A címben szereplő mondatot egy oltóponton szolgálatot teljesítő orvostól hallottam, személyesen. A kijelentés az orosz fejlesztésű Szputnyik V vakcinára vonatkozott. Két évtizedes tudományos újságírói tapasztalattal, orvosi és műszaki tanulmányokkal a hátam mögött ez bizony elszomorított.
Ha ez az illető azt mondta volna, hogy 55 év alatt nem javasolná az éppen soros AstraZeneca oltóanyagát, azt gondoltam volna, hogy jelenlegi ismereteink fényében ez óvatos, racionalitást nem nélkülöző megközelítés. Az előbbi azonban irracionális.
Mind a két oltóanyag hatásos, ahogy hatásos a Johnson & Johnson tulajdonában lévő gyógyszercég (Janssen) által fejlesztett egydózisú, valamint a kínai CanSinoBIO oltóanyaga is. Ezek mindegyike ugyanazon technológián alapul: a koronavírus tüskefehérjéit kódoló géneket ártalmatlan hordozó vírusok (vektorok) segítségével, azok DNS-ével juttatják be a sejtekbe.
Ezek a vektorok természetükből fakadóan keresik a gazdasejt magját, hogy abban örökítőanyagukat a hírvivő RNS-re átírathassák. Átírathassák, mert ha már bejutottak, nincs ezzel különösebb dolguk, megteszi ezt számukra maga a gazdasejt.
A vakcinák megalkotói azonban megfosztják a vektorokat a saját szaporodásukhoz szükséges genetikai információktól. Célszerűen a koronavírus tüskefehérjéinek (spike protein) génjeit hordozzák csupán, amiknek az átírása zökkenőmentesen meg is történik a már említett hírvivő molekulákra.
Az mRNS ezt követően kiszabadul a sejtmagból és elindítja a genetikai kódjának megfelelő fehérjék szintézisét. Az immunrendszernek ezeket meg kell ismernie, ellenük fel kell készülnie. Az eredetivel megegyező összetételű és konfigurációjú tüskefehérjékkel történő előzetes találkozás alapozza meg a későbbi fertőzés elleni sikeres fellépést.
Itt érdemes megjegyezni, hogy az mRNS alapú vakcinák (Pfizer-BioNTech, Moderna, CureVac) a sejtmagba lépést, a gazdasejt általi DNS > RNS átírást spórolják meg, mivel speciális módon eleve a hírvivő RNS-t juttatják be a sejtbe. Az oltóanyagukban lévő mRNS érzékenyebb, vakcináik tárolási és felhasználási feltételei szigorúbbak.
Hogy mi a különbség a két legnagyobb port kavart vakcina, a svéd-brit AstraZeneca által gyártott Vaxzevria (igen, ez a hivatalos neve) és az orosz Gamaleja* által fejlesztett Szputnyik V között? Hol húzható meg a feléjük táplált bizalom és bizalmatlanság határa?
Nem könnyű megmondani. A tudományos újságírói gyakorlatban a sorok között is kell olvasni. Az egészségügyi vonatkozásokon túl olykor politikai és/vagy gazdasági spekulációk húzódnak meg a kampányok, közlemények, érvelések mögött. Ezek befolyásolhatják egy-egy vakcina elfogadottságát, de akár azt is, hogy melyik mikor kap zöld utat vagy ajánlást szakmai szervezetek részéről. Nyugatról és keletről is látunk egyfajta taktikázást, de mi most tisztán a rendelkezésre álló tudományos információkra hagyatkozunk.
Oxfordi segítséggel bár, de az AstraZeneca vállalatnak a Vaxzevria az első oltóanyaga. Ráadásul az iparágban korábban megszokottakhoz képest lóhalálában kellett megalkotniuk. Tapasztalataik nehezen mérhetőek össze a Szputnyik V-t gyártó Gamaleja Kutatóintézetével, mivel utóbbi évtizedes tudásbázist épített a vektor alapú vakcinatechnológiából. A Gamaleja 2015-ben regisztrálta első Ebola elleni vektor alapú vakcináját, melyet nemzetközi vizsgálódások után Afrikában – nem tömegesen, de – ténylegesen használtak.
Jelentős különbség a két vakcina között, hogy míg az AstraZeneca vektorként mindkét oltásánál csimpánz adenovírust vet be, addig a Szputnyik V az első oltáshoz az 5-ös számmal jelzett (ad5) humán adenovírust használja, a három héttel később alkalmazandó második, ún. booster dózis pedig a 26-os számú (ad26), szintén humán, közönséges emberi adenovírust tartalmazza.
Kétféle adenovírust egyik vektor bázisú oltóanyag gyártója sem alkalmaz (a Janssen egydózisú), de az oroszok gondolatmenete világos: a világ bizonyos területein és populációiban, leginkább a fejlődő országokban a szervezetbe bejutatott adenovírus ellen még azelőtt felléphet az immunrendszer, mielőtt az az örökítőanyagát – benne a koronavírus tüskefehérjéjét kódoló génnel – a sejtmagban lévő hírvivő RNS-nek továbbadhatná.
Noha ennek valószínűsége nem túl nagy, a Szputnyik V a biztonság kedvéért kétféle adenovírussal operál, és jelenlegi ismereteink szerint ez a számokban is megmutatkozik – az orosz oltóanyag csaknem 92%-ot elérő hatékonyságával a vektort nem alkalmazó Pfizer-BioNTech és Moderna 95% körüli hatékonyságot felmutató oltóanyagaival kerül egy súlycsoportba.
Ugyanezzel a gondolatmenettel persze azt is feltételezhetnénk, hogy az AstraZeneca által használt csimpánz adenovírus – ismeretlenként az emberi szervezet számára – feltűnés nélkül teheti a dolgát, még tovább srófolva egy kicsit a hatékonyságon, de valahol a dolog mégis félrecsúszik.
Ez a vakcina a legfrissebb adatok szerint 76%-on teljesít (70,4% a brit variáns ellen, 81,5% az eredetivel szemben), bár a deklarációk szerint – a Szputnyik V-hez hasonlóan – 100%-ban megakadályozza az életet veszélyeztető megbetegedés kialakulását. Félreértés ne essék, ezek mind-mind jó számok.
Noha az oroszok (még) nem mérték a brit variáns [B.1.1.7] elleni hatékonyságot, a wuhani vírus esetében a különbség 10% körüli. A dél-afrikai variáns (B.1.3.5.1 az E484K mutációval, ahogy a brazil variánsban) ellen eddig csak kisebb mintákon végzett kutatások állnak rendelkezésre, bármely forgalomban lévő oltóanyagról is legyen szó.
A korai számok azt mutatják, hogy mind az AstraZeneca vakcinája, mind a Szputnyik V határozottan gyengébb védelmet biztosít, bár itt a többi vakcina is küszködik. A védekezésben etalonnak bizonyult Pfizer-BioNTech és Moderna számai kétségkívül megnyugtatóbbak, de hogy a különbség miből fakadhat, az nem világos. Amíg szélesebb vizsgálatok eredményei nem állnak rendelkezésre, maradnak a találgatások. Habár a brit variánsban is találtak már E484K mutációt, nagyon bízunk benne, hogy ezek elszigetelt esetek maradnak.
Kényes téma, de megkerülhetetlen, hogy az AstraZeneca oltóanyagának hírnevét alaposan megtépázta a világ különböző pontjairól jelentett diffúz intravaszkuláris koagulációra, illetve heparin indukálta trombocitopéniára emlékeztető súlyos véralvadási zavar, agyi vénás- és szinusz trombózisok, vérzések és a belőlük fakadó halálesetek. Az előbbiekkel való összekeverés elkerülése végett német kutatók által az állapot külön meghatározást nyert, mégpedig a vakcina indukált protrombotikus immun-trombocitopéniát (VIPIT).
A nagyon ritkán előforduló szövődmény oka ismeretlen. Bizonyos konstellációkban felmerülhet a csimpánz adenovírus, valamely technológiai eljárás, összetevő, de a kutatók tanácstalanok, noha bizonyos rész-összefüggések már látókörbe kerültek.
Írtunk korábban róla, hogy az oltás és szövődménye jelentőségének nem helyén kezelése, pláne szőnyeg alá söprése egyaránt félrevezetése a tudományos és laikus közvéleménynek.
A kapcsolódás tehát egyértelmű, és ezt nem írja felül a sokszor hangoztatott intelem, miszerint "az oltóanyag alkalmazásának előnyei messze felülmúlják annak esetleges kockázatait". Utóbbi vitathatatlan tény népegészségügyi szinten, a koronavírus elleni harcban.
Mint ahogy az sem vitatható, hogy csekély vigasz a felderítetlen okú mellékhatás áldozatainak, családtagjaiknak, szeretteiknek. Mielőbb világosan kell látni, és addig racionális döntéseket hozni úgy, ahogy azt sok ország megtette már a Vaxzevria alkalmazásának felfüggesztésével 55-60 éves kor alatt.
Nem egyszer nyilvánítottuk már ki, hogy oltáspártiak vagyunk, egyetlen oltóanyagot sem szabad partvonalon kívülre állítanunk, de meg kell határozni, hogy melyik korosztálynak, nemnek, milyen egészségi állapotú embereknek melyik vakcina lehet a legalkalmasabb.
Nem új megközelítés ez, működik sok más tekintetben, de működnie kellene abban az érvelésben is, hogy ha máshogy nem megy, hát egy-egy korosztály ne kapjon olyan oltóanyagot, melynek alkalmazása kapcsán emberéletekkel kell fizetni. Egy a százezerhez, egy a millióhoz arányban sem.
Itt nyer értelmet számomra a címben idézett orvos utolsó mondata, melyet – ki tudja, miért – angolul mondott: "It's up to you, no pressure". Magyarul: Az ön választása, nem fogjuk győzködni.
Valóban, választás mindig van. A lényeg, hogy tudjuk mire alapozni, ahogy a véleményünket is.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
(20210407)
forrásainkból:
- Sputnik V COVID-19 vaccine candidate appears safe and effective (The Lancet)
- Virus-Vectored Ebola Vaccines (NCBI)
- Covid vaccine: AstraZeneca updates US vaccine efficacy results (BBC)
- Efficacy of ChAdOx1 nCoV-19 (AZD1222) vaccine against SARS-CoV-2 variant of concern 202012/01 (B.1.1.7): an exploratory analysis of a randomised controlled trial (The Lancet)
- AstraZeneca vaccine doesn't prevent B1351 COVID in early trial (CIDRAP, Univ. of Minnesota)
- AstraZeneca COVID Vaccine: Clotting Disorder Mechanism Revealed? (Medscape)
- Gamaleya, Nikolay Fyodorovich (encyclopedia.com)
*A Gamaleja Kutatóintézet nevét Nyikolaj Gamaleja (1859-1949) odesszai születésű orvos, mikrobiológus után kapta, aki munkatársa és barátja volt a francia Louis Pasteur-nek. Úttörő szerepet játszott abban, hogy Oroszországban az aktív immunizáció teret nyert a betegségek megelőzésében. Gamaleja elsők között adta be magának Pasteur veszettség elleni oltását, bizonyítandó, hogy az az emberi egészséget nem veszélyezteti.
Jó ez a cikk. Korábban egy doki nekem azt mondta, hogy a Szputnyik is olyan lehet mint az Astra, csak ez az oroszokat meg másokat ahol adják a mellékhatások nem érdeklik.
A cikk megírása során a tényekből tudtunk kiindulni. Elképzelhető, hogy a Szputnyik V esetében is vannak súlyos mellékhatások, akár végzetesek is, de ezeket a világ különböző részein nem jelentik, nem kerülnek rögzítésre, nem jelennek meg a kimutatásokban. Itthon is vannak ezzel problémák, oltóanyagtól függetlenül.
Ugyanígy az is elképzelhető, hogy – a fejlesztő állításának megfelelően – a Szputnyik V alkalmazásánál valóban nincsenek aggodalomra okot adó mellékhatások, sem halálesetek. Az orosz vakcina esetében a hiányos adatok alapozzák meg az olykor átpolitizált vagy előítélettel terhelt feltételezéseket, de ettől még ezek feltételezések maradnak.
Az AstraZeneca Vaxzevriára keresztelt oltóanyagánál a súlyos oltási szövődmények és halálesetek előfordulása azonban tény. Ezért vezetett be számos ország életkori korlátozást, de akadt, ahol teljesen ki is vonták az oltási programból. Osztjuk a vakcinát vizsgáló norvég orvoscsoport vezetőjének véleményét, miszerint lesújtó, ha egy oltás okán 30-as, 40-es éveikben járó egészséges emberek halhatnak meg, miközben magát a betegséget lábon kihordanák.
Volt, aki azt mondta, hogy cikkünkben almát a körtével hasonlítottunk össze. Nem ezt tettük. Almát az almával hasonlítottuk össze, egymáshoz közel álló fajtájúakat, de – ha már hasonlat – különböző hátterű és tapasztalatú termesztőktől. Nem állítottuk, hogy a Szputnyik V-nek nincsenek mellékhatásai, a másik oldalon azonban tagadhatatlan tény, hogy a brit-svéd oltóanyag beadása akár tragikus következményekkel is járhat. Az ötös lottó telitalálatos szelvényéhez képest közel négyszázszor nagyobb lehet az esélye valakinek, hogy beoltása szomorú véget ér. Angliában 9 eset jutott egymillió dózisra*.
Nagyon kicsi arány, de a lottó főnyereményét is rendre elviszik, így az egyén számára ez az oltás kockázat, azzal együtt, hogy globálisan, a koronavírus elleni küzdelemben, azaz a védekezés népegészségügyi vonatkozásában az AstraZeneca oltóanyaga döntő jelentőséggel bír. Ebből születik az az érvelés, hogy az oltás haszna messze felülírja annak kockázatait. Ez is tény, de ez az érintettek családtagjait sajnos kevéssé vigasztalja. Ezért kell gondosan megfontolni, hogy ki milyen oltóanyagot kaphat. Veszélyeztetettségének, korának és egészségi állapotának megfelelően.
*https://www.telegraph.co.uk/global-health/science-and-disease/astrazeneca-jab-linked-clots-deaths-slow-scientists-race-understand/