A fájdalom univerzális jelenség. Az, hogy milyen erősnek érezzük, miként reagálunk rá, mennyire tűrjük azt, az biológiai, pszichológiai alkatunktól és kulturális neveltetésünktől függ. Gondoljunk csak a szöges ágyon fekvő fakírokra, a parázson táncot járókra vagy a vallási okból magukat keresztre feszíttetőkre. A korábbi fájdalmas sérülésekkel, betegségekkel kapcsolatos emlékeink is befolyásolhatják a fájdalommal szembeni érzékenységünket.
Ha a fájdalom a sérülés vagy a betegség várható gyógyulási idején túl is fennáll, akkor krónikus állapot kialakulásáról beszélhetünk.
A Kapandji-féle funkcionális egység vagy „segmentum mobile” két szomszédos ízület mobilis kapcsolatát jelenti, beleértve az összes anatómiai képletet (csigolyatest, porckorong, nyúlványok, kisízületek, szalagok, izmok). A mozgásszegmentnek egyszerre két – egymásnak látszólag ellentmondó – feltételnek kell megfelelnie. Egyrészt mobilisnak kell lennie, hogy – összességében – hajlékonyságot tudjon biztosítani, másrészt (a test tengelyében) stabilnak és teherbírónak kell maradnia. A forgáspont a kisízület, a tengelyirányú terhelés a csigolyatestre és a porckorongra nehezedik, az ellenerőt pedig a csigolyák között és mellett húzódó szalagok és izmok tartása ill. ereje képezi.
Napi csupán tíz-tizenöt szabad percet igénylő tartáskorrigáló, a medence dőlésszögét beállító, gerincet mobilizáló gyakorlatsor.
