A nukleozid-módosított mRNS-technológia óriási potenciállal bír az új orvosi terápiák kifejlesztésében – jelentette ki Drew Weismann, a Pennsylvaniai Egyetem Nobel-díjas immunológia professzora a Szegedi Tudományegyetemen (SZTE) szervezett múlt heti konferencián.
A tudós a kétnapos tanácskozás sajtótájékoztatóján azt mondta, a következő öt évben óriási előrelépés várható az mRNS-technológiát használó megoldások bevezetésében.
A kutató kitért arra is, tenni kell a tudományos eredmények társadalmi elfogadtatása érdekében. Mint mondta, a közösségi média korában a tények unalmasak és szárazak, de fel kell venni a harcot az összeesküvés-elméletekkel és az áltudományos nézetekkel szemben.
A professzor úgy fogalmazott, a Nobel-díj átvétele óta még keményebben dolgozik, jelentősen kiszélesítette kutatási területét, ugyanakkor megnőtt a munkájához kapott támogatás nagysága is.
A konferenciát megnyitó előadásán Drew Weismann elmondta, jelenleg többek között a HIV, a hepatitis C-vírus, a 2-es típusú herpeszvírus, a citomegalovírus, az influenza- és különböző koronavírus-változatok, a denevérekben jelenlévő és az embereket is fertőzni képes nipah vírus, a gyomor-bélhurutot okozó norovírus, a malária, a tbc és sok más kórokozó elleni vakcina fejlesztése folyik.
Nukleozid-módosított mRNS-t fejlesztenek terápiás fehérjék szállítására, klinikai vizsgálatok folynak az mRNS-kódolt monoklonális antitestekkel, és kutatják azt is, miként vehető rá az immunrendszer a tumorok elpusztítására, a legígéretesebb előrelépést a melanomák, illetve a hasnyálmirigyrák esetében sikerült elérni.
De a többi közt vizsgálják azt is, hogyan csökkenthető a szívizom hegesedése infarktust követően, vagy azt, miként alkalmazható a technológia például ételallergia esetén.
Kutatások folynak arról, miként alkalmazható a megoldás génterápiára. Például dolgoznak a sarlósejtes vérszegénység kezelésére szolgáló eljáráson is. Vizsgálják azt is, miként juttatható át a lipidburokba csomagolt mRNS a vér-agy gáton annak érdekében, hogy az így előállított fehérjékkel csökkentsék az agyvérzések okozta maradandó károsodásokat.
A kutatók keresik annak a lehetőségét is, miként tehetők hatékonyabbá a vakcinák, úgy, hogy azok az immunválaszt erősítő más fehérjéket kódoló mRNS-eket is tartalmaznak.
A Nobel-díjas professzor kitért arra is, fontosnak tartja, hogy az mRNS-technológia ne csak a gazdag országok számára legyen elérhető, hanem a szubszaharai Afrikában, Délkelet-Ázsiában vagy Latin-Amerikában is. Példaként Thaiföldet említette, ahol szakmai segítségével alakítottak ki az mRNS-vakcinák előállítására alkalmas üzemet, amely már tíz olyan oltást készített, melyek klinikai kipróbálása folyik.
A konferencia sajtótájékoztatóján Karikó Katalin, az SZTE professzora kifejtette, hogy az mRNS-technológia felgyorsítja és sokkal olcsóbbá teszi a gyógyszerkutatásokat.
A kutató elmondta, pénzügyileg és szakmailag is segíti, hogy létrejöjjön az SZTE-n az mRNS-technológiát fejlesztő kutatóközpont. Tanácsokat ad arról, milyen témákkal érdemes foglalkozni és segíti a nemzetközi együttműködések kialakítását. Ugyanakkor fontosnak tartja az oktatás, a következő kutatógenerációk motiválását is.
Karin Loré, a stockholmi Karolinska Intézet immunológia professzora előadásában kifejtette,
az új mRNS-vakcinatechnológia és a hagyományos oltások által kiváltott immunválaszok összehasonlítása kritikus vizsgálati terület.
Az mRNS-vakcinák által kiváltott erőteljes immunválasz hátterében álló alapvető mechanizmusok feltárása elengedhetetlen a hatékonyság és a tolerálhatóság optimalizálásához.
Vizsgálataik során rézuszmajom-modellt használnak, és fluoreszcensen jelölt és kódolt vakcinákat alkalmaznak a szervezeten belüli eloszlás és a sejtspecifikus célzás nyomon követésére a beadás után.
A veleszületett immunválaszt lokálisan, az injekció beadásának helyén, a nyirokcsomókban és a keringésben vizsgálva azt találták, hogy az mRNS-vakcinák fokozzák a veleszületett immunválaszt, amelyet az 1-es típusú interferonválasz és a monociták differenciálódása jellemez, ami megkülönbözteti őket a legtöbb hagyományos vakcinától.
A széles körben használt, engedélyezett inaktivált veszettség elleni vakcinával összehasonlítva azt találták, hogy a veszettség vírus glikoproteinjét kódoló mRNS-vakcina megemelkedett neutralizáló antitestszámot, plazmasejteket, memória B-sejteket és T-sejteket indukált, és az immunválasz is tartósabb.
Karin Loré hangsúlyozta, a vakcinaválaszokat alakító immunmechanizmusok tanulmányozása együttesen értékes ismereteket nyújt a jövőbeli vakcinaformulák és a vakcinaplatform kiválasztásának optimalizálásához.
(MTI)
