hányingercsillapító

A daganatos betegségek kezelésének és gyógyításának három alappillére van: a műtét, a kemoterápia és a sugárkezelés. Ezek mellett az elmúlt években egyre gyakrabban alkalmazzák az immunterápiát, sőt próbálkoznak a génterápia fejlesztésével is. A klasszikus onkológiai kezelések, különösen a kemoterápia és a sugárterápia jól ismert mellékhatásokkal járnak. Ilyenek pl. a hányás és hányinger, a csontvelő károsodása, és az ennek következtében kialakuló fertőzések, a szívműködés romlása, az esetleges vesekárosító hatás. Az onkológián belül szinte külön tudományterület a kezelések mellékhatásai elleni küzdelem. Ez azért fontos, mert a daganatos betegek kemoterápiás kezelésének eredményessége függ a beadható dózis nagyságától. Ha tehát a mellékhatások miatt a gyógyszerek dózisát csökkenteni kell, az hátrányt jelent a beteg számára. Ezért lett önálló tudomány az úgynevezett támogató (szupportív) terápia. E terápia célja a kezelések jobb elviselhetőségének elősegítése, s így a dózisok növelésének és ez által a terápia hatékonyságának fokozása.

Ez többféleképpen valósulhat meg. Elsősorban csökkenteni lehet a kemoterápia speciális mellékhatásait, mint pl. a hányás, hányinger, a csontvelő-toxicitás. Erre speciális hányáscsillapítókat, csontvelő-stimuláló gyógyszereket (cytokinek) fejlesztettek ki. Egy másik lehetőség a normál sejtek védelme, az úgynevezett citoprotekció. Léteznek ma már olyan anyagok, melyek például a szívizomsejteket, a vizeletelvezető rendszer sejtjeit, vagy a szervezet egészét védik meg a kemoterápiás gyógyszerek okozta károsodástól. Végül létezik a szupportációnak egy olyan módja is, amikor az egész szervezetet támogatjuk immunrendszert szabályozó anyagokkal, gyógytápszerekkel.

A gyógyszerek szervezetbe történő bejuttatásának számos módja van. Valamennyi között a leggyakrabban alkalmazott gyógyszerforma a tabletta. A lenyelésre szánt tabletta hatóanyaga a gyomorban vagy a bél meghatározott szakaszán szívódik fel, esetleg helyi hatást vált ki. Ilyen a legtöbb úgynevezett „normál” tabletta, a késleltetett hatású retard tabletták vagy a gyomorsaválló bevonattal ellátott drazsék.

Ezenkívül számos új fajta, alapvetően a tabletták csoportjába tartozó gyógyszertípussal találkozhatunk a patikákban. E fejlesztések a hatékonyabb felszívódást, a hosszabb hatástartamot, és nem utolsósorban a kellemesebb, kényelmesebb bevételt szolgálják.
A szopogatótabletták hatóanyaga a szájüregben oldódik és helyi hatást fejt ki. Többnyire fertőtlenítőszert, antibiotikumot, helyi érzéstelenítőt tartalmaznak.
A rágótabletták viszonylag nagy átmérőjűek, kellemes ízűek. Ezt a tablettafajtát szét kell rágni, majd le kell nyelni, a hatóanyag – ellentétben a szopogatótablettával – a gyomor-bélrendszerben szívódik fel. A rágótabletták általában gyomorsavkötő anyagot, különféle vitaminokat, acetil-szalicilsavat tartalmaznak.

Diétás praktikák lázas gyerekek ápolásához

A tél sajnos nem csak a havas sportok, a fenyőillatú ünnepek és a vidám farsangi mulatságok ideje. Ebben az időszakban a leggyakoribbak az influenzás megbetegedések is. A láz, a köhögés, az eldugult orr és a számos egyéb kísérő tünet napokra tönkreteheti gyermekeink jó hangulatát, közérzetét. A megfelelő gyógyszeres kezelés mellett a gondosan összeállított étrend is segítheti a gyógyulást, lerövidítheti a betegség idejét.

Nem árt az óvatosság

Ha nyár, akkor utazás. Aki csak teheti, felkerekedik, hogy új tájakkal, országokkal, emberekkel, ízekkel ismerkedjen, s minél több élménnyel töltekezzen fel. Ahhoz, hogy zavartalan legyen a pihenésünk, nem árt felkészülünk minden zavaró mellékkörülményre, mert ki szeretné például azzal elrontani a nyaralását, hogy nincs kéznél fájdalomcsillapító vagy éppen fertőtlenítő. Az utazási előkészületekhez az is hozzátartozik, hogy időben összeállítjuk azt a kis gyógyszeres csomagot, amit mindenképpen magunkkal kell vinni.