A csontritkulásban szenvedők száma folyamatosan nő. Világszerte, az 50 év feletti korosztályt nézve háromból egy nő és négyből egy férfi szenved el csonttörést gyenge csontozata miatt. Az Egyesült Államokban és Japánban mintegy 75 millió embert érint a betegség, más számítások szerint a világon hozzávetőleg 200 millió ember él csontritkulással.
Magyarországon körülbelül 800.000 osteoporosisos beteg él, osteoporosis elleni gyógyszeres kezelés alatt ugyanakkor maximum 100.000 érintett áll. Az EU tagállamaiban minden 30. másodpercben bekövetkezik egy olyan törés, amely az osteoporosis számlájára írható. Itthon évente 64.000 csontritkulással összefüggésbe hozható törést diagnosztizálnak.
Az osteoporosisos betegek száma és a betegség káros következményei világszerte rohamosan növekednek, melynek fő oka, hogy a születéskor várható időtartam az utóbbi évtizedekben jelentősen megemelkedett. Ebből kifolyólag a nők élettartamuk mintegy egyharmadát a csontvédő ösztrogénhormonok hiányában élik le. E mellett felerősödött a rizikótényezők hatása is, melyben – sok más mellett – nagy szerepet játszanak az életmódbeli civilizációs faktorok, valamint a csontrendszerre kedvezőtlenül ható gyógyszerek elterjedése.
Sokan gondolják, hogy a csontritkulás kizárólag az idősek, illetve a nők betegsége lehet. A hölgyek valóban veszélyeztetettebbek, hiszen a nők és férfiak megbetegedésének aránya 3:1, ugyanakkor a kezelt férfi betegek „részesedése” – nem csak hazánkban – mindössze 10% körüli.
Az osteoporosis talaján történő leggyakoribb törések a szivacsos szerkezetű csontvesztésből fakadó csuklótáji törések, valamint az idősebb korban bekövetkező külső, tömör szerkezetű csöves csontszerkezetű csontokat érintő csontvesztés, csigolyatörés, valamint a felkar válltáji- és a csípőtáji törések.
A legújabb adatok alapján, Magyarországon a csípőtáji törések elfordulási gyakorisága 12.000-15.000 között van, míg csuklótáji törések esetében ez kb. 37.000 és a felkar válltáji törése pedig közel 12.000. Elrettentő adat, miszerint – még a legfejlettebb országokban is – a csípőtáji töréseket követő egy éven belül a betegek több mint 30%-át veszítik el az orvosok a különböző szövődmények miatt. Továbbá igazolt tény, hogy egyéb, osteoporosissal összefüggésbe hozható csigolya-, válltáji, csuklótáji töréseket követő halálozási arány is jelentősen magasabb, mint az azonos életkorú, csontritkulásban nem szenvedőké.
A törési kockázat emelkedik a csont ásványianyag-tartalmának csökkenésével. Az ásványi anyag tartalom körülbelül 10%-os csökkenése mintegy megduplázza az adott régióban a törés lehetőségét. Adatok bizonyítják, hogy a 65 év feletti lakosság körében az esések előfordulása meghaladja a 20 százalékot, melyeknek több mint 1/3-a többször is előfordul. Eséshez vezethet többek között például az idősebb életkor, a napi fizikai aktivitás csökkenése, több mint 4-5 féle gyógyszer egyidejű szedése, járás nehezítettséggel járó izületi megbetegedések.
A csontok megfelelő szilárdságának megőrzésében meghatározó szerepe van a kalciumnak és a D-vitaminnak, valamint a megfelelő, idősebb korban gyógytornász által ajánlott és vezetett mozgásaktivitásnak. A kalcium nem képződik a szervezetben, ezért ahhoz táplálékból juthat hozzá a szervezet.
A napi javasolt kalcium bevitel 800-1000 mg között van, melyet tejtermékekből, magvakból és gyümölcsökből biztosítható. A kalcium felszívódásában nyújt segítséget a D-vitamin, így ez is nélkülözhetetlen a csontok egészségének megőrzésében. A szervezet a bőrün keresztül a napból nyerhet D-vitamint, de a tejtermékek a tőkehal-májolaj, a máj és a tojás is természetes forrásai. Fiatal korban figyelembe véve ezen tényezőket, akár 25-30 százalékkal csökkenthető a csontok időskori sérülékenysége.
Helyes életvezetés mellett sem szabad megfeledkezni a szűrővizsgálatok fontosságáról. A szűrésnek egyik fontos lépése a csontok ásványi anyag tartalmának meghatározása, erre Magyarországon több speciális centrum áll rendelkezésre. Hasonlóan fontos a csontritkulással összefüggésbe hozható törések kockázatának becslése.