A limfĂłmákat kezelĹ‘ hematolĂłgus szakorvosok egyre Ăşjabb kihĂvásokkal nĂ©znek szembe az ismeretanyag bĹ‘vĂĽlĂ©se miatt. A mai korszerű WHO revĂziĂłn alapulĂł patholĂłgiai osztályozás mĂ©g mindig tartalmaz aprĂł bizonytalanságokat, melyeket fokozatosan prĂłbál a szakma megoldani, tisztázni.
A biolĂłgia Ă©s molekuláris biolĂłgia rohamlĂ©ptĂ©kű fejlĹ‘dĂ©sĂ©nek köszönhetĹ‘en ma már pontos adatok állnak rendelkezĂ©sre a malignus limfoid sejttĂpusokrĂłl. A gĂ©nexpressziĂłs cluster analĂzis segĂtsĂ©gĂ©vel az alapvetĹ‘ sejtfolyamatok vizsgálhatĂłak, az eddig homogĂ©nnek tűnĹ‘ betegsĂ©gek egymástĂłl teljesen eltĂ©rĹ‘ mintázatot adtak, igĂ©nyelve egyre pontosabb, Ăşjabb csoportosĂtásokat.
Ez azĂ©rt fontos, mert a pontos sejttĂpus meghatározása jĂł prognosztikai Ă©rtĂ©kű, meghatározza, hogy a beteg pontosan milyen kezelĂ©st fog igĂ©nyelni. Ez lenne rĂ©szben az alapja a betegsĂ©gre Ă©s szemĂ©lyre szabott kezelĂ©snek, mely elv ma egyre inkább Ă©rvĂ©nyesĂĽl a betegek kezelĂ©se során. Ezt az elvet azonban a patolĂłgiai besoroláson tĂşl nagyban segĂti a betegsĂ©g stádiumának pontos meghatározása.
Az eddig is alkalmazott csontvelĹ‘vĂ©tel Ă©s kontrasztos CT vizsgálatok mellett ma már a 18FDG PET-CT vizsgálatok egyre nagyobb hangsĂşlyt kapnak, sĹ‘t ma már a Cheson nemzetközi kritĂ©riumrendszer alapját kĂ©pezik. Ez azt jelenti, hogy gyĂłgyult betegsĂ©get – komplett remissziĂłt – csak negatĂv PET-CT esetĂ©n lehet kimondani sok esetben.
Ugyanakkor a kezelĂ©s során mĂ©g mindig elĹ‘fordul, hogy a betegsĂ©g nem a várt mĂłdon reagál. Ennek korai felismerĂ©se rendkĂvĂĽl fontos, mivel ilyen esetekben a korán elkezdett nagydĂłzisĂş kezelĂ©s hatására Ă©rhetĹ‘ el a legnagyobb arányĂş gyĂłgyulás. Ebben napjainkban a betegsĂ©g terápiakövetĂ©se fontos, amit a rendelkezĂ©sre állĂł PET-CT vizsgálattal tudunk vĂ©gezni, olyan mĂłdon, hogy 2-3 kemoterápiás kezelĂ©si ciklus után megismĂ©telve a vizsgálatot egyĂ©rtelműen látszik a kiindulási viszonyokhoz kĂ©pest a változás, ami prognosztikai jelentĹ‘sĂ©ggel bĂr sok esetben.
Mindezen vizsgálatok, diagnosztikai mĂłdszerek azonban csak segĂtik a terápiát, melynek alapja mĂ©g ma sem változott. A betegek döntĹ‘ többsĂ©ge polikemoterápiás kezelĂ©st kap, de ezt ma már sok esetben ki tudják egĂ©szĂteni monoklonális antitest kezelĂ©ssel. (anti-CD20, anti-CD52). Az Ăgy kapott eredmĂ©nyek betegsĂ©genkĂ©nt változĂł mĂ©rtĂ©kben, de 5-20%-al emelhetik a várhatĂł 5 Ă©ves tĂşlĂ©lĂ©st. LegelĹ‘ször a follicularis limfĂłma Ă©s diffĂşz nagy B-sejtes limfĂłma esetĂ©n alkalmazhatták az anti-CD kezelĂ©st, ami azĂłta már bevethetĹ‘ krĂłnikus limfoid leukĂ©mia esetĂ©n is.
Az egyes limfĂłma tĂpusok gyĂłgyulási esĂ©lye változĂł. Hodgkin-kĂłrban ma már 85-90%-os gyĂłgyulási arányt lehet elĂ©rni. Ez a siker azonban megváltoztatta a szemlĂ©letet. Ma már a normális populáciĂł Ă©letminĹ‘sĂ©gĂ©t megcĂ©lozva a kezelĂ©s kĂ©sĹ‘i szövĹ‘dmĂ©nyeit prĂłbálják csökkenteni, befolyásolni. Ugyanakkor az egyes betegsĂ©gek kezelĂ©si elveit nagyszámĂş betegen elvĂ©gzett nemzetközi (multicentrikus) vizsgálatok statisztikailag feldolgozott eredmĂ©nyei határozzák meg.
Az egyre Ăşjabb gyĂłgyszerek fejlesztĂ©se rendkĂvĂĽl drága Ă©s idĹ‘igĂ©nyes folyamat, amit a gazdaság sokszor nehezen tud finanszĂrozni. A sok sikeres kezelĂ©s mellett mĂ©g ma is vannak olyan limfĂłma tĂpusok, melyek kezelĂ©se nem megoldott. Itt nagyon fontos az Ăşjabb támadáspontĂş gyĂłgyszerek folyamatos keresĂ©se, kiprĂłbálása tanulmányok keretĂ©ben.
A nemzetközi adatok rendelkezésre állnak, és nagyon fontos, hogy a honi statisztikák is ismertek legyenek, törekedve arra, hogy a hazai helyzet ne különbözzék a nemzetközitől az elérhető terápiák és a kezelési eredményesség tekintetében. Fontos továbbá a betegség korai felismerése, ezért a családorvosok és nem hematológus szakorvosok számára tartott továbbképzések jelentősége felértékelődik a jelenlegi és a szakterület napról-napra növekvő ismeretanyagának, legújabb eredményeinek átadásában.
Egyes betegsĂ©gtĂpusokban szĂĽksĂ©ges Ă©s bizonyĂtottan eredmĂ©nyes kezelĂ©s az autolĂłg Ĺ‘ssejtátĂĽltetĂ©s. A sokĂ©ves tapasztalat mellett a korszerű diagnosztika Ă©s a szĂ©les terápiás fegyvertár azt eredmĂ©nyezte, hogy napjainkban ez már rutin beavatkozásnak számĂt, mely komplikáltabb esetekben is gyĂłgyulást, vagy hosszabb betegsĂ©gmentes tĂşlĂ©lĂ©st eredmĂ©nyez.