Olaszországban és Angliában is felmerült szakmai körökben, hogy a koronavírus valamilyen formában már év elején, akár 2019 végén felbukkanhatott a kontinensen, illetve a Brit-szigeteken. Felvetődött az is, hogy a SARS-CoV-2 különböző variánsai "megfigyelőként" hosszú ideje velünk lehetnek, és csak a megfelelő pillanatra vártak.
Ehhez a pillanathoz genomjának olyan mutációra volt szüksége, amely fertőzőképességét jelentős mértékben javította, olyan mértékben, amely már alkalmassá tette arra, hogy megfigyelőből agresszorrá váljon.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a koronavírus – egyelőre – nem talált olyan genetikai kódot, amely korosztálytól, immunstátusztól függetlenül a megbetegítőképességét is drámai mértékben javíthatta volna. Ez esetben kevesen maradnának tünetmentesek, a globális járvány a jelenleginél is tragikusabb forgatókönyvet hozna.
Van azonban egy másik megközelítés is.
Feltételezhető tehát, hogy ez a vírus régóta köztünk él, az utóbbi időben számos változatát azonosították. Természetes jellemzőjük, hogy mutálódnak, keresve maguk számára a leghatékonyabb genomot. Minden vírus így áll hozzá, az egyik legszorgalmasabb ebben az influenza vírusa, de ezt többé-kevésbé kordában tudjuk tartani, legalábbis addig, amíg "ki nem talál" valami formabontót, mondjuk egy shift-et, amivel ő is (újra) pandémiát tud okozni.
Ahogy Olaszországban járványügyi szakembereknek feltűnt, hogy a vírus európai megjelenése előtti hetekben-hónapokban számottevően megnőtt a kétoldali tüdőgyulladással kórházba kerülők száma, úgy nekünk is szöget ütött a fejünkbe, hogy múlt év végén, ez év elején Magyarországon is jelentős számban fordultak orvoshoz felsőlégúti panaszokkal, lázzal, makacs, elhúzódó, száraz köhögéssel, olyanok is, akik az ilyet csak hírből ismerik. Az egyidejű gyomor-bélrendszeri panaszok is feltűnően megszaporodtak. Itt emlékeztetünk arra, hogy a koronavírus a légútak mellett a tápcsatorna hámját is támadja.
Mindezekben nem annak a bizonyítékát látjuk, hogy a jelenlegi konkrét SARS-CoV-2 már korábban felütötte a fejét nálunk, csupán felmerül a gyanú, hogy egy-egy variánsa már beköszönt, cirkulálhatott, nemcsak nálunk, hanem szélesebb régiókban, akár világszerte.
Ez azt is jelenthetné, hogy a jelenlegi járvány már most egy második, jóval erősebb hullám eredménye (avagy a korábbiak inkább fodrozódások), melyben akár a csak egyetlen bázispár mutációjával megerősödött, megelőzően nem elég potens koronavírus ott tarol, ahol korábban még nem rúgott labdába. Ahol pedig labdába rúgott ugyan, de a megfertőződtek – enyhe tünetekkel, meghűlésnek, náthának, influenzaszerű megbetegedésnek vélve – túlestek rajta, kialakulhatott egyfajta védettség vagy keresztimmunitás különböző koronavírus-típusokkal szemben.
Ők lehetnek azok, akik a most zajló pandémiában tünetmentesek maradnak, vagy csupán enyhe tünetekkel és panaszokkal megússzák. Fertőzni azonban még így is fertőzhetnek: a bennük meghúzódó, akár különböző vírusok komoly járványügyi kihívást jelentenek. Így akár megalapozott a fenti fejtegetés, akár nem, a tünetmentes emberek által terjesztett betegség megelőzése érdekében az izoláció, a #maradjotthon és #viseljmaszkot kiemelt jelentőségű.
Elkapni vagy elkerülni?*
Az utóbbi hetekben már azzal is szembesülhettünk, hogy a vírus a fiatalokat sem kíméli, bár tény, hogy az idősebb korosztály tagjait veszélyezteti a leginkább. A halálos áldozatok túlnyomó többsége a 8-9. évtizedüket taposók köréből kerül ki. Az a vélekedés hamar szalonképtelenné vált, hogy a nyájimmunitás érdekében érdemes inkább elkapni a betegséget. Ez vállalhatatlanul sok áldozattal járt volna. Még leírni is furcsa ezt, hiszen hol kezdődik a vállalható?
Az elkapni a betegséget és ellene immunitást szerezni ennek ellenére hordoz rációt, de már az egyén, a fiatal férfi és nő szintjén is komoly kockázat, amit az egyre bővülő statisztikák is jól mutatnak. Itt is el lehet mondani, sokadjára, hogy a SARS-CoV-2 okozta betegség nem influenza, ez más kávéház, ide tényleg nem érdemes betérni. Az elkapni álláspont azonban a fertőzés terjedésének óhatatlan elősegítése, közösségi, népegészségügyi szempontból aggályos igazán.
Tudjuk, hogy egy ország kulturális sajtosságai, polgárainak habitusa, társas kapcsolataik, harsány, szenvedélyes kommunikációjuk (olaszok, spanyolok) vagy éppen tartózkodásuk (skandinávok), fegyelmezettségük (németek) befolyásolhatja a vírus terjedését, a védekezés sikerét. Itthon van olyan kutató, aki abban bízik, hogy a Kárpát-medencei genetikai variabilitás segítheti szervezetünket a vírus elleni fellépésben, a betegség leküzdésében. Magunk részéről a védekezéshez ismeretterjesztő cikkeinkkel próbálunk hozzájárulni, de mi tagadás, ez az elméleti megközelítés is vonzó, szívesen el is fogadjuk – valós jelentőségét azonban az elkövetkező néhány hét, egy-két hónap fogja megmutatni.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
(*Ezzel a címmel már írtunk cikket a bárányhimlőről)
