A nők elleni erőszak továbbra is széles körben jelen van az Európai Unióban, egyre inkább digitális formát ölt, és gyakran rejtve marad az intézmények előtt - derül ki az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) közös jelentéséből.
A kutatás szerint az EU-ban minden harmadik nő tapasztal élete során fizikai és/vagy szexuális erőszakot. A partner általi bántalmazás, a pszichológiai és gazdasági erőszak, valamint az online zaklatás különösen elterjedt, mégis gyakran alulértékelt formái a visszaéléseknek.
Az FRA igazgatója, Sirpa Rautio hangsúlyozta: a nők elleni erőszak az alapvető jogok súlyos megsértése. Úgy fogalmazott, hogy amikor a bántalmazás normalizálódik, rejtve marad vagy figyelmen kívül hagyják, az rendszerszintű kudarcot jelez a jogok érvényesítésében. Hozzátette: az uniós tagállamoknak egyértelmű kötelezettségük a megelőzés, az áldozatok védelme és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása.
A jelentésben rámutatnak arra is, hogy a szexuális erőszak gyakran nem fizikai erő alkalmazásával, hanem a szabad beleegyezés hiányával valósul meg: a nők közel kétszer nagyobb arányban válnak erőszak áldozatává kényszerítés vagy a visszautasítás képtelensége miatt, mint nyílt fizikai kényszer következtében. A pszichológiai partnerkapcsolati erőszak a nők mintegy 30 százalékát érinti. Azokban az országokban, ahol erre külön rákérdeztek, minden ötödik nő számolt be gazdasági "erőszakról", például a munkavállalás megtiltásáról vagy a családi pénzügyek feletti kontrollról.
A partner által elkövetett erőszak súlyos következményekkel jár: a nők közel tizede szenvedett fizikai sérülést vagy mentális károsodást is. Sok érintett kényszerült táppénzre, illetve nem tudta ellátni mindennapi feladatait, és jelentős arányban fordult gyógyszerekhez, alkoholhoz vagy más szerekhez a traumák feldolgozása érdekében.
A felmérés szerint a gyermek, illetve fiatalkori erőszak hosszú távú hatásokkal jár: a lányok csaknem egyharmada tapasztalt fizikai vagy érzelmi bántalmazást a szülők részéről, ami növeli a felnőttkori áldozattá válás kockázatát. A digitalizáció tovább súlyosbítja a helyzetet: a nők számottevő része számolt be online zaklatásról, megfigyelésről vagy tartózkodási helyének követéséről.
A jelentés szerint az esetek többsége továbbra is rejtve marad. A partner által elkövetett fizikai vagy szexuális erőszakot elszenvedő nők mindössze 6,1 százaléka fordult a rendőrséghez, míg nem partner által elkövetett támadás esetén ez az arány 11,3 százalék volt. A bejelentés elmaradásának leggyakoribb okai a szégyenérzet, az önhibáztatás, a félelem és a hatóságokba vetett bizalom hiánya.
Az EIGE igazgatója, Carlien Scheele hangsúlyozta: ha a nők nem bízhatnak az intézményekben, akkor a rendszerek működésén kell változtatni. A jelentés szerint a jogszabályi keretek megerősítése – beleértve a témába vágó Isztambuli Egyezmény uniós ratifikációját és a nők elleni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni irányelvet – fontos lépés, de önmagában nem elegendő. A tagállamoknak az áldozatközpontú bejelentési rendszerek, az átfogó egészségügyi és speciális támogatási szolgáltatások, valamint a megelőzés és a gyermekvédelem területén is további intézkedéseket kell tenniük.
A felmérést az Eurostat, az FRA és az EIGE közösen végezte több mint 114 ezer nő megkérdezésével 2020 szeptembere és 2024 márciusa között.
(MTI)
