A transzplantáció (magyarul átültetés) kifejezés a veseelégtelen betegek esetében mindig a veseátültetésre vonatkozik. A veseátültetés módszerei és az átültetés után alkalmazott gyógykezelés az elmúlt évtizedben sokat fejlődött. Jelenleg a sikeres átültetés a végállapotú veseelégtelenség kezelésének legjobb módszere. A sikeres veseátültetéssel csaknem teljes rehabilitáció érhető el, erre azonban nem minden művesekezelésben részesülő betegnek van esélye.
A transzplantációs alkalmasságot befolyásoló tényezők közé az életkor, szív- vagy érbetegség és daganatos betegségek sorolhatók.
A veseátültetésnek alapvetően két lehetősége van: az egyik az ún. élő donorból (szervadóból) történő átültetés, a másik az agyhalál állapotában levő személyből származó, ún. kadáver veseátültetés.
Az élő donoros transzplantáció során az átültetendő vese élő személyből, általában a beteg egyik hozzátartozójából származik, és előfeltétele, hogy a donor vércsoportja a betegével egyezzen, s a szöveti egyezési rendszer is megfelelő legyen. Ha a vese alkalmas az átültetésre és a donor egészséges, kijelölik a transzplantáció idejét, majd a betegnek és a későbbi donornak számos vizsgálaton kell átesnie.
A nem élő (agyhalál állapotában levő) donorból származó szervet kadáver vesének nevezik. A vese ilyenkor egyébként egészséges személyből származik, aki hirtelen az agyhalál állapotába került, tehát szívműködése és szerveinek vérellátása megtartott, de agyműködése véglegesen károsodott.
A transzplantáció előnyei közé sorolható a művesekezelés felfüggesztésének lehetősége, szabad étkezés, a rehabilitáció megkezdése, míg korlátai közé a kilökődés elleni szerek mellékhatásai, és maga a kilökődés lehetősége tartozhat. A kivizsgált recipiensek (szervre várók) várólistára kerülnek, és megfelelő szöveti egyezés esetén "veseriadó" kapcsán kapnak "új vesét". Magyarországon az átültetést végző központok száma évek során növekedett (Budapest, Szeged, Debrecen, Pécs).
Ma már a veseátültetések nagy része sikeres. Az átültetett kadáver vesék 80-85%-a az első év végén is működőképes, az élő donorból átültetett veséknél ez az arány 90-95%-os. Egyénenként nehéz megmondani, mennyi ideig működik az átültetett vese, kilökődik-e. Ha a szervezet befogadta az új vesét, a beteg fokozatosan visszatérhet korábbi életmódjához. Nem lesz szüksége művesekezelésre, csak gyógyszereket kell szednie, és ellenőrzésre kell járnia a transzplantációs klinikára. Az átültetés a beteg teljes rehabilitációját jelentheti, mivel a nők terhességet is vállalhatnak, és a betegeknek több energiájuk lesz a munkavégzésre és a családdal történő foglalkozásra is.
Dr. Révai Tamás
nephrológus-belgyógyász
Szent János Kórház
forrás:archívum
(Patika Tükör – 000102)
