Az osteoporosisos betegek száma és a betegség káros következményei világszerte rohamosan növekednek, melynek fő oka, hogy a születéskor várható időtartam az utóbbi évtizedekben jelentősen megemelkedett. Ebből kifolyólag a nők élettartamuk mintegy egyharmadát a csontvédő ösztrogénhormonok hiányában élik le. E mellett felerősödött a rizikótényezők hatása is, melyben – sok más mellett – nagy szerepet játszanak az életmódbeli civilizációs faktorok, valamint a csontrendszerre kedvezőtlenül ható gyógyszerek elterjedése. Sokan gondolják, hogy a csontritkulás kizárólag az idősek, illetve a nők betegsége lehet. A hölgyek valóban veszélyeztetettebbek, hiszen a nők és férfiak megbetegedésének aránya 3:1, ugyanakkor a kezelt férfi betegek „részesedése” – nem csak hazánkban – mindössze 10% körüli.
Az osteoporosis talaján történő leggyakoribb törések a szivacsos szerkezetű csontvesztésből fakadó csuklótáji törések, valamint az idősebb korban bekövetkező külső, tömör szerkezetű csöves csontszerkezetű csontokat érintő csontvesztés, csigolyatörés, valamint a felkar válltáji- és a csípőtáji törések. A legújabb adatok alapján, Magyarországon a csípőtáji törések elfordulási gyakorisága 12.000-15.000 között van, míg csuklótáji törések esetében ez kb. 37.000 és a felkar válltáji törése pedig közel 12.000. Elrettentő adat, miszerint – még a legfejlettebb országokban is – a csípőtáji töréseket követő egy éven belül a betegek több mint 30%-át veszítik el az orvosok a különböző szövődmények miatt. Továbbá igazolt tény, hogy egyéb, osteoporosissal összefüggésbe hozható csigolya-, válltáji, csuklótáji töréseket követő halálozási arány is jelentősen magasabb, mint az azonos életkorú, csontritkulásban nem szenvedőké.
A törési kockázat emelkedik a csont ásványianyag-tartalmának csökkenésével. Az ásványi anyag tartalom körülbelül 10%-os csökkenése mintegy megduplázza az adott régióban a törés lehetőségét. Adatok bizonyítják, hogy a 65 év feletti lakosság körében az esések előfordulása meghaladja a 20 százalékot, melyeknek több mint 1/3-a többször is előfordul. Eséshez vezethet többek között például az idősebb életkor, a napi fizikai aktivitás csökkenése, több mint 4-5 féle gyógyszer egyidejű szedése, járás nehezítettséggel járó izületi megbetegedések.
A csontok megfelelő szilárdságának megőrzésében meghatározó szerepe van a kalciumnak és a D-vitaminnak, valamint a megfelelő, idősebb korban gyógytornász által ajánlott és vezetett mozgásaktivitásnak. A kalcium nem képződik a szervezetben, ezért ahhoz táplálékból juthat hozzá a szervezet. A napi javasolt kalcium bevitel 800-1000 mg között van, melyet tejtermékekből, magvakból és gyümölcsökből biztosítható. A kalcium felszívódásában nyújt segítséget a D-vitamin, így ez is nélkülözhetetlen a csontok egészségének megőrzésében. A szervezet a bőrün keresztül a napból nyerhet D-vitamint, de a tejtermékek a tőkehal-májolaj, a máj és a tojás is természetes forrásai. Fiatal korban figyelembe véve ezen tényezőket, akár 25-30 százalékkal csökkenthető a csontok időskori sérülékenysége.
Helyes életvezetés mellett sem szabad megfeledkezni a szűrővizsgálatok fontosságáról. A szűrésnek egyik fontos lépése a csontok ásványi anyag tartalmának meghatározása, erre Magyarországon több speciális centrum áll rendelkezésre. Hasonlóan fontos a csontritkulással összefüggésbe hozható törések kockázatának becslése.