"Jövőre is találkozunk!" Az enuresis nocturna nevű betegségben szenvedő gyerekeknek szervezett Enuresistábort a Száraz Éjszakák Derűs Nappalok Alapítvány 2005 július elején.
Miskolc első alkalommal adott otthont az egyhetes tábornak, ahol olyan gyerekek vettek részt, akik életéből eddig - a betegség miatt - kimaradt a táborozás élménye.
Kirándulások, előadások
Az idei tábornak, melyben 18 gyermek vett részt, a miskolci Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kórház Gyermekegészségügy Központjának nephrológiai osztálya volt a házigazdája. Dr. Szabó László nephrológus szakorvos, a Száraz Éjszakák Derűs Nappalok Alapítvány kuratóriumának elnöke idézi fel az egy hét történéseit.
5 leány és 13 fiú volt velünk egy hétig Miskolcon. A bepisilés miatt ezek a gyermekek általában nem mennek táborozni, mert ha kiderülne, milyen gonddal küzdenek, a többiek kicsúfolnák őket. Mivel itt nem kellett ettől tartaniuk, a gyermekek nagyon felszabadultak, vidámak voltak a táborozás alatt. Minden reggel tornával indult, aztán útra keltünk: voltunk a miskolctapolcai barlangfürdőben, Lillafüredre kisvasúttal kirándultunk, megnéztük az Avas táncegyüttes műsorát, jártunk a bükki Vadasparkban, és minden nap strandoltunk.
Voltak-e szakmai programok?
Kétszer szerveztünk feszültségoldó pszichológiai tréninget, egy alkalommal pedig a húgyútak működéséről, a bevizelés lehetséges okairól és kezelési lehetőségekről hallgattak meg előadást a gyerekek, ami után számtalan kérdést tettek fel. Érdekelte őket, hogy miért pisil be több fiú, mint lány? Összefüggésben van-e folyadékfogyasztás a bepisiléssel? Van-e kapcsolata a felfázásnak a betegséggel? Meggyógyulnak-e teljesen? A beszélgetés során az is kiderült, hogy a gyerekek igényelnék az orvosokkal, nővérekkel való személyesebb kapcsolatot, ami a rendeléseken – a szűkre szabott idő miatt – nem igazán alakulhat ki.
Az utolsó estén tábortűz mellett szalonnát sütöttünk, s már akkor több gyerek jelezte, jövőre ismét szeretnének egymással és velünk is találkozni.
Enuresis nocturna, azaz éjszakai ágybavizelés az asztma után a második leggyakoribb gyermekbetegség.
Magyarországon, öt-hat éves korban a gyermekek 15-20 százalékánál fordul elő. A közvélemény – tévesen – azt gondolja, hogy családi konfliktus tükröződése a bepisilés, így sokszor a szégyenkezés miatt homályban maradó betegség károsítja a gyerek önértékelését, a közösségbe nehezen illeszkedik be. Nem mehet el a kortársaival nyaralni, kirándulni, hiszen bárhol bekövetkezhet a bepisilés. A valóság az, hogy 100 bepisilős gyermek közül kevesebb mint tíznek pszichés eredetű a betegsége, 90 százalékban más az ok, amit kezelni is lehet.
A tábor után kedves leveleket és telefon-visszajelzéseket kaptunk. Néhány gyermek örömmel számolt be, hogy a tábor óta egyszer sem pisilt be. (Alapvetően nem a betegség kezelése volt a célunk, hanem az, hogy ezeknek a gyerekeknek is megadjuk a közös nyaralás lehetőségét, élményét.) Néhány szülő elmondta, hogy a tábor óta gyermeke minden reggel beágyaz, összerakja a szobáját, amit korábban soha nem tett meg.
Reméljük, hogy a táborok szervezésével nemcsak hagyományt teremt az alapítvány, hanem ahhoz is hozzájárul, hogy a betegségben szenvedő gyerekek számára a táborozás ugyanolyan élmény legyen, mint a hasonló korú, egészséges társaiknak, és hogy betegségük ne legyen titkolni, szégyellni való dolog. Azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy felhívjuk a szülők figyelmét arra, hogy – megfelelő szakorvoshoz fordulva – a bepisilés kezelhető, gyógyítható.
forrás: archívum
(Patika Tükör – 050905)