A gyógyfüvek papja – hogyan kezdődött?

"Ne csak fohászkodjunk egészségért és hosszú életért, hanem vessük latba szellemi erőnket, hogy felleljük és használjuk azokat a kincseket, melyeket a természet a lábunk elé helyezett az élet sokféle gondja-baja ellen." (Sebastian Kneipp)

Százötven évvel ezelőtt kortársai a gyógyfüvek papjának nevezték. Pap volt, a szó egyházi és világi értelmében is: Sebastian Kneipp (1821-1897), akit napjainkban a wellness európai úttörőjének tekintünk.

A wellness a teljes körű regenerálódásra való aktív törekvést jelenti, az egészség természetes úton való megőrzését. A wellness aktív életmódváltást, lelki érési és tudati fejlődési folyamatot jelent, amely nemcsak az egyén közérzetét, életérzését javítja jelentősen, hanem az életforma magasabb szintre való emelését is elősegíti. Olyan aktív folyamat, mely a gyakorlatban annyit jelent: egészségesen élni úgy, hogy eközben jól érezze magát az ember.

Sebastian Kneipp 1821-ben, a németországi Stephansriedben született, egy szegény takácscsalád négy gyermekének egyikeként. A nehéz családi körülmények ellenére saját kitartó munkája tette lehetővé, hogy elérje leghőbb vágyát, pappá szentelését.

A cél felé tartó meglehetősen rögös úton nemcsak a pénztelenséggel, hanem saját, akkoriban gyógyíthatatlannak számító tuberkulózisával is meg kellett küzdenie. Betegségének felfedezése után saját magát kezdte gyógyítani. Rövid, jéghideg fürdőkkel és gyógynövénykészítményekkel – melyek használatát édesanyjától tanulta – kezelte magát. Az öngyógyítás során, amely az elődök évszázadok alatt felhalmozott gyakorlati tapasztalatain nyugodott, alakította ki azt a gondolkodásmódot, mely öt pilléren nyugvó filozófiájának alapját szolgáltatta. Kitartó munkájának gyümölcse az a világszerte ismert, legnagyobb, egészséggel kapcsolatos mozgalom, amelynek munkájában alapítványok, iskolák, kiadók és más egészségügyi szervezetek ezrei vesznek részt.

A gyógyfüvek papja rendkívül sokoldalú ember volt, mert papi munkája és az évek során egyre szélesedő gyógyító tevékenysége mellett, a vezetése alatt álló kolostor mezőgazdasági és egyéb tevékenységeit is irányította. 1855-ben nevezték ki a wörishofeni kolostor élére, ez az év hozta meg a kis falu életének legdöntőbb fordulatát. Környezetének kezdeti ellenérzésével dacolva, idejének jelentékeny részét a hozzá mind nagyobb számban forduló betegek gyógykezelésének szentelte. Sebastian Kneipp újjáépíttette a kolostort és a hozzá tartozó földeken megkezdte a gyógyító munkájához szükséges gyógynövények termesztését.

A kolostor erre alkalmas helyiségeit a vízkezelésekhez használta, rendelőórái az igényeknek megfelelően egyre hosszabbodtak. A gyógynövényekkel gyógyító pap híre terjedni kezdett, egyre nagyobb számban és egyre messzebbről érkeztek a rászorulók. A látogatók számának robbanásszerű emelkedése magával hozta Wörishofen fejlődését is, a hely idővel európai hírű gyógyhellyé vált. Egy 1920-ban elnyert okirat szerint a városka jogosult volt magát Bad Wörishofennek nevezni, világhírt is ezen a néven szerzett magának. Mindez azonban Sebastian Kneipp nélkül nem történt volna meg. Érdemes megemlíteni, hogy József főherceg, akit Magyarországon József nádorként ismernek, személyes jó barátságban volt Sebastian Kneipp-pel, több ízben vett részt a kúrákon.

Kneipp tiszteletes a megnövekedett érdeklődés és igény miatt orvosokat és gyógyszerészeket is bevont munkájába, ezzel is azt a célt szolgálva, hogy a fejlődő tudomány eredményeit felhasználhassa és az általa alkalmazott módszerek gyógyászati szempontból is megalapozottak legyenek. Sebastian Kneipp eredményeinek nagyszerűségét az is bizonyítja, hogy gyógyítási módszerének hatékonyságát a modern orvostudomány is igazolta, filozófiája tökéletesen beleillik a felelősségtudaton nyugvó, aktív egészségmegőrzést szolgáló célkitűzések sorába. Az ember és a természet szimbiózisáról meggyőződve, az embert testi és lelki értelemben elválaszthatatlan egységként tekintve alkotta meg öt pilléren nyugvó holisztikus egészségfilozófiáját.

forrás: archívum
(Patika Tükör – 031004)