Az egész földgolyót, a teljes emberiséget érintő, nyugtalanító változások korát éljük. Egy későbbi írásomban részletesebben kitérek az emberi lény és közösségei szociológiailag kevéssé megragadható degeneratív folyamataira, értékteremtő fejlődést fel nem mutató, szomorú végkimenetelt sejtető vergődésére, most azonban csupán a krízistorta egy vékonyka, de az ember fizikai létfeltételeit, életkilátásait nagymértékben meghatározó szeletével foglalkoznék röviden, ami nem más, mint a klímaváltozás.Mindannyiunk tudjuk, hogy mit jelent számunkra a Nap. Az életet. Ha hirtelen kialudna, az emberiség rövid távon halálra lenne ítélve. Órák-napok alatt összeomlanának a földi ökoszisztémák, az egész bioszféra. Márpedig jelenlegi ökológiai valenciánk, azaz tűrőképességünk globális (pontosabban szoláris) szemszögből nézve meglehetősen szűk, az emberiség – számos múltbéli „tudományos” jövendölés ellenére – minimálisan alkalmazkodóképes, hiszen a környezeti feltételek, esetünkben a kontinentális biotópok párhuzamos pusztulása esetén nincs hová mennünk. A bolygót képtelenek vagyunk elhagyni, kozmopolita mivoltunk a légkör ritkulásával együtt, valahol a sztratoszféra környékén foszlik szerteszét.
Persze felettébb valószínűtlen, hogy a Nap hirtelen kialudjék, még évmilliárdokig fog sugározni, elegendő időt hagyva az emberiségnek a távoli naprendszerek, galaxisok kolonializálására, vagy – sajnos ez a valószínűbb – sokszorosan elegendő időt hagyva arra, hogy az emberi faj a feledés homályába vesszék. Ehhez kínálja előzékeny segítségét a klímaváltozás. Ha nem teszünk komolyan ellene, beelőz a Mars, és hamarosan az ott kutatott mikroorganizmusok(?) lehetnek a legfejletteb létformák naprendszerünkben...
A napsugárzás legnagyobb része eljut a földfelszínre, amely a hőelnyelés során felmelegszik. A felmelegedett föld „fölös” hőjétől infravörös sugárzás formájában szabadul meg. Ezek a sugarak a dinoszauruszok korában sem lepődtek meg az őket „megfogó” széndioxid jelenlétén, manapság azonban ez a gáz olyan mennyiségben jut a környezetünkbe, hogy az infravörös sugárzás számottevő, felsőbb szférákba eljutni képtelen hányada „visszamelegíti” a földet és a légkör alsó részét.
Ez az a bizonyos üvegházhatás (ill. annak nemkívánatos része). Az „üveg” maga a széndioxid, melyből az óceánok és tengerek évente 4-5 milliárd tonnát képesek elnyelni. Ez messze elegendő lenne, ha iparosodott társadalmunk nem fújná a füstöt anyabolygója arcába. Márpedig fújja, de serényen.
Napjainkban az emberi tevékenység által kevéssé befolyásolt/befolyásolható, természetes hőfogóként (is) szerepet játszó, irdatlan mennyiségű vízgőz mellett – főként a fosszilis energiahordozók elégetésének folyományaként – már több mint évi 20 milliárd tonna üvegházgáz (túlnyomórészt széndioxid) kerül a légkörbe. Ez a vízgőz arányához képest csekély mennyiség, de annál inkább releváns egyensúlyt borító tényező, mely súlyosan terheli a bioszférát. Erre ugyanis a tengerek és a szárazföldi vegetáció együttesen sincsenek felkészülve, elnyelőképességük elégtelenné vált.
A melegedő klíma a talajkémiában is változásokat okoz, a szélesebb körű oxidációs folyamatok eredményeként pedig eljuthatunk oda, hogy a szárazföldi növényzet – a trópusi erdőségek irtásával ráerősítve – nettó elnyelő helyett nettó kibocsájtó lesz, azaz további forrás a széndioxid légköri mennyiségének növekedéséhez. Mellékesen jegyzem meg, hogy az üvegházhatás miatt egyre melegedő alsó légkör felett a sztratoszféra lehűl, ez pedig kedvez a főként halogénezett szénhidrogének által okozott ózonlyukak kialakulásának. Az ózonlyukakon keresztül földfelszínre jutó ultraibolya sugárzás pedig nem csak a bőrünk DNS hibákat javító mechanizmusait teszik próbára, hanem pusztítják az óceánok planktontömegeit is, melynek következményeképp csökken azok széndioxid felvevő kapacitása. Circulus vitiosus – ördögi kör a javából. Ördögien emberi.
(–VBE–)
2008-06-07
- Doktor úr, segítsen rajtam! Úgy érzem, két személy lakozik bennem. Gondolja, hogy tud segíteni rajtam? Jól tettem, hogy pszichiáterhez fordultam?
- Hohó, álljunk csak meg! Egyszerre csak egy beszéljen!
Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.
Egy kedves olvasónk levelétől indíttatva határoztuk el, hogy néhány mondatban összefoglaljuk, mit kell tudni az energiáról és...
Időről-időre vezető cikket érdemelnek a Szegedi Tudományegyetem egy tanárának elemző írásai az egyik leglátogatottabb hazai hírportálon. Ezekben kíméletlenül lerántja a leplet a miszticizmus uralta „áltudományokról”, célkeresztbe...