A látás összetett folyamat, jelenti a fényérzékelést, az alaklátást, a színlátást, a mélységi látást, a látott tárgyak felismerését és azok felidézésének képességét. A látás során tehát fizikai, élettani és pszichés folyamatok játszódnak le. A látási folyamatban az első tényező a szem - mint ingerfelvevő rendszer - hibátlan működése. A látászavarok nagyon különbözőek, de az egyes szembetegségekre, szemészeti állapotokra nagyon jellemzőek. A leggyakoribbak a fénytörési hibák és az alkalmazkodás gyengesége.
távollátás
DEFINÍCIÓ
A szem fénytörési hibája által okozott homályos látásnak alapvetően két formája ismert. Rövidlátás esetén a közelben látott tárgyak a szem ideghártyáján (sárgafolt) éles képet alkotnak, amíg a távoli tárgyaknak homályos képe jelenik meg. A szem úgynevezett törőközegei: a szaruhártya, a szemlencse, és az üvegtest.
A rövidlátás gyakori és régóta jól ismert betegség, ám a köztudatban még mindig sok a félreértés, a bizonytalanság körülötte.
A legelterjedtebb félreértés, hogy sokan azt hiszik, a rövidlátás kezelése egyszerűen elintézhető egy megfelelő szemüveg felíratásával és viselésével, s ezután nincs további tennivaló.
Pedig a rövidlátó ember valóban "rövidlátó" módon viselkedik, ha nem ellenőrizteti rendszeresen szemének állapotát.
