A klímaváltozás ördögi köre

Persze felettébb valószínűtlen, hogy a Nap hirtelen kialudjék, még évmilliárdokig fog sugározni, elegendő időt hagyva az emberiségnek a távoli naprendszerek, galaxisok kolonializálására, vagy – sajnos ez a valószínűbb – sokszorosan elegendő időt hagyva arra, hogy az emberi faj a feledés homályába vesszék. Ehhez kínálja előzékeny segítségét a klímaváltozás. Ha nem teszünk komolyan ellene, beelőz a Mars, és hamarosan az ott kutatott mikroorganizmusok(?) lehetnek a legfejletteb létformák naprendszerünkben...

A napsugárzás legnagyobb része eljut a földfelszínre, amely a hőelnyelés során felmelegszik. A felmelegedett föld „fölös” hőjétől infravörös sugárzás formájában szabadul meg. Ezek a sugarak a dinoszauruszok korában sem lepődtek meg az őket „megfogó” széndioxid jelenlétén, manapság azonban ez a gáz olyan mennyiségben jut a környezetünkbe, hogy az infravörös sugárzás számottevő, felsőbb szférákba eljutni képtelen hányada „visszamelegíti” a földet és a légkör alsó részét.

Ez az a bizonyos üvegházhatás (ill. annak nemkívánatos része). Az „üveg” maga a széndioxid, melyből az óceánok és tengerek évente 4-5 milliárd tonnát képesek elnyelni. Ez messze elegendő lenne, ha iparosodott társadalmunk nem fújná a füstöt anyabolygója arcába. Márpedig fújja, de serényen.

Napjainkban az emberi tevékenység által kevéssé befolyásolt/befolyásolható, természetes hőfogóként (is) szerepet játszó, irdatlan mennyiségű vízgőz mellett – főként a fosszilis energiahordozók elégetésének folyományaként – már több mint évi 20 milliárd tonna üvegházgáz (túlnyomórészt széndioxid) kerül a légkörbe. Ez a vízgőz arányához képest csekély mennyiség, de annál inkább releváns egyensúlyt borító tényező, mely súlyosan terheli a bioszférát. Erre ugyanis a tengerek és a szárazföldi vegetáció együttesen sincsenek felkészülve, elnyelőképességük elégtelenné vált.

A melegedő klíma a talajkémiában is változásokat okoz, a szélesebb körű oxidációs folyamatok eredményeként pedig eljuthatunk oda, hogy a szárazföldi növényzet – a trópusi erdőségek irtásával ráerősítve – nettó elnyelő helyett nettó kibocsájtó lesz, azaz további forrás a széndioxid légköri mennyiségének növekedéséhez. Mellékesen jegyzem meg, hogy az üvegházhatás miatt egyre melegedő alsó légkör felett a sztratoszféra lehűl, ez pedig kedvez a főként halogénezett szénhidrogének által okozott ózonlyukak kialakulásának. Az ózonlyukakon keresztül földfelszínre jutó ultraibolya sugárzás pedig nem csak a bőrünk DNS hibákat javító mechanizmusait teszik próbára, hanem pusztítják az óceánok planktontömegeit is, melynek következményeképp csökken azok széndioxid felvevő kapacitása. Circulus vitiosus – ördögi kör a javából. Ördögien emberi.

(–VBE–)

2008-06-07