"JövĹ‘re is találkozunk!" Az enuresis nocturna nevű betegsĂ©gben szenvedĹ‘ gyerekeknek szervezett Enuresistábort a Száraz Éjszakák Derűs Nappalok AlapĂtvány 2005 jĂşlius elejĂ©n.
Miskolc első alkalommal adott otthont az egyhetes tábornak, ahol olyan gyerekek vettek részt, akik életéből eddig - a betegség miatt - kimaradt a táborozás élménye.
Kirándulások, előadások
Az idei tábornak, melyben 18 gyermek vett rĂ©szt, a miskolci Borsod-AbaĂşj-ZemplĂ©n megyei KĂłrház GyermekegĂ©szsĂ©gĂĽgy Központjának nephrolĂłgiai osztálya volt a házigazdája. Dr. SzabĂł LászlĂł nephrolĂłgus szakorvos, a Száraz Éjszakák Derűs Nappalok AlapĂtvány kuratĂłriumának elnöke idĂ©zi fel az egy hĂ©t törtĂ©nĂ©seit.
5 leány és 13 fiú volt velünk egy hétig Miskolcon. A bepisilés miatt ezek a gyermekek általában nem mennek táborozni, mert ha kiderülne, milyen gonddal küzdenek, a többiek kicsúfolnák őket. Mivel itt nem kellett ettől tartaniuk, a gyermekek nagyon felszabadultak, vidámak voltak a táborozás alatt. Minden reggel tornával indult, aztán útra keltünk: voltunk a miskolctapolcai barlangfürdőben, Lillafüredre kisvasúttal kirándultunk, megnéztük az Avas táncegyüttes műsorát, jártunk a bükki Vadasparkban, és minden nap strandoltunk.
Voltak-e szakmai programok?
Kétszer szerveztünk feszültségoldó pszichológiai tréninget, egy alkalommal pedig a húgyútak működéséről, a bevizelés lehetséges okairól és kezelési lehetőségekről hallgattak meg előadást a gyerekek, ami után számtalan kérdést tettek fel. Érdekelte őket, hogy miért pisil be több fiú, mint lány? Összefüggésben van-e folyadékfogyasztás a bepisiléssel? Van-e kapcsolata a felfázásnak a betegséggel? Meggyógyulnak-e teljesen? A beszélgetés során az is kiderült, hogy a gyerekek igényelnék az orvosokkal, nővérekkel való személyesebb kapcsolatot, ami a rendeléseken – a szűkre szabott idő miatt – nem igazán alakulhat ki.
Az utolsó estén tábortűz mellett szalonnát sütöttünk, s már akkor több gyerek jelezte, jövőre ismét szeretnének egymással és velünk is találkozni.
Enuresis nocturna, azaz éjszakai ágybavizelés az asztma után a második leggyakoribb gyermekbetegség.
Magyarországon, öt-hat Ă©ves korban a gyermekek 15-20 százalĂ©kánál fordul elĹ‘. A közvĂ©lemĂ©ny – tĂ©vesen – azt gondolja, hogy családi konfliktus tĂĽkrözĹ‘dĂ©se a bepisilĂ©s, Ăgy sokszor a szĂ©gyenkezĂ©s miatt homályban maradĂł betegsĂ©g károsĂtja a gyerek önĂ©rtĂ©kelĂ©sĂ©t, a közössĂ©gbe nehezen illeszkedik be. Nem mehet el a kortársaival nyaralni, kirándulni, hiszen bárhol bekövetkezhet a bepisilĂ©s. A valĂłság az, hogy 100 bepisilĹ‘s gyermek közĂĽl kevesebb mint tĂznek pszichĂ©s eredetű a betegsĂ©ge, 90 százalĂ©kban más az ok, amit kezelni is lehet.
A tábor után kedves leveleket és telefon-visszajelzéseket kaptunk. Néhány gyermek örömmel számolt be, hogy a tábor óta egyszer sem pisilt be. (Alapvetően nem a betegség kezelése volt a célunk, hanem az, hogy ezeknek a gyerekeknek is megadjuk a közös nyaralás lehetőségét, élményét.) Néhány szülő elmondta, hogy a tábor óta gyermeke minden reggel beágyaz, összerakja a szobáját, amit korábban soha nem tett meg.
RemĂ©ljĂĽk, hogy a táborok szervezĂ©sĂ©vel nemcsak hagyományt teremt az alapĂtvány, hanem ahhoz is hozzájárul, hogy a betegsĂ©gben szenvedĹ‘ gyerekek számára a táborozás ugyanolyan Ă©lmĂ©ny legyen, mint a hasonlĂł korĂş, egĂ©szsĂ©ges társaiknak, Ă©s hogy betegsĂ©gĂĽk ne legyen titkolni, szĂ©gyellni valĂł dolog. Azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy felhĂvjuk a szĂĽlĹ‘k figyelmĂ©t arra, hogy – megfelelĹ‘ szakorvoshoz fordulva – a bepisilĂ©s kezelhetĹ‘, gyĂłgyĂthatĂł.
forrás: archĂvum
(Patika Tükör – 050905)