A kontaktlencse a szem fénytörési hibáiból fakadó homályos látás korrigálására szolgáló gyógyászati segédeszköz, melyet közvetlenül a szemre helyezve viselnek. Népszerűségét az magyarázza, hogy jobb, teljesebb látásélményt ad – nagy dioptriák esetében is –, mint a szemüveg, hiszen a kontaktlencse használatakor nem érvényesül a szemüvegkeret látótérszűkítő, és a szemüveglencse szélének torzító – prizmás – hatása.
Egy kis történelem
A kontaktlencse története a XIX. századra nyúlik vissza. 1888-ban született meg az első, a szemgolyó teljes felszínét borító kontaktüveg – mint neve is mutatja – üvegből. Ez csak kivételes esetben és meglehetősen rövid ideig volt használható Jelentős áttörést hozott, amikor 1959-ben Győrffy István professzor (a Mária utcai szemklinika akkori igazgatója) a világon elsőként egy speciális műanyagból a szem ínhártyáját – inas burkát – szabadon hagyó, csak a szaruhártyára illeszkedő kontaktkagylót készített, amely már napi 8-10 órán át is viselhető volt.
A XX. század második felében, az úgynevezett lágy kontaktlencsék kifejlesztése vezetett a kontaktlencse-viselők táborának jelentős növekedéséhez. Ezek a – szemre simuló, vékony, kényelmes, gyakorlatilag láthatatlan – lencsék csaknem egész napos használatra alkalmasak. Választékuk a lencseviselők igényeinek megfelelően bővül, ezek már hosszú távon is biztonságosan viselhetők.
A lencse kiválasztása
A kontaktlencsék kiválasztásánál – illesztésénél – több paramétert kell figyelembe venni. Ennek lépései a következők:
- megfelelő dioptria értékének és a lencse szükséges görbületének meghatározása
- szem felszínének vizsgálata (annak megítélése, hogy alkalmas-e kontaktlencse illesztésére)
- páciens lencseviseléssel kapcsolatos elvárásainak megbeszélése – milyen gyakran, naponta mennyi ideig szeretné használni, kiszámíthatatlan napi életritmusa vagy más ok miatt előfordul-e, hogy elalszik a lencsében, mennyit ül monitor előtt, rendszeresen tartózkodik-e légkondicionált helyiségben stb.
Mindezek tisztázása után kerül sor a megfelelőnek tartott kontaktlencse kiválasztására, felpróbálására. A legtöbb lencsegyártó cég biztosít úgynevezett próbalencsét, ami mindenben megfelel a kiválasztottnak. Megtörténik a betanítás, a helyes lencseviseléssel kapcsolatos ismeretek átadása. Előfordulhat, hogy a kiválasztott lencse valami miatt mégsem kényelmes, panaszt okoz, vagy jó ugyan, de aktuálisan valamilyen probléma merül fel. Ilyenkor a képzett kontaktológus – mint a kiválasztáskor is – segíteni tud.
A kontaktlencsék típusai
A kontaktlencsék minőségét elsősorban az oxigénáteresztő képességük jellemzi. A szem elülső felszíne az oxigént a könnyfilmen keresztül a környező levegőből veszi fel. Ezt a közvetlen oxigénfelvételt csökkenti a szemet borító kontaktlencse. Az így létrejött oxigénhiányt – bizonyos határok között – a szem károsodás nélkül elviseli, de természetesen törekedni kell az élettani viszonyokat minél inkább közelítő megoldásokra.
A mára már klasszikusnak számító hidrogél lencsék magas víztartalmúak, oxigénáteresztő képességük a víztartalom függvényében változik. Minél magasabb a lencse víztartalma, annál jobb. Napi viselési idejük általában 14-16 óra. Hátrányuk, hogy könnyebben kiszáradhatnak, ami nap végére diszkomfort érzést okozhat, főleg az intenzív „szemmunkát” végzőknél.
A lágy lencsék másik csoportját a szilikonlencsék alkotják. Szitaszerű molekuláris szerkezetük miatt oxigénáteresztő képességük kiváló, akár napi 24 órás viseletre alkalmasak.
A könnyből a lencsére kicsapódó fehérjék, szénhidrátok a nap végére eltömítik a mikropórusokat, ezáltal jelentősen rontják az oxigénáteresztő képességet, ezért ezeket a lencséket egyszeri használatra tervezték (eldobható lencsék). Jó szívvel ajánlhatók azoknak, akik csak alkalmanként (pl. sportoláskor) viselnek lencsét, hiszen tisztításával nincsen gond, csomagolása gazdaságos felhasználást biztosít.
Ugyancsak hasznos alternatíva azon pácienseknél, akik ugyan rendszeresen kontaktlencsét viselnek, de valamilyen szezonális allergiájuk van. Allergiás időszakban nemcsak a szemen, hanem természetesen a lencsén is megtelepszenek az allergiát kiváltó molekulák, így a naponta cserélt, mindig frissen bontott lencsével a tünetek súlyosbodása is elkerülhető. (Bár a legjobb megoldás, ha allergiás időszakban a páciens egyáltalán nem visel kontaktlencsét.)
Oxigénáteresztő-képesség szempontjából legfrissebb fejlesztés a szilikon-hidrogél alapanyag, amely egyesíti a hidrogél és szilikonlencsék előnyös tulajdonságait. Ezek a lencsék többnapos folyamatos viselésre alkalmasak. Alkalmanként vagy rendszeresen alvás közben is a szemen maradhatnak.
A páciensnek a próbalencse viselése során azt kell eldöntenie, hogy számára mennyire kényelmes (észrevehetetlen) az adott lencse. Ez természetesen abszolút szubjektív, hiszen teljesen egyéni, hogy ki érzi jobbnak a kicsit vastagabb, feszesebb és ki a vékonyabb, hajlékonyabb lencsét.
További kényelmi szempont a kontaktlencse átmérője a szem alakjához képest (itt persze csak tizedmilliméterekről beszélünk) vagy a lencse szélének (szabad szemmel nem látható) kiképzése – elvékonyodó, lecsapott vagy lekerekített forma – vagy a lencse felszínének nedvesedése, kiszáradási hajlama.
Különleges lencsék
A lencsegyártók gondoltak a speciális fénytörési hibákra is, és ezek korrigálására alkalmas lencséket is kifejlesztettek.
Az astigmia (sokszor helytelenül rejtett kancsalságnak fordítják, valójában a szemfelszín görbületi hibáját jelenti) olyan eltérés, amikor a szem saját fénytörése két egymásra merőleges irányban eltér, ezért a szemben keletkező kép elmosott. Az ilyen hibát cilinderes szemüveggel korrigálják. Egy ideje lehetőség van ennek az eltérésnek kontaktlencsével történő korrekciójára is, úgynevezett torikus lencsével.
Egyre többen vannak a kontaktlencse-viselők között, akiknek – elsősorban érettebb koruk miatt – távolra és olvasáshoz más-más dioptriára van szükségük. Szemüveges kortársaik ezt a problémát bifokális vagy multifokális üveggel korrigálják. Eddig számukra csak az a megoldás létezett, hogy lencsével a távoli látásukat javították és kiegészítésül olvasószemüveget viseltek, ugyanúgy, mint azok, akiknek távolra nem, csak olvasáshoz van szükségük segédeszközre. Mára kifejlesztették a bifokális és a multifokális kontaktlencsét is, amivel a tapasztalatok egyelőre még nem annyira széles körűek, mint a forgalomban lévő más lencsékkel, de mindenképpen biztatóak.
A kontaktlencse kiválasztása felkészültséget, szakértelmet kíván. Ugyanilyen fontos a rendszeres ellenőrzés is, hiszen az egyre jobb minőségű, kényelmes viseletű lencsék mellett fellépő szemészeti eltérések könnyen észrevétlenül maradhatnak, és így későbbi, súlyosabb szövődményeket okozhatnak. Ezért nem helyeselhető az a Nyugat-Európában és az USA-ban bevett gyakorlat, miszerint a szupermarketek alsó polcairól vagy az interneten keresztül bárki vizsgálat nélkül vásárolhat kontaktlencsét.
Dr. Kabai Magdolna
szemész szakorvos
forrás: archívum
(Patika Tükör – 070205)
