felkartörés

CSONTRITKULÁS (OSTEOPOROSIS)

DEFINÍCIÓ

A csontritkulás a csontozat olyan betegségét jelenti, amely a csontok mésztartalmának (kalcium és foszfor) csökkenésével jár együtt. Ezzel párhuzamosan a csontok törékennyé válnak, súlyos esetben minimális sérülés is törést okozhat. Jellegzetesen az időskorúak és a nők betegsége, az esetek döntő többségében a menopauza után jelentkezik.

ELŐFORDULÁS

A betegség a lakosság 8-10 %-át érinti. Figyelembe véve, hogy ez közel egymillió embert jelent, egyértelműen látjuk a csontritkulás népegészségügyi jelentőségét.

TÜNETEK

A csontritkulásban szenvedők száma folyamatosan nő. Világszerte, az 50 év feletti korosztályt nézve háromból egy nő és négyből egy férfi szenved el csonttörést gyenge csontozata miatt. Az Egyesült Államokban és Japánban mintegy 75 millió embert érint a betegség, más számítások szerint a világon hozzávetőleg 200 millió ember él csontritkulással. Magyarországon körülbelül 800.000 osteoporosisos beteg él, osteoporosis elleni gyógyszeres kezelés alatt ugyanakkor maximum 100.000 érintett áll. Az EU tagállamaiban minden 30. másodpercben bekövetkezik egy olyan törés, amely az osteoporosis számlájára írható. Itthon évente 64.000 csontritkulással összefüggésbe hozható törést diagnosztizálnak.

A kisgyermekkorban elkezdett mozgásterápiának a lényege a prevenció és a kezdődő rendellenességek korrekciója. A foglalkozások során oldott légkört kell teremtenünk annak érdekében, hogy a gyerekek kinyíljanak, aktivizálódjanak. 

Kerüljük a szigorú fegyelmezést, meg kell éreztetnünk a mozgás örömét. A gyakorlatoknak sikerélményt kell nyújtaniuk, ezért a természetes mozgásokat, játékos elemeket szükséges előnyben részesítenünk.

Bohus Zoltán üvegszobra és csontrendszerünk is egy-egy műremek. Vigyázat, törékeny!Az oszteoporózis (osteoporosis) anyagcsere eredetű, atrófiás jellegű csontbetegség, melyben a csontszövet egésze (szervetlen és szerves állománya) arányosan csökken. A csont ásványianyag-tartalmának meghatározására alkalmas eljárások a klasszikus röntgenfelvétel, a csigolyadeformitási indexek mérése, az oszteodenzitometria és az ultrahangos – kvantitatív – csontvizsgálat. A szekunder oszteoporózisok kizárásához további rutin- és specifikus laboratóriumi vizsgálatok elvégzésére is szükség lehet.

Feliratkozás felkartörés csatornájára

Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.×