Az 1857 május 13-án Indiában született orvos édesapja az angol hadsereg tábornoka volt. Tanulmányai befejezése után rövid ideig polgári hajóorvosként működött, majd részt vett a burmai háborúban.
Harminc évesen hagyta el Indiát és Londonba költözött. Hamar elkötelezte magát a kutatással, szűkebben a mai szemmel akkor még csupán gyerekcipőben járó mikrobiológiával.
Különösen a malária és annak problémaköre keltette fel figyelmét. Hosszú évek kimerítő kísérleteivel próbálta megragadni a betegség bakteriológiai hátterét, de erőfeszítéseit nem koronázta siker.
1897 augusztusában már szinte futószalagon vizsgálta és boncolta a különféle nemzetséghez tartozó szúnyogokat és azok lárváit. Nem talált semmit.
Lelkesedése erősen megcsappant, de a sorozatos kudarcok ellenére az asszisztense által hozott utolsó lárvákat, illetve az azokból kifejlődött tarka szárnyú rovarokat (Anopheles) még lelkiismeretesen megvizsgálta.
Az egyik szúnyog gyomránál elidőzött. Volt valami oda nem illő. Ross tüzetesen, sejtről sejtre vizsgálódott és megbizonyosodott afelől, hogy a már első látásra idegen, fekete szemcséket tartalmazó kerekded sejtek nem tartozhatnak szorosan a rovarhoz. Megtalálta őket a gyomorban és a gyomor falában egyaránt.
Eredményeit Patrick Mansonnal, a trópusi betegségek neves kutatójával megosztva arra a következtetése jutottak, hogy a pigmentált sejtek a maláriát okozó mikroorganizmus megtermékenyített sejtjei, melyek a szúnyogok szerveiben, szöveteiben élősködnek és fejlődnek ki. Egy évvel később Ross a kórokozót a rovarok nyálmirigyeiben is felfedezte. Mindez a parazitológia első átütő sikere: a szúnyogoknak mint vektoroknak, a betegség közvetítőinek azonosítása, az összefüggések, a szaporodási folyamat felderítése.
A malária kórokozói (Plasmodium vivax, Plasmodium ovale, Plasmodium malariae, Plasmodium falciparum) az Anopheles szúnyog nőstény egyedeiben végső gazdára is lelnek, a betegséggel sújtott emberi szervezet csupán köztigazda, ahol a parazita fejlődésének aszexuális ciklusa megy végbe.
Bár a mocsárlázat a mérsékelt égövi országok többségéből kiszorították, a betegség a mai napig nagy számban szedi áldozatait Ázsiában, Afrikában, Közép- és Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi területein.
A megelőzés döntő jelentőségű, mind az egyéni védekezés, mind a szúnyogok szaporodásának, életterének szisztematikus ellehetetlenítése tekintetében (védőeszközök és -ruházat, irtás, állóvizek lecsapolása). Utóbbi, valamint a gyógyszeres profilaxis és kezelés egyaránt rendkívül költséges.
Ez az oka annak, hogy a felfedezéséért 1902-ben Nobel-díjat kapott, kutatásaiért elévülhetetlen érdemeket szerzett Ronald Ross trópusi betegségek területén tevékenykedői követőinek, a nemzeti kormányoknak és a nemzetközi egészségügyi szervezeteknek napjainkban is a malária az egyik legkomolyabb, kontinenseken átívelő kihívása.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
(110621)
