Cikkünk témája az aszkorbinsav, azaz a C-vitamin, mely manapság az egyik legdivatosabb gyógyszer- és étrendkiegészítő alapanyag. Önmagában, de ezernyi kombinációban, kiszerelésben is kapható.
Népszerűségét antioxidáns mivoltának köszönheti, a köztudatban már-már az egészségvédelem, az immunerősítés szinonimája.
Élettani, biokémiai szempontból az ember a többi főemlőssel és a tengerimalacokkal evez egy csónakban, mivel az aszkorbinsav külső forrásból történő bevitelére szorul, azaz ebben a kis csónakban ülők nem képesek a C-vitamin szintézisére, míg a többi – ha már hasonlat –, tengerjáró hajóban is csak szűkösen elférő emlős minden további nélkül képes annak előállítására. Ennek – a kakukktojásnak tűnő tengerimalac ellenére – vélhetően evolúciós okai vannak.
Ideális esetben táplálékunk fedezi napi C-vitamin igényünket, de az ennek hátterében feltételezett és sokat emlegetett kiegyensúlyozott étrend kevés ember életmódjára jellemző. Márpedig a C-vitamin a sejtek, kötő- és támasztószövetek élettanában, anyagcseréjében, strukturális felépítésében alapvető fontossággal bír.
Példának okáért idetartozik a folsav > tetrahidrofolsav átalakulás (vörösvértestek), a karnitin képzés (zsírsavak transzportja a mitokondriumba), bizonyos hormonok és ingerületátvivő anyagok, vagy éppen a kollagén szintézise (lizin és prolin aminosavak hidroxilációja). Utóbbinak a vitamin hiányából eredő zavara esetén romlanak a sebgyógyulás, a szöveti regeneráció feltételei.
Skorbuttal manapság a fejlett világban alig-alig találkozhatunk (legfeljebb extrém, rögeszmés diéták esetén), annál inkább az aszkorbinsavnak a redoxrendszer elemeként megvalósuló antioxidáns, ún. gyökfogó tulajdonságához köthető máj- és nyálkahártyavédő, az általános ellenállóképesség megőrzésében és emelésében játszott szerepével.
Ami bizonyosnak tűnik, hogy a különböző betegségek, leginkább fertőzéses kórképek lefolyása során a C-vitamin erőteljes felhasználásra kerül, ami mögött feltételezések szerint az immunkompetenes sejtek (főként fagociták, monociták) aszkorbinsav-fogyasztása, illetve a citokinek fokozott szintézise állhat. Mindemellett természetes antihisztaminként is számon tartják.
Felmerül a kérdés, hogy az egészségünk fenntartásában ilyetén jelentőséggel bíró vegyületből milyen mennyiségnek kell szervezetünk rendelkezésére állnia nap mint nap. Lehetséges-e a túladagolás, káros-e hosszú távú bevitele?
A C-vitaminnak felfedezője, Szent-Györgyi Albert is komoly egészségvédő szerepet tulajdonított, így szedte maga is, de a további összefüggések felismerése, a hipotézisek felállítása, a különféle vizsgálatok megtervezése és lefolytatása az utókorra maradt.
Vízoldékonyságával és vesén keresztüli kiválasztódásával korán tisztában voltak. Szervezetből történő gyors eliminálódása kapcsán túladagolástól nem tartottak, és nem is igazán álltak rendelkezésre aszkorbinsavat magas dózisban tartalmazó készítmények. Ma már gyökeresen más a helyzet, és az eltelt idő rávilágított néhány olyan tényre, illetve feltételezésre, ami a C-vitamin adagolásában óvatosságra inthet.
Elöljáróban a szervezet maga alkalmaz egy elsődleges szűrőt a C-vitamin gyomor-bél traktusból történő felszívódása során. Minél többet veszünk be, annál kevesebb szívódik fel. Kétszáz miligrammnál még csaknem az összes, efelett az arány folyamatosan csökken. Ez az alapja a több ezer miligrammos adagolásnál jó eséllyel előforduló hasmenésnek. Émelygés, hányinger, puffadás, gyomorégés, gyomorgörcs is előfordulhat.
A C-vitamin sav, így magas dózisban tehertétel lehet a sav-bázis egyensúly megtartásában. Lokálisan a vese működését is befolyásolja, kiválasztási-, felszívódási- és transzportfolyamatokat zavarhat meg, vesekőképződést segíthet elő (kálcium-oxalát kő, különösen erre eleve hajlamos embereknél). Beavatkozhat a vas és a réz anyagcseréjébe (dózistól függően), hiány léphet fel a szervezetben B12-vitaminból.
Megfigyelések szerint az aszkorbinsav rendszeresen és nagy dózisban (5-6 ezer mg felett) rontja az oxigénfelhasználás hatásfokát, terhelés alatt emeli az oxigénigényt, továbbá elősegítheti a fogszuvasodást, álmatlanságot, ritkábban fejfájást, bőrkiütést, hátfájást, lábgörcsöt okozhat.
Bizonyos állapotok növelhetik a C-vitamin szükségletet. Ilyennek tartják a szoptatás mellett a várandósságot is, de túladagolni veszélyes, mivel a nagydózisú C-vitaminnak a hormonális rendszeren nemkívánatos effektusa lehet (progeszteron szintézis befolyásolása).
Fokozott igény jelentkezik művesekezelés, műtéti beavatkozások, stressz, dohányzás, alkoholizmus, gyomorfekély, bélbetegségek, pajzsmirigy túlműködés, a már említett fertőző betegségek, továbbá gyulladásos és rosszindulatú betegségek, AIDS, tuberkulózis esetén.
Az evidencia alapú orvoslás hívei minimálisan napi 60-100 mg C-vitamin táplálékkal, illetve táplálékkal és kiegészítővel történő bevitelét javasolják egészséges embereknek. Szakmai körökben a tolerálható maximális beviteli mennyiség tekintetében is egyetértés körvonalazódik, ami maximálisan napi 2000 mg-ot jelent.
Az orvosiLexikon.hu véleménye szerint naponta 1000 mg-nál több C-vitamin bevétele elvétve lehet indokolt, az is kizárólag elosztva, vagy arra alkalmas, elnyújtott hatású (felszívódású) készítménnyel, bő folyadékfelvétel mellett. Banális, meghűléses megbetegedések esetén naponta 500 mg-ot elegendőnek tartunk, hosszabb távon – ajánlásként egészségmegóvásra, betegségmegelőzésre – 200-300 mg C-vitamin bevitelénél többre véleményünk szerint nincs szükség, szervezetünk igényét messzemenően kielégíti, különösen, ha az kiegyensúlyozott, gyümölcsökben és zöldségekben gazdag étrenddel biztosított.
Vitaminkészítmények huzamos alkalmazása előtt konzultáljon háziorvosával, gyógyszerészével!
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
(120425)