A láb leggyakoribb deformitásai közé tartozó bütyök (hallux valgus) akkor alakul ki, amikor a láb öregujjának csontjai és ízületei – főként statikai okokból kifolyólag – elmozdulnak, az öregujj a többi ujj felé mozdul, így a fényképen is látható módon a láb belső oldalán kitüremkedés jön létre. Nőknél gyakrabban találkozhatunk ezzel az eltéréssel, amit minden bizonnyal a láb rossz statikáját elősegítő szűk, magas sarkú, hegyes orrú cipők viselése okoz.
kalapácsujj
A cipő dörzsölése és nyomása miatt a lábon, különösen a lábujjakon, a sarkon, illetve a talp széli részein a szaruréteg megvastagodik, úgynevezett bőrkeményedés jön létre.
A láb, szűkebben annak talpi felszíne élettanilag három ponton támaszkodik: a sarokcsonton, valamint az első és az ötödik lábközépcsont fejecsein. Utóbbiak között húzódik a harántboltozat.
Az említett lábközépcsontok részét képezik továbbá a belső hosszanti boltozatnak (első lábközépcsonttól a sarokcsontig), valamint a külső hosszanti boltozatnak (ötödik lábközépcsonttól szintén a sarokcsontig).
Tyúkszem, szemölcs, benőtt köröm
A lábunkkal kapcsolatos problémák nem tartoznak az életveszélyes betegségek közé, de mivel testünknek ez a része viseli teljes testünk terhét, a legkisebb baj is komoly kellemetlenséget okoz.
Bár a betegségek legnagyobb része a csontozattal kapcsolatos - mint pl. a helytelen cipő viselése miatt kialakuló kalapácsujj, bütyök ", ezektől függetlenül is kialakulhatnak lábainkon azok a betegségek, melyek bőrgyógyászati kezelést igényelnek.
Tyúkszem
Történelem alulnézetből
A cipő ősét már a kora kőkorszakban ismerték, bár ekkor még a valódi cipőt a láb köré tekerhető bőrdarab helyettesítette. Az ókorban a legkedveltebb viseletté a puha bőrből készült bokáig érő lapos talpú cipő vált. A déli mediterrán területeken, pl. Görögországban szandált hordtak szívesen. A középkori Európában a bokáig érő lapos talpú cipő volt a legelterjettebb.
