Mitől betegszik meg a térdízület?

Az arthrosis nem időskori kór, a betegek harmada 65 évnél fiatalabb A mozgásszervi betegségek rendkívüli módon rontják az élet minőségét. Hazánkban legalább egymillióan szenvednek kopásos ízületi betegségben.

Arthrosisnak (ízületi kopásos betegségnek) nevezzük az ízületi megbetegedések egy csoportját, melyek közös jellemzője az ízületi struktúrák valamennyi elemének fokozatos, progresszív károsodása, és az ennek következtében létrejött ízületi fájdalom és funkcionális károsodás. Az ízület összes alkotórészének érintettségén azt értjük, hogy az ízületi porcon kívül a belhártya, a porc alatti csont, az ízületi tok, a szalagok, a porckorongok, a nyáktömlők, a környező izmok, ér-ideg képletek egyaránt károsodnak.

Gyakorlati szempontból fontos hangsúlyozni, hogy az arthrosis nem csak az időskor megbetegedése, hiszen e betegek közel egyharmada 65 évnél fiatalabb.

Az arthrosis legfontosabb klinikai tünete a fájdalom, ez az, ami a beteget arra kényszeríti, hogy panaszával orvoshoz forduljon. A mechanikai jellegű fájdalom a mozgás kezdetekor jelentős - ez az úgynevezett indítási fájdalom -, az ízület használatbavétele, bejáratása után enyhül. Hosszabb igénybevétel, terhelés, járás hatására ismét erősödik, nyugalomban azonban csökken vagy teljesen megszűnik. A betegek elmondják, hogy hosszabb nyugalom, pihentetés után ízületük merev - ha ez reggel történik reggeli merevségnek nevezzük -, mozgatása még fekvő helyzetben, terhelés nélkül is fájdalmas. A nap folyamán szokott munkájukat végezve a fájdalom fokozatosan megszűnik vagy jelentősen enyhül, majd néhány óra elteltével ismét jelentkezik, és a beteget a tevékenység átmeneti vagy teljes felfüggesztésére kényszeríti. A betegek hamarosan észreveszik, hogy ízületeik funkciói is jelentős mértékben károsodnak.

A térdarthrosisos beteg fájdalma kezdetben nehezen megfogalmazható, a térden belül, a térdkalács alatt szétterülő kellemetlen érzés formájában jelentkezik. Később a térdízületi nyugalmi állapotot követő merevsége, az ízületi tok, a térd körüli szalagok, nyáktömlők területén jelentkező, rendkívül fájdalmas, steril csonthártyagyulladás miatt okoz egyre több panaszt és károsodást a betegség. Néhány hónap alatt combizomsorvadás és izomgyengeség alakul ki. A térdízület deformálttá válik, az ízületi tengelyállás megváltozik, a mozgás beszűkül, az instabilitás fokozódik.

Az arthrosisos térdízületben a betegség folyamán az ízületi porc kopásos lebomlása indul meg. Az egészséges, rugalmas, sima felszínű porcszövet, mely az ízületi csontvégeket borítja és az ízületi csontvégek súrlódásmentes mozgását biztosítja, az arthrosis előrehaladtával durvává, egyenetlenné válik. Az ízületi belhártya, mely az ízületi folyadékot termeli, a betegség folyamán károsodik, az ízületi folyadék összetétele és minősége, mely a súrlódás csökkentésében vesz részt, lényegesen megváltozik.

A térdarthrosis diagnosztikájában a mechanikus jellegű fájdalom, a funkcionális károsodás mellett a röntgentünetek jelenléte vagy hiánya döntő jelentőségű. A röntgensugár és a leképezett szövetek tulajdonsága miatt az ízületi porc a felvételeken nem ábrázolódik, így az ízületi porcfelszín és a porc vastagsága tekintetében csak indirekt úton, az ízület tágasságának megítélése útján tájékozódhatunk. A biztos diagnózis felállításáig évente érdemes megismételni a röntgenvizsgálatot, megállapított kórfolyamat esetén nincs szükség további radiológiai követésre. Újabban képalkotó, korszerű eljárások - mikrofokális röntgen, DXA-leképezés, komputeres röntgenkép- analizátorok, CT, MRI, ultrahang, izotópvizsgálat, arthroscopia honosodtak meg.

A diagnosztikus ultrahang kiválóan alkalmas ízületi struktúrák megjelenítésére. Térdízület esetén kóros ízületi tömlők gyulladásának és egyes szalagok szakadásának diagnosztizálásában van alapvető szerepe. Előnye alacsony ára és könnyű hozzáférhetősége mellett még az is, hogy beültetett fémanyagok (ízületi protézis, rögzítőlemezek stb.) esetén is használható a módszer. Az arthroscopia (ízületi tükrözés száloptikás műszerrel) lehetővé teszi az ízületi porc, a belhártya, a porckorongok, a keresztszalagok közvetlen látását. Szükség esetén szövettani mintavételre és műtéti beavatkozásokra is alkalmas. Előnye, hogy a porcfelszín állapotát a lehető legpontosabban képes megjeleníteni az egyéb ott elhelyezkedő képletekkel együtt. Hátránya, hogy csak műtéti körülmények között vehető igénybe.

Az arthrosis, így a térdarthrosis kezelésében három fő terápiás eszközrendszer áll rendelkezésünkre, a nem gyógyszeres terápia, a gyógyszeres terápia és a műtéti terápia. Minden orvosi kezelés alapvető célja a betegség kialakulásának, vagy ha ez nem lehetséges, további progressziójának megelőzése. Elsődleges megelőzésről akkor beszélünk, ha az eljárás meggátolja a még tüneteket nem mutató folyamat kialakulását. Ilyen például az elhízott betegek még ki nem alakult térdarthrosisának elsődleges megelőzése testsúlyredukció útján vagy a gyerek- és serdülőkori arthrosist megelőző állapotok - még tünetmentes szakaszban - történő felismerése és megelőző kezelése.

Másodlagos megelőzés során a már tüneteket mutató korfolyamat progressziójának megállítása és lehetőség szerinti visszafordítása a cél. E csoportba tartozik a már elhízott betegek térdarthrosisának kezelése testsúlyredukció útján, az arthrosisban szenvedő beteg szív-tüdő kapacitásának növelése célzott mozgásterápiával, úszással, kerékpározással, valamint egyes ortopédsebészeti eljárások, például térdízületi tengelyállást javító műtétek. Ebbe a csoportba tartoznak az úgynevezett porcvédőnek tartott gyógyszerek.

A harmadlagos megelőzés csoportjába a már meglévő anatómiai károsodások következtében kialakult, állandósult fájdalom, funkcionális károsodás és rokkantság mértékét csökkentő, a kórfolyamat további előrehaladását gátló vagy lassító eljárásokat sorolunk. Ilyenek az egyszerű fájdalomcsillapítók, a nem szteroid gyulladáscsökkentők, a térdízületi arthrosis gyulladásos, izzadmánnyal járó fázisában alkalmazott ízületbe adott szteroidterápia és a kórfolyamat komplex reumatológiai rehabilitációja. Ennek eszközei a fizioterápiás eljárások, a gyógytorna, az ortopéd segédeszközök alkalmazása, illetve az ízületi funkciókat részlegesen vagy teljesen helyreállító ortopédsebészeti beavatkozások, mint például az endoprotézis műtétek. A nem gyógyszeres terápiát két fő csoportra oszthatjuk: pszichoszociális terápiára és fizioterápiás eljárásokra. A betegségből származó, szociális jellegű hátrányok összességét rokkantságnak, idegen szóval handicap-nek nevezzük. Ennek csökkentése a kezelőorvos egyik legfontosabb feladata. Támogatni kell a beteget felvilágosítással, betegismertető füzetekkel, tájékoztatókkal.

A fizioterápiás módszerek alkalmazása során valamely fizikai energia segítségével történik a beteg kezelése. Ez lehet a beteg saját izomerejének kihasználása a gyógytorna révén, valamint mechanikai, hő- vagy elektromos energiával történő kezelés, esetleg ezek kombinációja. A tüneteket befolyásoló gyógyszeres terápiába soroljuk a fájdalomcsillapítókat, a helyileg ható kenőcsöket, bedörzsölőszereket, a nem szteroid gyulladáscsökkentőket, valamint egyéb porcvédő kategóriába sorolt készítményeket.

Ma az arthrosisos fájdalom csillapításának első választandó gyógyszeréül az egyszerű fájdalomcsillapítókat (aszpirin, paracetamol) vagy ezek kombinált készítményeit kell tekinteni. A nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek alkalmazása nemzetközi és hazai adatok alapján is igen elterjedt arthrosisban. A háziorvoshoz forduló arthrosisos betegek mintegy 95 százaléka a panaszok miatt valamilyen nem szteroid gyulladáscsökkentő reumaellenes gyógyszert kap, legtöbbször tartós adagolás formájában. A nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszereknek számos nemkívánatos mellékhatása ismeretes, a beteg életét közvetlenül is veszélyeztető mellékhatás a gyomor-bélrendszerben jelentkező vérzés, mely gyakran akut beavatkozást is igényelhet. Az utóbbi időben ezen gyógyszerek egy részéhez vény nélkül, vagyis mindenféle kontroll nélkül a beteg a gyógyszertárban hozzájut, esetenként párhuzamosan többfélét is szed, ezzel pedig veszélyesen növekedik a mellékhatások előfordulása.

A porcvédő egyéb gyógyszerek esetében (chondroitin sulphate, glucosamine sulphate) az arthrosis tüneteit enyhítő és klinikai progresszióját gátló készítményekről van szó. Az utóbbi hónapokban jelent meg hazánkban a térdízületbe közvetlenül beadható készítmény, mely nagy molekulasúlyú, rugalmas, térhálósodásra képes hylgan (Synvise). Összetétele nagyon hasonló az ízületi üregben található, egészséges ízületi folyadékhoz, az ízületi üregbe fecskendezve úgy védi az ízületet, mintha egészséges ízületi folyadék töltené ki. Az ízületi üregben a súrlódást csökkenti, az ütközéstől véd, a gördülést elősegíti, ezáltal a fájdalomérzet csökken, az ízület mozgásképessége javul. A rövid kezelési idő (hetente 1 ampulla, 3 héten át) ellenére átlagos hatástartama a 8 hónapot is meghaladja. Kizárólag a térdízületben fejti ki hatását, így nincs szisztémás mellékhatása. A hatékony küzdelmet az arthrosisszal értelemszerűen még a porc-csontszerkezet megbomlása előtt kell megkezdeni. A betegség megelőzésének: a szakorvosi vizsgálatnak, a rendszeres és célzott gyógytornának, életmódbeli, táplálkozási változtatásoknak, a megelőző kezeléseknek döntő szerepük van a súlyos, akár rokkantsággal is járó állapotok elkerülésében.

Dr. Pusztai IldikĂł

(forrás: archívum
(Népszava – 021125)