Bár az érelmeszesedés és komplikációi, elsősorban a szív- és érrendszeri megbetegedések okozta halálozás 1994-től bizonyos mértékben csökkent, sajnos még mindig vezető halálokként szerepelnek.
Az érelmeszesedés kialakulását és progresszióját számos kockázati tényező befolyásolja. A veleszületett fogékonyság mellett, mint minden más krónikus, nem fertőző megbetegedésben, itt is az életmódnak és a táplálkozásnak van döntő szerepe.
Nem megfelelő táplálkozásunk, mozgásszegény életmódunk négy olyan rizikófaktor kifejlődéséhez vezethet, amelyről a szakemberek úgy tartják, nem véletlenül társulnak egymással, és bármelyiknek az előfordulása esetén a másik három jelenléte is feltételezhető. Ez a négyes fogat: az elhízás, a magas vérnyomás, a magas vérzsírszint és a cukorbetegség.
Az orvosok régebben is tudták, hogy az elhízottak között gyakoribb a magas vérnyomás, és hogy a magas vérnyomásban szenvedők között több az elhízott. Az sem volt kétséges, hogy szoros összefüggés van az elhízás és a 2-es típusú, úgynevezett felnőttkori cukorbetegség között, és hogy az elhízottak vérzsírértékei gyakran kórosak. A négy kórkép metabolikus tünetcsoportként való elnevezése azonban csak 1988-tól vált általánossá.
Elhízás
Ki tekinthető elhízottnak? A testtömegindex (TTI) kiszámítása egyszerű: a kg-ban mért testtömeget (testsúly) osztjuk a méterben kifejezett testmagasság négyzetével. Ha ennek értéke 20-25 között van, normál súlyról, 25 és 30 között túlsúlyról, e fölött elhízásról beszélhetünk.
Megjelenés alapján "alma" és "körte" típusú elhízást különböztetünk meg. A hasra lokalizálódó, "alma" vagy férfias típusú elhízás magas vérnyomásra, infarktusra, agyvérzésre, cukorbetegségre hajlamosít, míg a csípőre és a combokra lokalizálódó, nőies, vagy "körte" típusú elhízás általában csak esztétikai problémát jelent.
Magas vérnyomás
A magas vérnyomás betegséget "csendes gyilkosnak" is nevezik, mert sokáig - míg valamelyik szerv vérkeringését nem károsította ", nem is okoz tüneteket. Magas vérnyomásról akkor beszélünk, ha legalább három, szabályos vérnyomásmérés alkalmával az érték meghaladja a 140 Hgmm szisztolés és/vagy a 90 Hgmm diasztolés értéket. Legnagyobb veszélye, hogy érelmeszesedésre, szív- és érrendszeri megbetegedések keletkezésére hajlamosít. Statisztikai adatok szerint a 110/70 Hgmm-es vérnyomásérték a legkedvezőbb; úgy tűnik, hogy az átlagosnál alacsonyabb vérnyomásúak az átlagosnál tovább élhetnek.
2-es típusú cukorbetegség
Cukorbetegségről akkor beszélünk, ha az éhomi vércukorszint a 6 mmol/l értéket rendszeresen meghaladja, étkezés után 11 mmol/l fölé emelkedik, és 2 óra múlva sem tér vissza a kiindulási értékre.
A felnőttkori cukorbetegség nem egyszerűen csak a cukoranyagcsere zavarát jelenti: az anyagcserezavar mind a szénhidrátokra, mind a zsírokra, mind a fehérjékre vonatkozik. A sejtek inzulin iránti érzékenysége csökken, az inzulintermelés fokozódik, s magas inzulinszint ellenére relatív inzulinhiány alakul ki. Ennek következtében a sejtek cukorfelvétele lelassul. A magas inzulinszint magas vérzsírszintet, nátrium-, kálium-, és kalcium-anyagcsere változást és vérnyomás-emelkedést idézhet elő. Az elhízás önmagában is elősegíti az inzulinrezisztencia kialakulását. Túlsúlyos serdülők vizsgálatánál úgy találták, hogy a magas inzulinszint gyakran magas vérnyomással ját együtt.
Kóros vérzsírszint
A magas szérumkoleszterinszint megnöveli az érelmeszesedés kialakulásának a kockázatát. Ha a koleszterinszint az 5,2 mmol/l-es normál értékről 7,8 mmol/l fölé emelkedik, négyszeresére növekszik az infarktus kialakulásának veszélye. A kockázatot a kis sűrűségű, veszélyeztető LDL-koleszterin-szint emelkedése növeli, a nagy sűrűségű, védő hatású HDL-koleszterin emelkedése csökkenti. Az utóbbi években az emelkedett trigliceridszint kockázatnövelő hatása is bizonyossá vált (normál érték: 2,4 mmol/l alatt). Metabolikus szindrómában éppen a trigliceridszint emelkedik, s emelkedését rendszerint a HDL-koleszterin csökkenése kíséri.
Tehetünk valamit, vagy törődjünk bele, hogy a metabolikus szindróma elkerülhetetlen végzet?
Az egészség érték, a metabolikus szindróma és súlyos következményei elkerülhetők. Ma úgy gondoljuk, hogy a centrális "alma" típusú elhízás felelős a szindróma kialakulásáért. Az elhízást pedig, az arra fogékony egyéneken, a környezeti tényezők, a helytelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód idézi elő. A megelőzésben és a kezelésben is döntő tényező az elhízás megelőzése és kezelése.
Természetesen cukorbetegség fennállásakor döntő kérdés a vércukor normál szinten tarása, hipertóniánál a vérnyomás normalizálása, magas vérzsírszint esetén a vérzsírok szintjének csökkentése; ez a megfelelő szakorvos kompetenciájába tartozik.
Az ideális, illetve a normál testtömeg elérése a metabolikus szindróma kivédésének záloga. A megfelelő táplálkozás és mozgásterápia hatására bekövetkező testsúlycsökkenés mind az inzulinszint, mind a vérnyomás csökkenését eredményezi, ugyanakkor az emelkedett vérzsírszint is csökken.
A fizikai aktivitás kedvező hatását több mint 70 000 ápolónő vizsgálata során igazolták. Már heti 3-4 órás intenzív fizikai aktivitás (gyors léptű gyaloglás) 30-40 százalékkal csökkentette a szív- és érrendszeri megbetegedések és a cukorbetegség kialakulásának kockázatát azokhoz képest, akik mozgásszegény életmódot folytattak. 21 000 orvososra kiterjedő ötéves követéses vizsgálat is azt igazolta, hogy a rendszeresen sportolók csoportjában lényegesen kisebb számban fejlődött ki cukorbetegség, mint az alacsony fizikai aktivitásúak körében.
Örökletes adottságainkat nem tudjuk befolyásolni, de táplálkozásunk, életmódunk megváltoztatása elsősorban elhatározás és akaraterő kérdése.
Elmondani nagyon egyszerű: táplálkozzunk egészségesebben és mozogjunk többet. Az egészséges táplálkozás alapja a kiegyensúlyozottság, a változatosság és a mértékletesség. E sorok írója is tudja, hogy az ajánlásokat betartani nem is olyan könnyű.
Dr. Barna Mária
Magyar Táplálkozástudományi Társaság
forrás: archívum
(Patika Tükör – 030901)