Nyákoldás



A felső és alsó légutakat egységesen nyálkahártyabélés borítja, melynek szerkezete igen jellegzetes.

A nyálkahártya-borítást csillószőrös hengerhám alkotja, melynek felszínéről – csak mikroszkóppal látható – csillószőrök emelkednek ki. Ezeket a csillószőröket kettős rétegű folyadékfilm borítja. A csillószőrök állandóan, egy meghatározott irányban, söpréshez hasonlóan mozognak, és ezzel a felszínükön lévő folyadékréteget a garat felé viszik. Az egész felszínt beborító nyák termelése a nyálkahártyába ágyazott, speciális sejtek és mirigyek révén történik.

A felszínt borító nyák (nyálka) elnyeli a levegőben lévő kis részecskéket és feloldja a belélegzett levegőben lévő anyagokat, a csillószőrök pedig állandó mozgásukkal a termelt nyálkát, a benne oldott anyagokkal együtt elszállítják.

A váladék az orrból hátra, az orrgarat felé halad, a tüdőből a gégén át jut a garatba.

Az alsó légutakból a váladék ürülését a köhögés is segíti. A garatból a nyákkal együtt, a nyálkacsapdában lévő anyagokat lenyeljük. Ez a rendszer biztosítja nyálkahártya öntisztulását és védelmét, és ez a folyamat egészséges körülmények között észrevétlenül zajlik.

Betegségek, legtöbbször a légúti fertőzések, gyulladások hatására megváltozik a nyálkahártya felszínét borító nyák mennyisége és összetétele, és fertőzések során károsodnak a csillószőrök is. Ennek következtében a védekező- és a szállítórendszer működése romlik. Ezek a változások a betegnek panaszt okoznak: ha növekszik a váladék mennyisége, zavaró orrváladékozás, bő köpetürítés jellemző, ha pedig a váladék kevesebb és sűrűbb, mint egészséges állapotban, akkor a torokban, garatban és gégében keletkezik kínzó érzés, melyen a beteg harákolással igyekszik segíteni.

A sűrű, tapadó váladék nemcsak kellemetlenséget jelent, de káros következményei is vannak. A légutakban pangó váladék irritálja a légutakat, gátolja a légcserét és elősegíti a baktériumok szaporodását. Mindenképpen kezelést igényel.

A sűrű, tapadós váladékképződéssel járó kórképekben, a légúti nyálkahártya öntisztuló és védekezőképességének javítására és a beteg tüneteinek enyhítésére különböző nyákoldókat, köptetőket adunk a betegnek.

A megváltozott nyálkatermelést többféle módon lehet befolyásolni. A bő váladékozás az alapbetegség kezelésével általában rendeződik. Nagyobb kihívást jelent a sűrű, kevés, tapadós nyák megváltoztatása. Erre több lehetőség is van. Már a bő folyadékfogyasztás és a levegő páratartalmának növelése is segíthet.

A hagyományos köptetők módosítják a légúti nyálkahártya-folyadék szállítását: a váladék mennyiségének és víztartalmának növelésével hatnak. Az ilyen típusú gyógyszerek egyik csoportja közvetlenül hat a légúti nyálkahártyára, a másik csoport reflektorikusan – pl. a gyomornyálkahártya ingerlésén keresztül – fokozza a váladékképződést. A legújabb gyógyszerek különböző módon csökkentik a sűrű váladék viszkozitását.

A viszkozitáscsökkenés lehetővé teszi, hogy a hígabbá vált váladékot a beteg könnyen felköhögje. Ezeket a gyógyszereket alkalmazni lehet szájon át, tabletta vagy oldat formájában, de lehetőség van arra is, hogy inhaláció útján közvetlenül a légúti nyálkahártya felszínére juttassuk. A leghatékonyabb készítmények a csillószőrök aktivitását is javítják.

Minden nyákoldó kezelés célja elősegíteni, hogy a beteg könnyen felköhögje vagy kifújja a híg váladékot, mert ezáltal kiürülnek a gyulladásos termékek és javul a légutak öntisztulása, könnyebbé válik a gyógyulás.

 

Dr. Tóta Julianna
fül-orr-gégész főorvos

forrás: archívum
(Patika Tükör 060105)

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
To prevent automated spam submissions leave this field empty.
Kép CAPTCHA
Kérjük, írja be a képen látható karaktereket, ügyelve a kis- és nagybetűkre.

Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.×