Lázas lurkók

Diétás praktikák lázas gyerekek ápolásához

A tél sajnos nem csak a havas sportok, a fenyőillatú ünnepek és a vidám farsangi mulatságok ideje. Ebben az időszakban a leggyakoribbak az influenzás megbetegedések is. A láz, a köhögés, az eldugult orr és a számos egyéb kísérő tünet napokra tönkreteheti gyermekeink jó hangulatát, közérzetét. A megfelelő gyógyszeres kezelés mellett a gondosan összeállított étrend is segítheti a gyógyulást, lerövidítheti a betegség idejét.

A felső légúti hurutok általában lázzal járnak. A lázas beteg a verejtékezéssel sok folyadékot veszít, a diéta egyik célja tehát: pótolni a veszteségeket. A folyadékbevitel a szokásosnál egy-másfél literrel legyen több. A verítékkel sók is kiválasztódnak, ezért a lázas beteg étrendjében valamivel több sót kell használni. Kitűnő sóforrás a tej, de a gyümölcslevesek, gyümölcslevek, zöldség- és főzelékfélék, gyümölcs- és zöldséglevek és a húslevesek is. Köny-nyen lehet sót juttatni a szervezetbe a sós pálcikákkal, kekszekkel (ropi, sajtos tallér). A lázas beteg többnyire étvágytalan, egyszerre nagyobb mennyiségű ételt nem tud elfogyasztani. Felesleges és káros erőltetni az evést. Nem kell attól tartani, hogy a lázas betegség néhány napja alatt jelentős fogyás vagy a tápláltsági állapot lényeges romlása következik be. Célszerű egyszerre kis adagokkal próbálkozni, és akár 2-3 óránként megkísérelni az evést. A nagyobb mennyiségű folyadékot is csak úgy lehet elfogyasztani, ha gyakran, negyed-, félóránként iszik a beteg néhány kortyot.

A felső légúti hurutok idején jelentősen növekszik a szervezet C-vitamin-szükséglete. Ennek fedezésére a citromos italok (csipkebogyó-, hársfa-, bodza-, kamilla-, menta-, orosz-, gyümölcstea), gyümölcslevek, présnedvek jönnek számításba. Üdítő hatásukon kívül jelentős C-vitamin-források a nyers gyümölcsök is (narancs, mandarin, grépfrút, kivi).

A nehezen emészthető, zsírban gazdag táplálékot rosszul tűri a lázas beteg, ezért ezeket kerülni kell.

Ha gyomor-bélhurut is társul a betegséghez, az első napokban a kísérő tünetek miatt (hányás, hasmenés, hányinger) a táplálkozás akadályozott, a beteg nem is kíván enni. A fokozott folyadékveszteség miatt azonban nem szomjazhat, sőt a folyadékbevitel - akár két literrel - legyen több a szokásosnál. A tej és a tejes italok nem kedvezőek, mert gyakran okoznak panaszokat és súlyosbítják a tüneteket. Ezek helyett limonádé, gyümölcslé, gyümölcs- és zöldségprésnedv, leszűrt húsleves, erőleves, tea fogyasztása ajánlott. Gyerekeknél különösen fontos az azonnali folyadékpótlás, mert hajlamosak a kiszáradásra, azaz súlyos zavar keletkezik só-víz háztartásukban. Fontos a jelentős sóveszteség pótlása is sózott leves, sós zöldségprésnedv, valamint sós keksz formájában.

Hasmenés esetén nagy segítséget jelentenek a pektintartalmú táplálékok. Az almában, birsben, sárgarépában bőven előforduló pektin a bélcsatornában megduzzad, magába szívja az anyagcseretermékeket, káros anyagokat. Nagy felületek miatt magával viszi a panaszt okozó baktériumokat is, és a széklettel üríti. Ezért ajánlható a sárgarépalé vagy leves, reszelt alma és sárgarépa, birskompót fogyasztása.

Az étrend főleg keményítőalapú táplálékokból (burgonya, rizs) álljon, melyeket sovány pácolt húsokkal (csirke, pulyka, hal) és lágy tojással egészíthetünk ki.

A hányinger és a hányás csökkenésével, a hasmenés mérséklődése után a diéta lényege továbbra is a tej és a tejtermékek mellőzése, valamint a zsír- és a fűszerszegénység. A gyomor-bélrendszer csökkent tűrőképessége miatt egyszerre csak keveset egyen a beteg, de többször naponta. A panaszok megszűnte után fokozatosan lehet visszatérni a hagyományos táplálkozási szokásokhoz.

Más a helyzet, ha hosszú ideig tartó, állandósult vagy időnként vissza-visszatérő és lázzal járó betegségekről van szó. Ilyenkor felhasználódnak a szervezet energiatartalékai, csökken a zsír és izomszövet mennyisége, soványodik a beteg.

A láz, illetve az alapbetegség okozta anyagcsere-fokozódás miatt növekszik az energia- és fehérjeszükséglet, melyet kalóriában és fehérjében gazdag táplálék tud fedezni (sovány húsok, felvágottak, tojás, túró, sajt). A problémát az jelenti, hogy az étvágytalan gyermekkel nem tudjuk a megfelelő mennyiségű és energiatartalmú ételeket elfogyasztatni. Ilyen esetben apró trükkökhöz folyamodhatunk. Már a terítéssel, a poharak, tányérok kiválasztásával, az ételek adagolásával, díszítésével kedvet csinálhatunk az evéshez. Vékonyra szeletelt zöldségekből (paradicsom, retek, uborka), tojáskarikákból, sajt- és felvágottdarabkákból, pár csepp majonéz és ketchup felhasználásával pár perc alatt vicces bohócfejet, mókás állat figurát varázsolhatunk a szendvicsre vagy a burgonyapüré mellé. Bízzunk benne, hogy ilyen csábító falatoknak egy gyermek sem tud ellenállni!

Fontos, hogy viszonylag kis mennyiségeket tegyünk a gyerekek tányérjára. Inkább kétszer szedjünk, minthogy túlságosan nagy adaggal elriasszuk az evéstől. Kis térfogatban is biztosíthatjuk a megfelelő energia- és fehérjetartalmat, ha adagonként egy-egy evőkanálnyi tejport, reszelt sajtot, főtt tojássárgáját, darált főtt húst csempészünk az ételekbe.

Az agyoncukrozott szörpökkel, csokoládékkal, cukorkákkal csínyján bánjunk - különösen étkezések között -, mert a túlzott édes íz étvágycsökkentő hatású lehet. Kínáljunk inkább többször gyümölcsöt, melyek szervessav-tartalma serkenti az emésztőnedvek termelődését. Így talán hamarosan meghallhatjuk a várva várt mondatot: anya, éhes vagyok!

Csácsi Ibolya

dietetikus

forrás: Patika Tükör - 2003-02-01