Az Ă©letĂĽnk 1/3-át kitevĹ‘ alvás rendellenessĂ©gei megronthatják közĂ©rzetĂĽnket, teljesĂtĹ‘kĂ©pessĂ©gĂĽnket, Ă©letminĹ‘sĂ©gĂĽnket, messzemenĹ‘en befolyásolhatják egĂ©szsĂ©gĂĽnket. A szĂĽksĂ©ges alvás mennyisĂ©ge Ă©letkoronkĂ©nt változik.
Csecsemőkorban napi 20-22 órát alszunk, alvás és ébrenlét egész nap és éjszaka folyamán váltogatja egymást. Gyermekkorban az alvás mennyisége fokozatosan csökken, kialakul a napi egyepizódos éjszakai alvás és a napi egyepizódos nappali ébrenlét.
FelnĹ‘ttkorban átlagosan 8 Ăłrát alszunk, de az alvásszĂĽksĂ©glet ettĹ‘l jelentĹ‘sen eltĂ©rhet anĂ©lkĂĽl, hogy ez betegsĂ©get okozna, vagy annak jele lenne. IdĹ‘sebb korban kissĂ© csökken az alvásigĂ©ny, jellemzĹ‘ a korai Ă©bredĂ©s, valamint a felĂĽletesebb, Ă©bredĂ©sekkel megszakĂtott alvás Ă©s a nappal kissĂ© csökkent Ă©bersĂ©g.
Az alvás lassĂş hullámĂş Ă©s REM fázisokra tagolĂłdik. E kĂ©t alvástĂpus sajátosságai, kĂsĂ©rĹ‘ testi Ă©s agyi jelensĂ©gei nagymĂ©rtĂ©kben kĂĽlönböznek, szinte kĂ©t kĂĽlönbözĹ‘ lĂ©tállapotrĂłl van szĂł. A kĂĽlönbözĹ‘ Ă©lettani jellemzĹ‘k – ismereteink szerint – a kĂ©t alvástĂpus eltĂ©rĹ‘ funkciĂłinak felelnek meg: a lassĂş hullámĂş alvás inkább a testi helyreállĂtás idĹ‘szaka, mĂg a REM alvás az agy, a lĂ©lek feldolgozĂł folyamatainak ideje – ilyenkor álmodunk is.
Az alvásfázisok periodikus váltakozása alvásciklusokat hoz lĂ©tre, egy az Ă©jszakai alvás 4-5 alvásciklusbĂłl Ă©pĂĽl fel szabályos szerkezetet lĂ©trehozva. ĂŤgy az alváshoz kötött funkciĂłk szabályszerűen valĂłsulhatnak meg. Ilyen alváshoz kötött funkciĂłk többek között egyes vegetatĂv Ă©s hormonális működĂ©sek, az emlĂ©kezetrögzĂtĂ©s, gondolkodási, lelki folyamatok rendezĂ©se stb.
A szabályos, kielĂ©gĂtĹ‘ mennyisĂ©gű alvás után kĂ©pzelhetĹ‘ csak el a tartĂłs nappali Ă©bersĂ©g Ă©s a megfelelĹ‘ minĹ‘sĂ©gű szellemi Ă©s testi aktivitás. EzĂ©rt Ă©jszakai alváspanasz vagy nappali aluszĂ©konyság esetĂ©n cĂ©lszerű tisztázni, mi a zavar pontos jellege Ă©s oka, hogy mielĹ‘bb helyreállĂthatĂł legyen az egĂ©szsĂ©ges alvás.
A nemzetközi alvásosztályozási rendszer közel száz alvás-rendellenességet különböztet meg. Ezeket a rendellenességeket négy fő csoportba sorolják:
- Dyssomniák: az alvás mennyisége, napszaki megoszlása változott meg (a leggyakoribb álmatlanság, a nappali aluszékonysággal járó rendellenességek és a megváltozott alvás-ébrenléti ritmussal járó zavarok tartoznak ide)
- Parasomniák: alvás alatt rendellenes mozgási, magatartási jelenségek figyelhetők meg (az alvajárás, az éjszakai bevizelés, az éjszakai félelmes felrettenés, a fogcsikorgatás, az alva evés jellegzetes példák)
- Az alvászavar valamilyen egyéb, testi vagy lelki betegség tünete (a leggyakrabban pszichiátriai betegségek, korai szellemi hanyatlással járó állapotok, fájdalmakkal vagy éjszakai fulladással járó állapotok zavarják meg az alvást)
- Az alvás-rendellenesség pontos besorolása még nem lehetséges
A narkolepszia
A dyssomniák csoportjába sorolt alvás-rendellenesség, amely az úgynevezett narkolepsziás tetrád egy vagy több tagjával jellemezhető:
- Nappali aluszékonyság: nem, vagy alig leküzdhető álmosság és rövid elalvások nappal; vagy folyamatos nappali álmosság
- Kataplexiás rosszullĂ©tek: erĹ‘s Ă©rzelmi ingerre bekövetkezĹ‘ hirtelen elgyengĂĽlĂ©s, amely a beteg összeesĂ©sĂ©t vagy a vĂ©gtagok, az arc, a szemhĂ©jak váratlan erĹ‘tlensĂ©gĂ©t eredmĂ©nyezi (hĂvják Lachschlagnak - nevetĂ©si roham; vagy affektĂv tĂłnusvesztĂ©snek is)
- Elalvás, ébredés, álmosság idején fellépő érzékcsalódások; a legtöbbször álomszerű képek formájában
- Alvási bĂ©nulás (Ă©bredĂ©s után 1-2 perces mozgáskĂ©ptelen, bĂ©nult állapot, amely szĂłlĂtásra vagy spontán oldĂłdik)
A felsorolt tĂĽnetek közĂĽl a nappali aluszĂ©konyság lĂ©nyegĂ©ben mindig jelen van; a kataplexiás rosszullĂ©tek hiányozhatnak; felismerĂ©sĂĽknek a narkolepsziában diagnosztikus Ă©rtĂ©ke van. A betegsĂ©g további gyakori tĂĽnetei a töredezett, szaggatott Ă©jszakai alvás; az automatikus cselekvĂ©sek (a beteg alvás közben, fĂ©lig vagy egĂ©szen öntudatlanul tovább tevĂ©kenykedik) Ă©s az elhĂzás.
A tĂĽnetek hátterĂ©ben a központi idegrendszer orexin nevű anyagának hiánya, vagy az orexinnel kapcsolatos működĂ©sek elĂ©gtelensĂ©ge áll. Emberben ritkák az örökletes formák, a betegsĂ©g gyakrabban szerzett, autoimmun vagy degeneratĂv eredetű.
A mechanizmus jobb megismerĂ©se rĂ©vĂ©n egyre hatĂ©konyabb Ă©s kevesebb mellĂ©khatást okozĂł gyĂłgyszeres kezelĂ©sekre van mĂłd, ezĂ©rt a – Magyarországon mintegy 5-10 ezer beteget Ă©rintĹ‘ - zavar felismerĂ©se a kezeletlen betegek Ă©letminĹ‘sĂ©gĂ©nek jelentĹ‘s javulását ĂgĂ©ri.
Alvászavarral elĹ‘szĹ‘r a háziorvoshoz forduljunk, szĂĽksĂ©g esetĂ©n Ĺ‘ irányĂthat specialistához.
forrás: archĂvum
(Patika Tükör – 050305)