csontvelő átültetés

Mi a limfóma?

A daganatos betegségek kezelésének és gyógyításának három alappillére van: a műtét, a kemoterápia és a sugárkezelés. Ezek mellett az elmúlt években egyre gyakrabban alkalmazzák az immunterápiát, sőt próbálkoznak a génterápia fejlesztésével is. A klasszikus onkológiai kezelések, különösen a kemoterápia és a sugárterápia jól ismert mellékhatásokkal járnak. Ilyenek pl. a hányás és hányinger, a csontvelő károsodása, és az ennek következtében kialakuló fertőzések, a szívműködés romlása, az esetleges vesekárosító hatás. Az onkológián belül szinte külön tudományterület a kezelések mellékhatásai elleni küzdelem. Ez azért fontos, mert a daganatos betegek kemoterápiás kezelésének eredményessége függ a beadható dózis nagyságától. Ha tehát a mellékhatások miatt a gyógyszerek dózisát csökkenteni kell, az hátrányt jelent a beteg számára. Ezért lett önálló tudomány az úgynevezett támogató (szupportív) terápia. E terápia célja a kezelések jobb elviselhetőségének elősegítése, s így a dózisok növelésének és ez által a terápia hatékonyságának fokozása.

Ez többféleképpen valósulhat meg. Elsősorban csökkenteni lehet a kemoterápia speciális mellékhatásait, mint pl. a hányás, hányinger, a csontvelő-toxicitás. Erre speciális hányáscsillapítókat, csontvelő-stimuláló gyógyszereket (cytokinek) fejlesztettek ki. Egy másik lehetőség a normál sejtek védelme, az úgynevezett citoprotekció. Léteznek ma már olyan anyagok, melyek például a szívizomsejteket, a vizeletelvezető rendszer sejtjeit, vagy a szervezet egészét védik meg a kemoterápiás gyógyszerek okozta károsodástól. Végül létezik a szupportációnak egy olyan módja is, amikor az egész szervezetet támogatjuk immunrendszert szabályozó anyagokkal, gyógytápszerekkel.

Kenet mikroszkópos képe (illusztráció)A kedvelt orvosi sorozat epizódjainak hátterét, a felmerülő kórképeket boncolgató írásaink között ezúttal nem dr. House, hanem kollégája és barátja, dr. Wilson egy esete szolgált apropóval.

Wilson Tucker nevű páciense évekkel korábban egy nem részletezett rosszindulatú betegség okán szorult kórházi kezelésre. Kemoterápiát kapott, és a teljes remissziót követően gyógyultnak nyilvánították. Közös vadászatuk során azonban rosszul lett, és újra dr. Wilson osztályára került.

Számos felvetés után akut limfoblasztos leukémiát diagnosztizáltak, annak ellenére, hogy a perifériás vérkenet ezt nem támasztotta alá (korai, ún. blasztos elemeket nem tartalmazott). A betegségben a vérvizsgálat negativitása néhány százalékban valóban előfordul, ezekben az esetekben a csontvelő vizsgálata erősítheti meg az előzetes diagnózist.

Tucker betegsége a központi idegrendszerre, pontosabban az agyra korlátozódott. A vér-agy gát megszűrte jeleit és terjedését egyaránt, a szokásos kemoterápiára nem reagált, a dilemmát a kétszeres dózis alkalmazásának lehetősége és kockázatai jelentették. Végül ez bevetésre került, melynek eredményeképpen a beteg vérképzőszervi anomáliája rendeződött, mája azonban tönkrement. Wilson dr. érzelmi vívódására, saját májlebenye páciensének adományozására, az orvos-beteg szervadományozás különös szakmai, etikai, erkölcsi vonatkozásaira ebben az írásban nem térnék ki.

Sugárbaleset során az ionizáló sugárzásnak kitett személy határértéket meghaladó sugárterhelést szenved el. A test szöveteiben elnyelt energia a sugárdózissal jellemezhető. Ha 1 kg tömegben 1 joule energia nyelődik el, a sugárdózis 1 J/kg, azaz 1 Gy (gray).

Informatívabb az ún. dózisegyenérték, mely a sugárzás körülményeit, illetve a sugárzás minőségét is figyelembe veszi. A sugárzás fajtája döntő jelentőségű, példának okáért a neutron- és alfa-részecskék hússzoros veszélyt jelentenek a röntgensugárzáshoz képest. Nem véletlen, hogy a viszonylag csekély fizikai pusztítást okozó neutronbomba fejlesztésénél a cél éppen a nagy energiájú részecskék minél magasabb arányú emissziója volt.

A limfómákat kezelő hematológus szakorvosok egyre újabb kihívásokkal néznek szembe az ismeretanyag bővülése miatt. A mai korszerű WHO revízión alapuló pathológiai osztályozás még mindig tartalmaz apró bizonytalanságokat, melyeket fokozatosan próbál a szakma megoldani, tisztázni.

A véralvadásban szerepet játszó sejtek, a trombociták (vérlemezkék) hiánya esetén a vér csökkent alvadékonysága miatt vérzékenység alakul ki. Számuk milliliterenként normálisan 150.000 és 400.000 között mozog. Képzésük a vörös csontvelőben megy végbe, az onnan történő kiszabadulásuk után megközelítőleg 10 napig életképesek. Az összes vérlemezke kb. 1/3-a a lépben raktározódik, szükség esetén innen jutnak ki az erekbe.

Feliratkozás csontvelő átültetés csatornájára

Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.×