Fájó lábakon – Az alsó végtagi verőérszűkület

Az érszűkület vagy arterioszklerózis a verőerek betegsége. Gyakori előfordulása miatt népbetegségnek számít. A kórkép lényege, hogy az alsó végtag vérellátását biztosító verőerek, más szóval artériák falán belül lerakódó koleszterinkristályok fokozatosan beszűkítik a véráram útját. Ezáltal egyre kevesebb oxigéndús vér jut a szövetekhez.

Eleinte ez általában nem okoz panaszt, mivel a beteg a mindennapi élete során nem terheli annyira a lábait, hogy a verőér teljes vérszállító kapacitására szüksége lenne a szövetek oxigénigényének kielégítéséhez.

Azonban a betegség előrehaladtával egyre kisebb fizikai terhelés hatására is megjelennek a panaszok. Jellemzője a séta közben, bizonyos táv megtétele után jelentkező lábikragörcs vagy az izomlázhoz hasonló combfájdalom, ami néhány perc pihenés után elmúlik (claudicatio intermittens). A séta folytatásakor azonban a fájdalom hasonló távolság után ismét jelentkezik, ami újabb megállásra készteti a beteget.

Gyakori, hogy a beteg hűvösnek érzi a lábát, zsibbadásra panaszkodik, esetleg a végtag bőre sápadtabb. Súlyosabb esetben a végtag lilásan elszíneződött, és nem ritka az éjszaka jelentkező nyugalmi fájdalom vagy az, hogy a beteg a kínjait úgy enyhíti, hogy lábát lógatja, ezért éjszaka gyakran ülve alszik.

Hasonló, a terheléssel, mozgással összefüggő fájdalom jelentkezhet gerinc- és ízületi megbetegedések esetén is, ezért a betegek egy része eleinte reumatológiai szakrendelésre kerül. A betegvizsgálat során egyszerű, gyors és fájdalmatlan módszerekkel az érszűkület megléte nagy biztonsággal megállapítható vagy kizárható.

Előfordulhat azonban, hogy további vizsgálatokra, például ultrahangvizsgálatra és érfestésre is szükség lehet. Az érfestés olyan röntgenvizsgálat, amikor kontrasztanyagot fecskendeznek az érbe, ami kirajzolja a végtag verőereit. Megmutatja a szűkületek és az érelzáródások helyét és azok nagyságát. Adott esetben a vizsgálat alkalmával a szűkült szakaszokat egy, az érbe vezetett speciális ballonnal fel lehet tágítani, hosszabb-rövidebb időre enyhítve ezzel a beteg panaszait.

A betegek nagy részénél az időben felfedezett kórfolyamat további romlása megfelelő gyógyszeres kezelés és életmód-változtatás mellett jelentősen lelassítható, esetleg meg is állítható. Nagyon fontos tudni azt, hogy ennek érdekében a beteg saját maga teheti a legtöbbet.

Az első és talán a legfontosabb lépés a dohányzás végleges abbahagyása. A verőérbetegek több mint 80%-a erős dohányos. Gyakoribb a betegség előfordulása a magas vérnyomásos, valamint a cukorbetegségben és a zsíranyagcsere-zavarban szenvedők között. A vérnyomásérték és a vércukorszint rendszeres ellenőrzése és beállítása ezért elengedhetetlenül szükséges, akárcsak a koleszterin- és trigliceridszint diétával, vagy ha az nem elegendő, akkor gyógyszerekkel történő normális értékek között tartása. Hasonlóan jótékony hatású a rendszeres séta, a megtett út fokozatos növelésével.

Ugyancsak fontos az érsebészeti rendeléseken történő rendszeres ellenőrzés, ami az érbetegeknél évente legalább 1-2 alkalommal indokolt, de fokozódó panaszok esetén nem szabad késlekedni a kontrollvizsgálaton történő megjelenéssel.

Bizonyos esetekben a beteg panaszai csak érműtéttel enyhíthetők. Ilyenkor a sebész az elzáródott vagy erősen beszűkült érszakaszt elzáró meszes lerakódást eltávolítja vagy a beteg lábából kivett vénával, esetleg műanyag érrel hidalja át a nem működő érszakaszt. A sikeres beavatkozást követően lényegesen csökkenhetnek a beteg panaszai, de a rendszeres kontrollt és az életmód-változtatásra vonatkozó alapvető rendszabályok betartását ilyenkor sem szabad elhanyagolni.

Dr. Kökény Zoltán

forrás:archívum
(Patika Tükör – 000901)