A legszomorúbb hírek között tartom számon, amikor egy egyébként egészséges embertársunk banális, egyben fatális felsőlégúti elzáródás miatt veszíti el életét.
Gyermek esetén ezt még nehezebb feldolgozni, különösen akkor, ha környezetében volt felnőtt, aki segíthetett volna.
Noha a légúti elzáródás az egyik legmagasabb időfaktorú akut katasztrófa lehet, a kapkodástól mentes, célszerű beavatkozás túlnyomórészt sikerrel jár.
Ha valaki félrenyel (különösen folyadékot), az többnyire jótékony köhögési rohamot vált ki, a fuldoklás legtöbbször elmarad. Szilárd idegentest azonban köhögés kiváltása nélkül is beékelődhet, részleges vagy teljes elzáródást okozva.
Inkomplett elzáródás esetén sípoló légzés tapasztalható, a belégzés nehezített, a pánikba sodródó ember már ténylegesen fuldoklik. A részleges elzáródás az egyre jobban megszoruló idegentest és a görcskészség fokozódása miatt rövid időn belül teljes elzáródássá súlyosbodhat.
Mi a teendő?
Buzdítsuk a bajba jutottat köhögésre! Kimozdító, köhögtető hatása van a tenyérrel kivitelezett, lapockák közé irányuló erőteljes, de nem durva ütéseknek. Előrehajlással párosítva igazán hatásos. Ugyanezt úgy is megtehetjük, hogy a beteget „lejtőztetve” hasra és kissé oldalvást fektetjük úgy, hogy feje legyen a legmélyebben, majd így mérünk néhány ütést a lapockák közé.
Kisebb gyermeket a térdünkre hasaltatva (fej itt is a legmélyebben) alkalmazhatjuk a lapockák közé ütést. Csecsemőt arccal lefelé, fejét szintén kissé lógatva, combunkkal-térdünkkel alátámasztott alkarunkra fektethetünk. A lapockák közé irányuló ütésekhez itt nem teljes tenyerünket, hanem összezárt ujjainkat használjuk.
Ha fentiek nem vezetnek eredményre, mentőt kell hívatnunk és a Heimlich-féle műfogást* kell alkalmaznunk.
Amennyiben a beteg még eszméleténél van és állni képes, akkor mögé állunk és átöleljük a derekát úgy, hogy két kezünk a gyomorszájnál találkozzék (pontosabban a köldök és a szegycsont nyúlványa között félúton). Egyik kezünket ökölbe szorítjuk (ez érintkezik a hasfallal), másik kezünkkel ezt az ökölbe szorított kezet átfogjuk. Végül határozott, kissé felfelé irányuló mozdulattal gyors nyomást fejtünk ki a gyomortájékra. Stabilitásunk megőrzése végett érdemes egyik lábunkkal a páciens kisebb terpeszben lévő lábai közé lépni.
A műfogás ülő embernél is kivitelezhető, sőt fekve is megkísérelhető, amikor a beteget hagyományos módon nem tudjuk elsősegélyben részesíteni. Ekkor combjai magasságában áttérdelünk felette, és nyújtott karral, alsó ökölbe szorított és felső ezt átfogó kézzel gyors, enyhén fejirányba mutató lökést adunk a gyomortájra. Ha az állapot eszméletlenségbe fordul, hátra kell szegni a fejet, mert az öntudat elvesztése esetén hátracsúszó nyelv önmagában fulladást okoz.
Továbbra sincs megegyezés abban, hogy a Heimlich-manőver hány éves kortól alkalmazható. Többnyire 9-11 év a határ, de sokak szerint kisebb gyermeknél is kivitelezhető, ölbe vétellel, esetleg fekvő testhelyzetben is. A szövődmények minimalizálása végett nyomásnál a két kéz összeszorított középső- és mutató ujját kell használni.
Ha törekvéseink nem vezetnének sikerre és a bajba jutottat elveszítenénk, a mentő kiérkezéséig meg kell kísérelni az újraélesztést. Bár a mellkasi kompressziók prioritással bírnak, a befúvásra is szükség van – az elernyedő gége- és garatizomzat okán az idegentest ellenére is némi friss levegőt juttathatunk a tüdőkbe.
Légcsőmetszést, pontosabban konikotómiát az anatómiai viszonyokkal tisztában lévő egészségügyi szakemberek vállalhatnak fel.
Velünk történik és sehol senki...
Őrizzük meg nyugalmunkat. A belégzés mindig legyen lassú, különösen ha sípolva lélegzünk. Gyors, pánikszerű, kapkodó légzés súlyosbíthatja az elzáródást. Megszabadulhatunk az idegentesttől ha köhögünk, amit a tüdőnkben aktuálisan (még) meglévő levegő felhasználásával, minél fókuszáltabban kell végrehajtanunk. Lehet, hogy csak egy-két kísérletre marad időnk. Előrehajlással egyidejű, erőteljes köhögésre van szükség. Egy szinkron alkalmazott, saját magunkon kivitelezett gyomortájéki gyors kompresszió további segítséget jelenthet (ahogy fentebb írtuk, egyik kezünk ökölbe szorítva, másik átfogja). Ezen cikk szerzője az utóbb leírtakkal mentette meg a saját életét.
A legfontosabb – mint mindig – a megelőzés
Étkezéseink legyenek nyugodtak, kapkodástól, bőbeszédűségtől mentesek. A mohóság is visszaüthet. Gyerekeknek koruknak megfelelő méretűre szeletelt ételt, kisebb falatokat adjunk. Tilos játszótéri szaladgálás, ugrándozás, mászókázás közben etetni, cukorkázni. Kisebbek mindenfélét a szájukba vehetnek. Felügyeljük, illetve ne adjunk erre alkalmat (megfelelő játékválasztás), ne férjenek hozzá. Kimondottan veszélyes lehet az a játék, amikor nagyobbak mogyorót vagy cukorkát dobnak fel és próbálnak elkapni szájjal. Ne rágógumizzunk játék, sportolás közben, de ez buszon, egyéb közlekedési eszközökön sem tanácsos.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
*A Heimlich-manővert 1974 óta ismerjük, leírása Henry Judah Heimlich (1920-2016) amerikai sebészorvos, kutató nevéhez fűződik. Személy szerint kétszer kellett alkalmaznia saját életmentő módszerét. Az első alkalommal egy rendezvény vacsoraasztalánál, 81 évesen avatkozott be, másodjára pedig néhány hónappal halála előtt, a vele egy idősotthonban élő lakótársa életét mentette meg 96 évesen...