Nyavalyatörés, nehézkór, frász – e neveken is illette a magyar nyelv az epilepsziát. Azt a betegséget, amelyet már az ókori orvosok is ismertek, s morbus sacernek, azaz szent betegségnek nevezték. Az agy különböző részeiben kialakult működési zavar következtében jön létre az epilepszia. Ilyenkor felbomlik a gátló és az izgalmi folyamatok egyensúlya, és izgalmi túlsúly keletkezik. Attól függően, hogy az agy mely területén alakul ki ez az izgalmi túlműködés, s hogy ez milyen mértékű és merrefelé terjed, az epilepsziás rohamok igen sokfélék lehetnek.
Néhány adat Arról, hogy Magyarországon hány embert érint az epilepszia, nem készült epidemiológiai felmérés, így az érintettek számára a világstatisztikákból lehet következtetni. Egy közép-európai országban – általában – a lakosság fél-egy százaléka érintett, amiből a fél százalék a felnőttekre, míg az egy százalék a később meggyógyuló gyermekkori epilepsziásokra vonatkozik. Az előbbi adatok szerint tehát Magyarországon megközelítően 60.000 ember tartósan epilepsziás, ám azoknak az aránya, akiknek az életében legalább egyszer előfordult epilepsziás roham, akár az öt százalékot is elérheti, s ez már igen jelentős mennyiség.