A történet egyszerű: várakozás egy telefonhívásra, majd felcsillan a remény, hogy aztán olyan gyorsan, amint jött, el is illanjon egy lehetőség. És megint marad a várakozás. Van, aki harmadszor csinálja mindezt végig: szervátültetésre és a megfelelő donorra vár. Néha úgy tűnik, megtalálták a szervezetének megfelelő beültethető szervet, beindul a gépezet, rohanás a kórházba, majd a riasztás után mégis kiderül, hogy a hozzátartozó nem járul hozzá, hogy az elhunytból kivegyék a veséjét, esetleg szívét, vagy más szervét. Nyugat- és Észak-Európa országaiban a donáció természetes, sőt büszkék rá az emberek, hogy segíthetnek. Nálunk ez még mindig csak álom.
Magyarországon igen alacsony a szervátültetések száma. Az orvosok szakmai felkészültsége és tudása magas színvonalú, a technika is nagyrészt adott, a lényeg viszont hiányzik: nincs elegendő felajánlott szerv, ezért sok fiatal életet hagyunk elmenni, miközben lehet, hogy karnyújtásnyira lenne a segítség.
Vilmos története
Vilmosnak szerencséje volt, az ő története jól végződött. 17 évesen hosszas kivizsgálások után derült ki, hogy térdproblémáinak valós oka az, hogy egyik veséje egyáltalán nem működik, és a másik is már zsugorodik. Először édesanyjával és nővérével közölték a kivizsgálás megdöbbentő eredményét: vagy géppel tartják életben a vesét (dialízis), vagy új vesét ültetnek be. Még mielőtt maga a beteg egyáltalán tudott volna a diagnózisról, az édesanya már jelentkezett, hogy egyik veséjét felajánlja fia részére. A műtét óta 16 év telt el. Vilmos azóta is édesanyja veséjével él - boldogan. Leérettségizett, családot alapított és kislánya is már ötéves. Most a Magyar Szervátültetettek Szövetségének főtitkára, azért dolgozik, hogy betegtársainak könnyebb legyen és hogy mi, akik egyszer olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy tőlünk is megkérdezik: "Segítenénk-e?", tisztán értsük és tudjuk, mi múlik a válaszunkon.
Javuló életminőség
A transzplantáció mellett szóló legfontosabb érvek: az életminőség jelentős javulása és a hosszabb élettartam. A dialízisre járó beteg korlátozva van szabadságában, hiszen hetente több órát kell kórházban töltenie, hogy átmossák a vérét. A transzplantáción átesett beteg újra aktív és szabadabb életet élhet, alkalmas lesz munkavégzésre, sportolhat, utazhat, normális életvitelt folytathat. Mindezeken felül, az adófizetők számára, a transzplantáció költsége a gyógyszeres kezeléssel együtt is csak fele/harmada a dialíziskezelés árának.
Számos külföldi központ tapasztalata azt mutatja, hogy a szervátültetés sikerét döntően befolyásolja a beteg szervátültetés előtti dialíziskezelésének hossza. Legjobbak az eredmények azokban az esetekben, melyekben a szervátültetés még a dialízis megkezdése előtt megtörtént. Ennek sikeres kivitelezése élődonoros transzplantáció esetén még nagyobb eséllyel történhet.
Prof. Dr. Inge B. Brekke, a Norvégiai Transzplantációs Központ vezetője, Norvégia első számú transzplantációs sebészprofesszora az elmúlt héten Magyarországon járt és beszámolt arról, hogy Norvégiában a transzplantáltak 40 százaléka élő donortól kapta a vesét, és náluk csak akkor végeznek halottból származó vesével átültetést, amennyiben valamilyen okból az élő donáció ellenjavallt. A professzor úr szerint ez a rendkívül magas arány a média élő donációhoz való kedvező hozzáállásának is köszönhető.
Hazai viszonyok
Hazánkban az élődonoros vesetranszplantáció aránya sajnálatosan csak 2 százalék, pedig az élő donációnak számos előnye van a halottból származó szervátültetéssel szemben. Az élő donor-transzplantáció sikerességét növeli a műtét tervezhetősége, a donor részletes kivizsgálásának lehetősége, a beültetésre kerülő szerv károsodásának megelőzése.
A világviszonylatban egyre kínzóbbá váló donorhiány Magyarországot is érinti. Jobb donorszervezéssel a hiány egy része pótolható, de nem oldható meg. A vesepótló kezelésre szoruló betegek száma évente 6-8 százalékkal nő hazánkban. Az élő donáció arányának növelésével az átültetett vesével élők száma jelentősen emelhető lenne. A helyzet a szakemberek szerint javulhatna, ha az érintett egészségügyi dolgozók, valamint a lakosság több információt kaphatna a témával kapcsolatban.
Vilmos ezt bölcsen így fogalmazta meg: "Ha több ember tudta volna, mennyi életet menthettek volna meg, biztosan visszaforgatnák most az idő kerekét."
Tudjunk róla, hogy tehessünk és cselekedhessünk, ha szükség van ránk, ez a legfontosabb.
Szőke Ágnes
forrás: archívum
(Patika Tükör – 040604)
