A korábban inkább a science fiction világából ismert koherens, nagy energiát hordozni képes fénysugár békés felhasználásában jól szolgál ipari körülmények között, laboratóriumi berendezésekben, a hétköznapok szórakoztató elektronikai, számítástechnikai termékeiben egyaránt.
A gyártástechnológia fejlődése, a lézerdiódák hatékonyságának ugrásszerű növekedése okán manapság könnyedén lehet előállítani nagyobb teljesítményű, közönséges ceruza-, sőt gombelemek által táplált lézeres fényforrásokat, melyek alkalmazási területe, illetve létjogosultsága olykor nehezen írható körül.
Hangsúlyozni kell, hogy a hosszú évek óta rendelkezésre álló, többnyire vörösen emittáló lézeres mutatópálcák – elvárható gondossággal használva – nem hordoznak egészségügyi kockázatot. Ezek teljesítménye 1 mW alatt marad, és még ez is bőven elegendő arra, hogy feladatának – például oktatás, prezentáció során – eleget tegyen.
A nagyobb teljesítményűekhez elvileg nem lehet szabadon hozzáférni, a forgalmazásukra vonatkozó szabályok szigorúak, ennek ellenére viszonylag könnyedén beszerezhetőek. Osztályozásuk egységesítés és finomítás alatt áll, főként kimenő és besugárzási teljesítményük, potenciális egészségkárosító hatásuk alapján.
Leegyszerűsítve elmondható, hogy minél nagyobb teljesítményű egy lézer, annál veszélyesebb mind felhasználójára, mind környezetére. A fentebb említett 1 mW-os mutatópálca kilencvenes évek közepén hozzáférhető változata akár 5mW-os is lehetett, manapság azonban 25, 50, 100, sőt 200 mW-os lézerek is piacra kerülnek, ezek többsége zölden sugároz.
A pislogás, illetve a szemhéjak záróreflexe – minimálisra csökkentve az expozíciós időt – a kisebb teljesítményű lézerek behatásától megvédi szemünk világát, a nagyobb teljesítményűek azonban a teljes záródásig rendelkezésükre álló szemvillanásnyi időtartam alatt is képesek súlyos fotokémiai (égési, koagulációs) sérülést okozni a szem érzékeny szövetein, elsősorban a retinán (ideghártya), valamint a corneán (szaruhártya), továbbá a szemlencsében (hályogképződés).
A már szürkülettől több kilométeres, jól látható sugarat húzó zöld lézerek kiválóan alkalmazhatóak asztronómiai, csillagképkereső és égitest-azonosító célra, de már ezek is, és minden ezeken túlmutató gondatlan felhasználás komoly veszélyeket rejt magában. A szemet érő közvetlen (véletlen) sugárzáson kívül káros a fényes felületekről visszaverődő lézerfény is, különösen beltérben.
Rosszindulatú alkalmazásuk kifejezetten veszélyes lehet a földi és légi közlekedésre. A közelmúlt riasztó görögországi példája pedig azt mutatja, hogy – ha ezidáig nem történt meg – a rendvédelmi szervek kötelékébe tartozóknak is mielőbb ki kell egészíteniük, vagy át kell alakítaniuk védőfelszerelésüket annak érdekében, hogy a lézersugárzás nem kívánt hatásait kiküszöbölhessék.
Végül fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy bizonytalan forrásból származó, viszonylag olcsón megvásárolható, de nagyobb teljesítményű zöld lézerek tervezése és gyártása során biztonsági megfontolások szorulhatnak háttérbe, melyek következtében a végtermék olyan sugárzást is kibocsájt, amit szemünkkel nem érzékelünk. Ez a sugárzás az infravörös, vagy ahhoz közeli tartományban észlelhető, például éjjeli felvételre képes kamerával.
Azért veszélyes, mert a dióda megkérdőjelezhető minőségéből és a szűrés hiányából kifolyólag a sugárzás energiája ebben a – láthatatlansága okán – reflexes szemhéjzárást ki nem váltó formában szabadul el a lézermutató végétől minden irányba.
A gyakran gyermekkorú felhasználóknak pedig sejtelmük sincs róla, hogy a kezükben lévő „lézerkard” látható zöld fényével közvetlenül összefüggésbe nem hozható egészségkárosító hatásnak tehetik ki mind magukat, mind a környezetükben tartózkodókat.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
