A sikeres és helyes fogyókúrához bizony türelem kell és kitartás. No meg idő. Ne hetekben gondolkodjunk, hanem hónapokban, ha valóban tartósan szeretnénk fölösleges kilóinktól megszabadulni. Készüljünk fel az előttünk álló feladatra és ne csüggedjünk, ha két nap elteltével még nem jön ránk a kisebb méretű szoknya.
És még egy: mozgás nélkül nincs fogyás! Bármennyire is betartunk mindenféle táplálkozási előírást, ha ezt nem támogatjuk meg a nekünk legmegfelelőbb mozgásformával, nem érhetünk el megfelelő hatást. S itt nem kell "bonyolult" dolgokra gondolni: elég, ha lépcsőn megyünk lift helyett, vagy sétálunk mindennap legalább egy-két buszmegállónyit, esetleg táncolunk, ha éppen kedvünk tartja. Ezekhez pedig nem kell külön szervezés, ráadásul pénzbe sem kerülnek.
Néhány egyszerű mérés jelentősége
Mindennapi életünkben a testmagasság, a testtömeg és a derékkörfogat legfeljebb akkor kerülnek "szem elé", ha ruhát vásárolunk. Mégis jelentőségük van, mert különböző betegségek, kóros állapotok rizikójában is szerepet játszanak. Ezért lényeges, hogy bizonyos időközönként megmérjük őket.
A testmagasság az életkor előrehaladtával természetes módon csökken, tehát fontos, hogy évente mérjük. Ezt nemcsak rendelőben, kórházban lehet megtenni, hanem családi segítséggel, otthon is.
Hogyan?
A fal vagy ajtó mellé úgy álljunk oda, hogy a fej, a váll, a fenék és a sarok érintkezzen az adott felülettel. A két sarkot zárjuk össze, mintha vigyázban állnánk. A családtag, aki segít, jelölje meg fejünk tetőpontjának a helyét, majd mérjük le a földtől való távolságot.
A testtömeg sokkal dinamikusabban változik, mint a testmagasság, ezért gyakrabban is - körülbelül havonta - kell mérni. Egymással csak olyan eredményeket érdemes összehasonlítani, amelyeket ugyanazon a mérlegen mértek, mert minden mérleg mást mérhet. A testtömeg pontos követése miatt ezt érdemes a háziorvosi rendelőben, illetve kórházi felvételkor kérni. A fürdőszobai mérlegek általában pontatlanok, ahány helyre letesszük, annyiféle eredményt kapunk. A rendelők, kórházak nagy többségében digitális, pontos mérlegeket találunk, amelyek alkalmasak a testtömeg pontos mérésére. A testtömeg hirtelen változása, akár növekedés, akár csökkenés, jelzés az orvosnak, aki megfelelő kérdésekkel, esetleg vizsgálatokkal ki tudja deríteni a változás okát.
A testtömeg és a testmagasság négyzetének aránya az úgynevezett testtömegindex (kg/m2). Példaként: ha egy 1 méter 80 centis férfinak 80 kg a súlya, akkor testömegindexe: 24,6 (80:1,8²= 24,6) Ha ez az érték 18 alatt van, akkor kóros soványságról, ha 25 és 30 között van, akkor túlsúlyról, ha 30 feletti az érték, akkor pedig elhízásról beszélünk. Mindhárom állapot rizikófaktora lehet különböző betegségek kialakulásának, valamint súlyosbító tényező egyes betegségekben. Akár soványságról, akár elhízásról van szó, célszerű dietetikus segítségét kérni a változtatáshoz.
A derékkörfogat a szív- és érrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség, a magas vérnyomás önálló rizikófaktora. A mérést negyedévente-félévente célszerű elvégezni, a legalsó borda és a csípőlapát felső széle közötti távolság felénél. Férfiak 94 cm, nők 80 cm felett vannak fokozott rizikónak kitéve. Amennyiben ehhez elhízás is társul, akkor már nagyon magas rizikócsoportba kerül a beteg. Ebben a helyzetben is célszerű dietetikus segítségét kérni az étrendi változtatásokhoz.
A fentiekben említett mérések könnyen kivitelezhető, ugyanakkor fontos információkat nyújtó vizsgálatok. A kóros eredményeken történő változtatás nagyon nehéz, ám a dietetikus segítséget tud nyújtani abban, hogy a rengeteg adat között a fontos információ ne vesszen el. Ma már minden kórházban, és egyre több háziorvosi rendelőben lehet dietetikussal kapcsolatot teremteni, aki megfelelő tanácsokkal és segédanyagokkal látja el a betegeket.
Bozoné Kegyes Réka
dietetikus
forrás: Patika Tükör
2006-04-01
A nozokomiális* fertőzés a kórházi felvételt követő 48 órán túl fellépő fertőzés, amivel a betegek és a kórházi dolgozók egyaránt szembesülhetnek az egészségügyi ellátás során.
A nozokomiális fertőzésre való hajlam endogén és exogén tényezőkre, valamint az infekciókontroll hiányára vezethetők vissza.
Hasfájós beteg az orvosnál:
- Doktor úr, csikar a hasam, hasmenésem van, a legváratlanabb pillanatban tör rám a nagydolog, és olyankor általában előfordul egy kisebb-nagyobb baleset.
- Jól, van, felírok magának egy gyógyszert, naponta 2-szer 1 tablettát vegyen be, jövő héten jöjjön vissza!
Az orvos asszisztensével beszélget, közben tévedésből nyugtatót ír fel. Egy hét múlva visszamegy ellenőrzésre a páciens:
- Na, még mindig becsúszik egy-két "baleset"?
A beteg földöntúli mosollyal:
- Igen, de kit érdekel?
Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.