Az egĂ©sz földgolyĂłt Ă©rintĹ‘, nyugtalanĂtĂł változások korát Ă©ljĂĽk. A klĂmaváltozás az emberisĂ©g krĂzistortájának egyre vastagabb szelete.
Mindannyiunk tudjuk, hogy mit jelent számunkra a Nap. Ha hirtelen kialudna, az emberisĂ©g rövid távon halálra lenne ĂtĂ©lve. Ă“rák-napok alatt összeomlanának a földi ökoszisztĂ©mák, az egĂ©sz bioszfĂ©ra.
Márpedig jelenlegi ökológiai valenciánk, azaz tűrőképességünk globális (pontosabban szoláris) szemszögből nézve meglehetősen szűk, az emberiség – számos múltbéli tudományosnak tartott jövendölés ellenére – minimálisan alkalmazkodóképes, hiszen a környezeti feltételek, esetünkben a kontinentális biotópok párhuzamos pusztulása esetén nincs hová mennünk.
A bolygót képtelenek vagyunk elhagyni, kozmopolita mivoltunk a légkör ritkulásával együtt, valahol a sztratoszféra környékén foszlik szerteszét.
Persze felettĂ©bb valĂłszĂnűtlen, hogy a Nap hirtelen kialudjĂ©k, mĂ©g Ă©vmilliárdokig fog sugározni, elegendĹ‘ idĹ‘t hagyva az emberisĂ©gnek a távoli naprendszerek, galaxisok kolonizálására, vagy – sajnálatos forgatĂłkönyvkĂ©nt – sokszorosan elegendĹ‘ idĹ‘t hagyva arra, hogy az emberi faj a feledĂ©s homályába vesszĂ©k.
Ehhez kĂnálja elĹ‘zĂ©keny segĂtsĂ©gĂ©t a klĂmaváltozás. Ha nem teszĂĽnk komolyan ellene, beelĹ‘z a Mars, Ă©s hamarosan az ott kutatott mikroorganizmusok lehetnek a legfejlettebb lĂ©tformák naprendszerĂĽnkben.
A napsugárzás legnagyobb rĂ©sze eljut a földfelszĂnre, amely a hĹ‘elnyelĂ©s során felmelegszik. A felmelegedett föld fölös hĹ‘jĂ©tĹ‘l infravörös sugárzás formájában szabadul meg. Ezek a sugarak a dinoszauruszok korában sem lepĹ‘dtek meg az Ĺ‘ket megfogĂł szĂ©ndioxid jelenlĂ©tĂ©n, manapság azonban ez a gáz olyan mennyisĂ©gben jut a környezetĂĽnkbe, hogy az infravörös sugárzás számottevĹ‘, felsĹ‘bb szfĂ©rákba eljutni kĂ©ptelen hányada visszamelegĂti a földet Ă©s a lĂ©gkör alsĂł rĂ©szĂ©t.
Ez az a bizonyos ĂĽvegházhatás, illetve annak nemkĂvánatos rĂ©sze. Az ĂĽveg maga a szĂ©ndioxid, melybĹ‘l az Ăłceánok Ă©s tengerek Ă©vente 4-5 milliárd tonnát kĂ©pesek elnyelni. Ez messze elegendĹ‘ lenne, ha iparosodott társadalmunk nem fĂşjná a fĂĽstöt anyabolygĂłja arcába. Márpedig fĂşjja, de serĂ©nyen.
Napjainkban az emberi tevĂ©kenysĂ©g által kevĂ©ssĂ© befolyásolt, termĂ©szetes hĹ‘fogĂłkĂ©nt is szerepet játszĂł, irdatlan mennyisĂ©gű vĂzgĹ‘z mellett – fĹ‘kĂ©nt a fosszilis energiahordozĂłk elĂ©getĂ©sĂ©nek folyományakĂ©nt – már több mint Ă©vi 20 milliárd tonna ĂĽvegházgáz (tĂşlnyomĂłrĂ©szt szĂ©ndioxid) kerĂĽl a lĂ©gkörbe.
Ez a vĂzgĹ‘z arányához kĂ©pest csekĂ©ly mennyisĂ©g, de annál inkább releváns, egyensĂşlyt borĂtĂł tĂ©nyezĹ‘, mely sĂşlyosan terheli a bioszfĂ©rát. Erre ugyanis a tengerek Ă©s a szárazföldi vegetáciĂł egyĂĽttesen sincsenek felkĂ©szĂĽlve, elnyelĹ‘kĂ©pessĂ©gĂĽk elĂ©gtelennĂ© vált.
A melegedĹ‘ klĂma a talajkĂ©miában is változásokat okoz, a szĂ©lesebb körű oxidáciĂłs folyamatok eredmĂ©nyekĂ©nt pedig eljuthatunk oda, hogy a szárazföldi növĂ©nyzet – a trĂłpusi erdĹ‘sĂ©gek irtásával sĂşlyosbĂtva – nettĂł elnyelĹ‘ helyett nettĂł kibocsájtĂł lesz, azaz további forrás a szĂ©ndioxid lĂ©gköri mennyisĂ©gĂ©nek növekedĂ©sĂ©hez. MellĂ©kesen jegyzem meg, hogy az ĂĽvegházhatás miatt egyre melegedĹ‘ alsĂł lĂ©gkör felett a sztratoszfĂ©ra lehűl, ez pedig kedvez a fĹ‘kĂ©nt halogĂ©nezett szĂ©nhidrogĂ©nek által okozott Ăłzonlyukak kialakulásának.
Az Ăłzonlyukakon keresztĂĽl földfelszĂnre jutĂł ultraibolya sugárzás pedig nem csak a bĹ‘rĂĽnk DNS hibákat javĂtĂł mechanizmusait teszik prĂłbára, hanem pusztĂtják az Ăłceánok planktontömegeit is, melynek következmĂ©nyekĂ©pp csökken azok szĂ©ndioxid felvevĹ‘ kapacitása. Circulus vitiosus – ördögi kör a javábĂłl. Ă–rdögien emberi.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
(080607)
Ezt a cikket 2008-ban jegyeztük. Mindenki mérlegre teheti, azóta mit sikerült elérni.