gerincműtét

Brunkow-módszerA Roswitha Brunkow német gyógytornász által kidolgozott technika olyan neurológiai rendellenességek, ortopédiai betegségek, tartási- és járási nehezítettséggel járó kórképek (pl. stroke) esetén ajánlott gyógymód, amelyet a betegek gyógytornásztól, családtagtól függetlenül, önállóan, a saját napi gyakorlatban többször is intenzíven alkalmazhatnak. Mindemellett – fájdalomcsillapító módszer lévén – gerincműtéten átesett betegeknek, jelentős fájdalommal járó elváltozások, vagy alacsony fájdalomküszöbbel párosuló krónikus mozgásszervi betegségek esetén is hasznos. Csupán napi húsz percet, egy tornamatracot és némi kitartást igényel a betegtől. Az eredmények már négy héten belül megmutatkoznak.

A Brunkow asszony által kifejlesztett tornagyakorlatok megkönnyítik a test felépítésében résztvevő izmok használatát, stabilizálását, jól szolgálják a fiziológiás tartás- és mozgásminta kialakulását, automatizálását. Brunkow egy balesetből kifolyólag hosszabb időre kerekesszékbe kényszerült, és saját „bőrén” tapasztalhatta meg a kezek és lábak támaszkodási funkciójának, az egész test proprioceptív (érzékelési-beidegzési), és neuromuszkuláris (izom-ideg kapcsolati) működésének fontosságát és lényegét, állapotából következően pedig nyugtalanító hiányát, ill. zavarát. Roswitha Brunkow módszerének sarokköve a csukló és boka maximális hátrafeszítésének fejlesztése, amit az exteroceptív ingerek és a proprioceptív nyomási-zömítési impulzus segítségével kezdeményezünk.

Dorn-terápiaDieter Dorn 1938-ban született egy német kistelepülésen. Ifjúkorában mezőgazdasági termelőként dolgozott és nem is tervezett – mai kifejezéssel élve – pályamódosítást, nem voltak a földtől, annak művelésétől távol álló ambíciói.Egy napon azonban oly szerencsétlenül emelt fel egy méretes farönköt, hogy utána egyszerűen nem bírt felegyenesedni. – Hexenschuss! – hasított belé. – Már csak ez hiányzott!
Hogy, hogy nem, Dorn derekát egy a telepen dolgozó nyolcvanéves parasztbácsi roppantotta a helyére. Azonnal megszűnt a fájdalma, mi több, késő estig dolgozott a gazdaságban. Az esetnek híre kelt, és egyre többen kérték az idős ember segítségét mozgásszervi panaszaik orvoslásához. A falubeliek elégedetten, túlnyomórészük gyógyultan távozott. Kis idő múlva a parasztbácsi meghalt, de mivel Herr Dorn az esetek többségénél jelen volt és figyelemmel követte a különböző fogásokat, a falu népe benne látta a gyógyító utódot. Első nekifutásként felesége tíz éve fennálló migrénjét szüntette meg, majd felbátorodva egyre többet és többet tudott segíteni a hozzá fordulókon. Csaknem tíz év telt el így.

Dorn mélyreható anatómiai és élettani ismeretek nélkül „praktizált”, így egyre sürgetőbb szükségét érezte annak, hogy intézményes egészségügyi képzésen vegyen részt. Ekkor vallotta be: „Ha tudtam volna, hogy ilyen bonyolult az anatómia, sok mindent nem is mertem volna megtenni.” Dieter Dorn szó szerint az ujjaiban érezte embertársai „elesettségét”, tapintással érzékelte az egyenlőtlenségeket. Kifejlesztett egy sajátos technikát, fellazította a tartóizmot, helyére tornáztatta a kiálló csigolyát. 1975-ben könyvet írt a módszeréről, majd betegeknek szervezett tanfolyamokat, melyen az önsegítő Dorn gyakorlatokat tanította.

A mozgásszervi betegségek - szerte a világ civilizált országaiban - immár csakúgy népbetegségnek számítanak, mint például az allergia vagy a csontritkulás.
A nemzetközi egészségstatisztikai adatok szerint az iparilag fejlett országokban - elsősorban - a mozgásszegény, stresszes életmód következtében a felnőtt lakosságnak csaknem 90 százaléka szenved életének egy periódusában nyak-, hát- vagy derékfájástól.

Funkcionális egység Kapandji szerintA Kapandji-féle funkcionális egység vagy „segmentum mobile” két szomszédos ízület mobilis kapcsolatát jelenti, beleértve az összes anatómiai képletet (csigolyatest, porckorong, nyúlványok, kisízületek, szalagok, izmok). A mozgásszegmentnek egyszerre két – egymásnak látszólag ellentmondó – feltételnek kell megfelelnie. Egyrészt mobilisnak kell lennie, hogy – összességében – hajlékonyságot tudjon biztosítani, másrészt (a test tengelyében) stabilnak és teherbírónak kell maradnia. A forgáspont a kisízület, a tengelyirányú terhelés a csigolyatestre és a porckorongra nehezedik, az ellenerőt pedig a csigolyák között és mellett húzódó szalagok és izmok tartása ill. ereje képezi.

Hogyan üljünk? Gyakorlati tanácsok és tudnivalók

 

Feliratkozás gerincműtét csatornájára

Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.×