A mellkaskimeneti szindróma (TOS – Thoracic Outlet Syndrome) gyűjtőfogalom, mely több ideg-érrendszeri kompressziós kórképet foglal magába a nyak-vállöv területén. A karfonat a nyaki ötös, hatos, hetes, nyolcas, valamint az egyes háti gyökből összefonódva halad a gerinc mellett a felső végtag felé. A kulcscsont felett három kötegbe rendeződve folytatják útjukat a csontok és izmok által határolt szűk scalenus hasadékon, valamint nyaki „háromszögeken” keresztül létfontosságú erek társaságában.
A TOS kialakulását befolyásoló tényezők
A nyak-vállizmok tartós terhelése, a felkar huzamos távolított-felemelt igénybevétele egyaránt fokozza a nyakizmok tónusát, görcskészségét. A megvastagodott scalenus nyakizmok beszűkítik az általuk határolt hasadékot. Az elváltozás mértékétől függően nyomás alá kerülhet a karfonat (plexus brachialis), továbbá a kulcscsonti artéria és véna (a. et. v. subclavia). A következmény: fonákérzések, karfájdalom, izomsorvadás, bénulás, felső végtagi keringési zavarok.Rontja az állapotot a tónusfokozódással járó neurológiai betegségek jelenléte, az izmok meszesedésével járó myositis ossificans, a trigger pontok fokozott érzékenységével járó fibromyalgia, vagy lágyrészreumatizmus.
A csontos mellkas és a gerinc veleszületett fejlődési rendellenességei közül a nyaki borda, a hetes nyakcsigolya hosszabb harántnyúlványa és a scoliosis (gerincferdülés) okozza a legtöbb panaszt.
További costoclaviculáris (I. borda és kulcscsont közötti) rést szűkítő tényezők a süllyedt, „lógó” váll, tartási hibák ( m. subclavius hipertrófia), ülő életmód, aszténiás alkat, stressz, korábbi kulcscsonttörés, bordatörés.
Fizikális háttér és gyakorlati megfontolások Testünk statikai szerkezetének állandóságához az agonista és antagonista izomcsoportok egyensúlya szükséges. Ezek működési mechanizmusuk és felépítésük alapján is különböznek egymástól. Funkcionálisan elkülöníthetők a hajlító és nyújtó, illetve a közelítő és távolító izmok. Szerkezetileg a myoglobinban gazdag, tónusos, vörös izom az egyik típus. Ilyen felépítésűek a testtartásért is felelős, tartósan terhelhető, lassan reagáló, de lassan is fáradó izmok. A másik típus a fázisos, fehér izom, mely gyorsan húzódik össze és hamar elfárad, rövid ideig terhelhető, hosszabb pihenést igényel.Amennyiben az izompárok egyensúlyban vannak, akkor elemeik terheléskor teljes összehúzódásra képesek, nyugalomban maximálisan és görcsmentesen ellazulnak, alapállapotban normális a tónusuk, a test függőleges helyzetét képesek tartósan biztosítani.
A fülzúgás, latin nevén tinnitus, melynek jelentése csengés, csörgés. Olyan hang hallását jelenti az egyik, vagy mindkét fülben, ritkábban a fejben, ami nem emberen kívüli hangforrásból ered. Az érintett időnként, vagy tartósan különféle hangokat hall a fülben, fejben. Ez lehet például morajlás, kattogás, sistergés, sípolás, dübörgés. Egyesek olyan zajhoz hasonlítják, mint a magasfeszültségű vezeték zúgása, vízcsobogás, repülőgépzaj, motorhang. Egyidejűleg többféle hang is felléphet a fülben, fejben. A hallott zaj erőssége nagyon egyéni, lehet gyakran változó is. Legtöbbször nyugodt, csendes környezetben a legkellemetlenebb. Tartós fennállása esetén gátolhatja az elalvást, a koncentrálóképességet, egyre jobban zavarhatja a mindennapi életet.
