Alvászavarok gyermekkorban

Az újdonsült szülőket alaposan kimeríti a csecsemő körüli megannyi teendő, a huszonnégy órás készenlét.

A nappali "folyamatos üzemmódot" a szülők többsége minden zokszó nélkül tudomásul veszi, ám ahogy cseperedik a kicsi, egyre többször kérdezik – jobb híján egymástól –, mikor jön már végre el az az idő, amikor végigalhatják az éjszakát.

Az egészséges, jól fejlődő csecsemők, kisgyerekek többsége 6-8 hónapos korától már egyre többet van nappal ébren, s képes egyhuzamban aludni estétől reggelig, ám nem ritka az sem, hogy a csecsemőkori alvási problémák – a kicsi nagyjából meghatározott időben, vagy az éjszaka folyamán többször felébred, illetve nehezen alszik el –, akár az gyerekkor végéig, sőt élethosszig is megmaradnak.

Míg a magukat rossz alvóknak nevező felnőttek általában öngyógyítással (altatók szedésével, különféle nyugtató gyógyteák, vagy alkoholtartalmú italok fogyasztásával) próbálnak segíteni alvási problémáikon, addig a rosszul alvó gyerekek a felnőttektől várják a segítséget, akik viszont éppen a folytonos éjszakai készenlét miatt, egyre fáradtabbak, esetleg türelmetlenebbek, tanácstalanabbak.

Az alvásmedicina, az alvászavar okainak felderítése, a problémák, illetve azok kiváltó okainak kezelése, gyógyítása a modern orvoslás része. Az első alváslaboratóriumok, szerte a világban az 1970-es években jöttek létre.

A gyerekkori alvászavarok komplex kivizsgálására – az országban elsőként – a budapesti Madarász Utcai Csecsemő- és Gyermekkórház Csecsemő- és Koraszülött Osztályán létesített Alváslaboratóriumban vállalkoztak. A kórházi részleg vezetője, dr. Gál Éva főorvos azt mondja, a gyerekkori alvásproblémák nagy része mögött ritkán áll szervi betegség.

A gyerekek elalvási nehézségeinek, éjszakai felébredéseinek kialakulásában, rögzülésében gyakran a helytelenül kialakított szokások játsszák a főszerepet. Az alvászavarok okainak felderítésével, azok kezelésével foglalkozó szakember szerint ugyanis, alváshigiénés – tehát az egészséges alvási – szokások kialakításában meghatározó szerepe van a nevelésnek, az otthonról hozott mintáknak. A csecsemő, akivel élete első hat hónapjában éjszaka is úgy foglalkoznak a szülei, mintha nappal lenne – etetik, mérik, babusgatják –, nagyobb korában is foglalkoztatja majd a környezetét éjszaka.

A szülők egyébként általában a kicsi, egy- másfél éves koráig még hajlandók belemenni ebbe a játékba, ám ahogy múlik az idő, egyre nehezebben viselik az éjszakázást. Amikor a szülők belefáradnak az éjszakázásokba, keresni kezdik az éjszakai felriadások, illetve az esti lefektetések körüli jelenetek (a gyerek nem akar egyedül lefeküdni stb.) okait.

A főorvos asszony tapasztalatai szerint, a gyerekkorban jelentkező alvászavarok mögött nemcsak rossz beidegződések, de valamilyen szorongásra, félelemre okot adó pszichés történések is állhatnak. S persze előfordulhat, hogy az éjszakai felébredéseknek, az alvásminőség romlásának, az alvásmennyiség csökkenésének hátterében valóban egészségi ok, például könnyen orvosolható gégészeti probléma áll, mely légzészavarban és azt követően hirtelen felébredésben nyilvánul meg.

Szerencsére ma már az alváslaboratórium speciális műszere, a poliszomnográf segít a szakembereknek az alvászavar okának kiderítésében, legyen szó (a helytelen szokások miatt) megváltozott alvásszerkezetről (eltérés a mély és a felületes alvás arányában, az álomlátási szakaszok arányában, időtartamában stb.), vagy az éjszakai felébredések másik gyakori okáról, az alvás közbeni légzéskimaradásról. Érdekesség, hogy minél kisebb a gyerek, annál hosszabb időt tölt REM (álomlátásos) alvásfázisban.

Gál főorvos asszony szerint komolyabb – szervi, pszichés – problémákra kell gyanakodni, ha a kisgyerek visszatérően rémálmokra riad fel.

A gyerekek esetében ritkán előforduló, valódi alvászavarról az alvásmedicinával foglalkozó szakemberek akkor beszélnek, ha a gyerek éjszaka csak részlegesen ébred fel, s ilyenkor jelentkezik az alvajárás vagy rémálom miatti felriadás, ám ezekre másnap nem emlékszik. Megfelelő pszichológusi segítséggel – kamasz korra –, általában mind a rémálom miatti felriadások, mind az alvajárások megszűnnek.

Bár a szülők úgy tartják, hogy a már szobatiszta gyereknél az éjszakai bepisilések is az alvászavar megnyilvánulásai, a szakember szerint azonban ezeknek csak annyi közük van az alvásproblémákhoz, hogy csak a nagyon mélyen alvó kicsikkel fordul elő ez a "baleset". Gál főorvos asszony tapasztalata az, hogy általában nem kell szervi okokra gondolni akkor, ha a gyerek nappal soha sem pisil be!

Az alváslaboratóriumi vizsgálatoknak egyébként nemcsak a kisgyerekkori alvászavarok okainak felderítésben, hanem a rejtélyesnek tartott bölcsőhalál megelőzésében is nagy a szerepük. Ez utóbbi okait a kutatóknak, a gyermekorvosoknak mindmáig nem sikerült kideríteniük, ám a csecsemőkori légzéskimaradásoknak feltételezhetően közük lehet az egészséges csecsemők hirtelen halálához.

Az alváslaboratóriumi vizsgálatok ma már képesek feltárni ezt a veszélyeztető tényezőt. A hirtelen csecsemőhalál kockázata rendszeres orvosi ellenőrzéssel, otthoni monitor-rendszer használatával, a szülők speciális felkészítésével (a gyerek gondozásával kapcsolatos tudnivalók, az elsősegélynyújtási alapismeretek tanfolyami elsajátítása), csökkenthető.

Az alváslaboratóriumi vizsgálatokat egyébként úgy végzik, hogy az anyuka a kisgyerekével befekszik egy kétágyas kórházi szobába, ahol egyidejűleg poliszomnográfos megfigyelést és videofelvételeket készítenek az alvó gyerekről a szakemberek..

Gál főorvos asszony szerint, a rossz alváshigiénés szokások kialakulásában meghatározó szerepük van a szülőknek. A baba megszületésétől fontos a következetesség és a rendszeresség. Már a szoptatott csecsemőnél is érzékeltetni kell a különbséget két napszak, a nappal és az éjszaka között, ezért az éjszakai etetésnél ne csináljunk teljes kivilágítást, ne mozgassuk a kicsit a szükségesnél többet (például ne mérjük, ne vigyük át egyik szobából a másikba stb.). Amint lehet, hagyjuk el az éjszakai etetést, itatást.

A csendnél, a megfelelő hőmérsékletű szobánál (se hideg, se meleg, azaz kb. 21 Celsius fokos hőmérsékletnél), a megfelelő fekhelynél, hálóruhánál is fontosabb, hogy kialakult rendje, ideje legyen a lefekvésnek, azaz, hogy nagyjából azonos időben vacsorázzon, fürödjön, menjen aludni a kicsi. A babát mindig ébren tegyük az ágyába, ne dajkáljuk álomba, a kezdettől ahhoz szoktassuk, hogy egyedül kell elaludnia – mondja a főorvos asszony, aki szerint az egészséges alváshoz szükséges szokásokat is tanulni kell.

T. Puskás Ildikó

forrás: archívum
(Patika Tükör – 030414)