Nyavalyatörés, nehézkór, frász – e neveken is illette a magyar nyelv az epilepsziát. Azt a betegséget, amelyet már az ókori orvosok is ismertek, s morbus sacernek, azaz szent betegségnek nevezték.
Az agy különböző részeiben kialakult működési zavar következtében jön létre az epilepszia. Ilyenkor felbomlik a gátló és az izgalmi folyamatok egyensúlya, és izgalmi túlsúly keletkezik. Attól függően, hogy az agy mely területén alakul ki ez az izgalmi túlműködés, s hogy ez milyen mértékű és merrefelé terjed, az epilepsziás rohamok igen sokfélék lehetnek.
Néhány adat
Arról, hogy Magyarországon hány embert érint az epilepszia, nem készült epidemiológiai felmérés, így az érintettek számára a világstatisztikákból lehet következtetni. Egy közép-európai országban – általában – a lakosság fél-egy százaléka érintett, amiből a fél százalék a felnőttekre, míg az egy százalék a később meggyógyuló gyermekkori epilepsziásokra vonatkozik.
Az előbbi adatok szerint tehát Magyarországon megközelítően 60.000 ember tartósan epilepsziás, ám azoknak az aránya, akiknek az életében legalább egyszer előfordult epilepsziás roham, akár az öt százalékot is elérheti, s ez már igen jelentős mennyiség.
Okok
Bár a betegség okai igen sokfélék lehetnek, alapvetően mégis két fő csoportot különböztethetünk meg. Az első csoportba azok az epilepsziás működészavarok tartoznak, melyek az agyban keletkezett sérülés, betegség következményei. Ilyen lehet – például – az agyvérzés utáni állapot, az agydaganat, egy baleset következtében bekövetkező fejsérülés, vagy a születéskor, az oxigénhiány miatt kialakult agykárosodás.
A másik esetben a betegség veleszületett, genetikus eredetű zavar. Ekkor általában kiskorban jelentkezik a zavar, s többségük a serdülőkorra megszűnik.
A betegség típusai
Az epilepsziának számtalan típusa van: egyes típusok ráadásul keverten is előfordulhatnak, vagy átmehetnek egymásba. Nagyon leegyszerűsítve: kis- és nagyrohamokról beszélhetünk. A rohamokat – melyek néhány másodperctől pár percig tarthatnak – több tényező együttesen robbanthatja ki. Már maga a szó – roham – is jelzi, hogy a rosszullét teljesen váratlanul éri a beteget. Néha ugyan előfordulhat, hogy a páciens megérzi a rosszullét közeledtét, de tenni ekkor sem tud ellene.
A nagyroham (grand mal) legtöbbször akkor alakul ki, ha az epilepsziás izgalom az egész agyra kiterjed. Eszméletvesztés, az izmok rángása, megfeszülése vagy teljes tónustalanság lép fel, a beteg összeesik, elveszti az eszméletét. A roham általában magától oldódik.
A kisrohamok esetében más a helyzet. Sokszor a beteg környezete észre sem veszi, hogy a beteg éppen rohamot él át, mivel ebben az esetben nincs eszméletvesztés. Ezek a rohamok az agynak csak egy körülírt részét érintik.
Főleg gyerekeknél – 2-15 éves kor között – figyelték meg a kisroham úgynevezett absence típusát. A francia eredetű szó távollétet jelent, mely utal a roham alatt kialakuló jellegzetes állapotra. A beteg hirtelen felfüggeszti minden tevékenységét, tekintete üressé válik, a szemgolyók picit felfelé fordulnak, s 10-30 másodpercig egyáltalán nem reagál a környezetére. A roham elmúltával a beteg nem emlékszik semmire, esetleg automatikusnak tűnő mozdulatokat – gyors pislogás, enyhe arcrángás stb. – végezhet. A roham, mely naponta akár többször is megismétlődhet, az iskolás korúak között előforduló epilepsziák megközelítően nyolc százalékát teszi ki, s inkább a lányoknál fordul elő.
Kezelés
Az epilepszia ma már jól kezelhető betegség. A betegek közel háromnegyedét gyógyszeres kezeléssel vagy teljesen rohammentessé lehet tenni, vagy olyan ritkává lehet tenni a rohamokat, hogy azok már nem befolyásolják jelentékenyen a beteg életvitelét. Teljes értékű életet élhetnek, képzettségüknek megfelelő állásban helyezkedhetnek el, kocsit vezethetnek stb.
A páciensek egy része azonban még új gyógyszerre vár, mert a jelenlegi készítményekre rezisztens, vagy más okokból nem kezelhető velük. A másik megoldás a műtét, amely főleg a homloklebenyi, vagy a katasztrofális gyermekkori epilepsziák esetén használatos eljárás.
A harmadik utat a külföldön régóta használt, nálunk mostanában megjelenő neuromodulációs eljárás jelenti. Ilyenkor egy, a betegbe beültetett chip segítségével egy ideget úgy programoznak át, hogy az agy rohammentes működése érvényesülhessen.
Fontos tudni, hogy léteznek úgynevezett „alkalmi" epilepsziás rohamok is, melyek mögött nem epilepsziás működészavar áll, hanem a valamennyiünk agyában jelenlévő görcskészség küszöbe csökkent le valamilyen külső tényező hatására. Ez lehet túlzott alkoholfogyasztás, veseelégtelenség, vagy altatószer-megszokás. Ilyen esetekben ezek állhatnak a rohamok kialakulása mögött.
Elektroenkefalográfia, EEG
Az agy elektromos tevékenységének vizsgálata. A hajas fejbőrre helyezett elektródák segítségével „felvétel" készül, s a kirajzolódó agyi elektromos görbe elemzésével megállapítható néhány ritka agyi anyagcserezavar és az epilepszia. Előfordul, hogy az EEG olyan elváltozást mutat, mely a típusos epilepsziás megbetegedés jele, ám a vizsgált személynek mégsem volt soha kialakult rohama. (keretes)
Az epilepsziát még ma is erős előítélet övezi, mely főként az általános információhiányból ered. Egy epilepsziás nagyroham valóban megrázó látvány lehet, de ha tudunk néhány alapvető dolgot a betegségről, segíthetjük a beteget.
Mi az, amit tehetünk?
- Fektessük oldalra a beteget, hogy ne haraphassa el a nyelvét, de ne tegyünk a fogai közé semmit
- Tegyünk valamilyen puha dolgot a feje alá, hogy megelőzhessük az esetleges fejsérülést.
- Ne fogjuk le a beteget, ne próbáljuk meg lefogni rángatózó végtagjait.
- A roham után a beteg általában elalszik. Hagyjuk pihenni.
Ha három percnél tovább tart, vagy ismétlődő a roham, hívjunk azonnal orvost.
forrás: archívum
(Patika Tükör – 070705)
