A vĂ©rkĂ©pzĹ‘ szervek betegsĂ©geinĂ©l, vĂ©rzĂ©ssel járĂł kĂłrkĂ©peknĂ©l, daganatos betegsĂ©gek szövĹ‘dmĂ©nyekĂ©nt, szĂvműtĂ©tkor vagy balesetben elszenvedett nagyarányĂş vĂ©rvesztĂ©skor szĂĽksĂ©g van az elvesztett vĂ©r pĂłtlására. Erre eredmĂ©nyesen csak azután volt lehetĹ‘sĂ©g, hogy Landsteiner felismerte, nem mindegy, ki kinek a vĂ©rĂ©t kapja.
Az egyik ember vére nem cserélhető szabadon a másikéval. Ha válogatás nélkül adnánk vért egyik személytől a másiknak, súlyos, életveszélyes túlérzékenységi reakciót váltanánk ki.
Ha valaki vĂ©rsejtjeit kis ĂĽvegtálon összekeverjĂĽk egy másik ember nem ugyanabbĂłl a vĂ©rcsoportbĂłl származĂł vĂ©rsavĂłjával, a vĂ©rsejtek szabad szemmel láthatĂłan összecsapzĂłdnak. Ezt a jelensĂ©get agglutináciĂłnak hĂvjuk. Ugyanilyen összecsapzĂłdást idĂ©z elĹ‘ az is, ha csoportidegen vĂ©rt adunk be egy betegnek.
Landsteiner az összecsapzódás jelensége alapján az embereket négy vércsoport-osztályba sorolta. Ezek a klasszikus vércsoportok az A, a B, az AB és a 0 (nulla). Azt is megfigyelte, hogy az A vércsoportúak vére tartalmaz egy olyan ellenanyagot, ami kicsapja a B vércsoportúak vérét, és B-sek pedig egy olyat, ami agglutinálja az A vércsoportúak sejtjeit.
Ezeket az antitesteket, vagy más nĂ©ven agglutinineket a görök ABC betűivel jelöljĂĽk. ĂŤgy az A-sok vĂ©re bĂ©ta, mĂg a B vĂ©rcsoportĂşak alfa agglutinint tartalmaznak. Az AB vĂ©rcsoportĂşaknál megtalálhatĂł mind az A, mind pedig a B antigĂ©n (más nĂ©ven agglutinogĂ©n), ezĂ©rt nem tartalmaznak sem alfa, sem bĂ©ta antitestet, hiszen akkor saját vĂ©rĂĽket csapnák azok ki. A 0 vĂ©rcsoportĂşak viszont nem rendelkeznek sem A, sem B antigĂ©nnel, ezĂ©rt bennĂĽk megtalálhatĂł mind az alfa, mind pedig a bĂ©ta antitest.
Hogy az Ă©let ne legyen olyan egyszerű, ez idáig közel hatszáz kĂĽlönbözĹ‘ antigĂ©nt azonosĂtott a tudomány a vörösvĂ©rsejtek felszĂnĂ©n, de ezek legtöbbjĂ©nek szerencsĂ©re a vĂ©rátömlesztĂ©s szempontjábĂłl csekĂ©ly jelentĹ‘sĂ©ge van.
Az A, B, 0 vércsoportok felismerése és a vércsoport-meghatározás szakszerű kivitelezése ellenére a század első felében előfordultak súlyos transzfúziós szövődmények. Feltűnt, hogy ezek a komplikációk nagyon gyakran jelentkeznek olyan nőknél, akiknek olyan gyermekük született, akiknél a vörösvérsejtek szétesését tapasztalták.
Ezt felismerve, a döntĹ‘ kĂsĂ©rleteket ismĂ©t Landsteiner Ă©s munkatársa Wiener vĂ©geztĂ©k 1940-ben. A Rhesus macacus nevű majom vĂ©rĂ©t adták be nyĂşlnak Ă©s tengerimalacnak. A nyĂşl Ă©s tengerimalac szĂ©ruma a beavatkozást követĹ‘en olyan antitestet tartalmaztak, amik a majom vĂ©rĂ©t kicsapták. A meglepĹ‘ felfedezĂ©s az volt, hogy a tengerimalac, illetve nyĂşl vĂ©rĂ©bĹ‘l előállĂtott antitest szĂ©rum nemcsak a majom, hanem az emberek 85%-ának vörösvĂ©rsejtjeit is kicsapták, agglutinálták. Ezeket az embereket RH pozitĂvnak neveztĂ©k el, mĂg azokat, akiknĂ©l reakciĂł nem lĂ©pett fel, RH negatĂvnak.
Ezután az izgalmas felfedezĂ©s után mĂ©g azt is megállapĂtották, hogy sem az RH pozitĂv, sem pedig az RH negatĂv emberi szĂ©rum nem tartalmaz semmilyen RH ellenes antitestet. Viszont az RH negatĂv emberek RH-ellenes antitestet termelnek, mihelyt találkoznak RH pozitĂv vĂ©rrel. Vagyis, ha valaki soha nem találkozott RH pozitĂv vĂ©rrel Ă©s RH negatĂv, akkor az elsĹ‘ ilyen vĂ©rrel törtĂ©nĹ‘ találkozáskor mĂ©g transzfĂşziĂłs reakciĂł nem lĂ©p fel, de szervezete elkezd RH ellenes antitestet termelni, Ă©s a legközelebbi találkozáskor már kicsapja a betolakodĂł RH pozitĂv vĂ©rt.
Ez a helyzet alakul ki akkor is, amikor RH negatĂv anyának RH pozitĂv magzata szĂĽletik. Az elsĹ‘ esetben baj mĂ©g nem törtĂ©nik, de a második terhessĂ©gnĂ©l az ellenanyag átjut a placentán (mĂ©hlepĂ©nyen) keresztĂĽl a magzat RH pozitĂv vĂ©rĂ©hez, Ă©s kicsapja azt. Ez azonban megelĹ‘zhetĹ‘ azzal, hogy minden terhesnĂ©l elĹ‘zetes vĂ©rcsoport vizsgálatot vĂ©gzĂĽnk. Ha RH negatĂv az anya, akkor a szĂĽlĂ©s után közvetlenĂĽl anti-D savĂłt kell az anyának kapnia. Ez az ellenanyag mennyisĂ©g elegendĹ‘ ahhoz, hogy az anyai vĂ©rpályába jutott RH pozitĂv vörösvĂ©rsejteket elpusztĂtsa, Ă©s az anyai szervezetet becsapva, abban ellenanyag termelĂ©s ne induljon meg. ĂŤgy nyugodtan mehet neki a második baba kihordásának is.
Talán az elĹ‘bbiekbĹ‘l mindenki számára világossá vált, hogy az A, B, 0 vĂ©rcsoportokon kĂvĂĽl az RH vĂ©rcsoport az, ami nagy bajt okozhat vĂ©rátömlesztĂ©skor. Bár számos antigĂ©nt fedeztek fel mĂ©g e kĂ©t fĹ‘ csoporton kĂvĂĽl is a szakemberek, Ă©s bár soknak közĂĽlĂĽk nincsen jelentĹ‘sĂ©ge, nĂ©hányat mĂ©gis felhasználnak a szakemberek a vĂ©rt adĂł Ă©s kapĂł közötti legnagyobb vĂ©razonosság megtalálására.
Egyszer bármelyikĂĽnk kerĂĽlhet olyan helyzetbe, hogy rászorulunk embertársaink segĂtsĂ©gĂ©re. A vĂ©rellátĂł osztályokon dolgozĂł orvosok, nĹ‘vĂ©rek naponta harcot vĂvnak azĂ©rt, hogy megfelelĹ‘en jĂł Ă©s mennyisĂ©gben is elegendĹ‘ vĂ©rkĂ©szĂtmĂ©nnyel láthassák el rászorulĂł embertársainkat. Ehhez azonban elegendĹ‘ vĂ©rrel kell rendelkezniĂĽk. A vĂ©radással olyan jĂłt tehetĂĽnk, aminek ellenĂ©rtĂ©ke az a megnyugtatĂł tudat, hogy ismeretlenĂĽl, anyagi ellenĂ©rtĂ©k nĂ©lkĂĽl segĂtettĂĽnk emberĂ©letet menteni.
Dr. Szirmák Eszter
Forrás: archĂvum
(Patika Tükör)