A csontritkulás (osteoporosis) a csontozat olyan betegségét jelenti, amely a csontok mésztartalmának (kalcium és foszfor) csökkenésével jár együtt. Ezzel párhuzamosan a csontok törékennyé válnak, súlyos esetben minimális sérülés is törést okozhat. Jellegzetesen az időskorúak és a nők betegsége, az esetek döntő többségében a menopauza után jelentkezik.
ELŐFORDULÁS
A betegség a lakosság 8-10 %-át érinti. Figyelembe véve, hogy ez közel egymillió embert jelent, egyértelműen látjuk a csontritkulás népegészségügyi jelentőségét.
TÜNETEK
A betegség korai fázisában a tünetek hiányoznak. Később a csonttömeg csökkenésével párhuzamosan hátfájdalom, testmagasság-csökkenés, illetve különböző csonttörések fordulnak elő, leggyakrabban a csigolyák, a combcsont és az orsócsont (csukló) érintettek. Spontán vagyis sérülés nélküli csonttörések is előfordulnak, ezeket pathológiás töréseknek nevezzük. Mindezek alapján igen fontos a korai diagnózis.
A BETEGSÉG KIALAKULÁSÁBAN SZEREPET JÁTSZÓ TÉNYEZŐK
- Nem: a nők hormonális okok miatt hajlamosabbak csontritkulás kialakulására, mint a férfiak. Ösztrogénhiány esetén a csontritkulás kockázata megnő. Mivel menopauza után ösztrogénhiány alakul ki, könnyen érthetővé válik a csontritkulás kialakulása.
- Életkor: a magasabb életkor szintén a csontritkulás kockázati tényezője.
- Családi halmozódás: bizonyos családokban gyakrabban fordul elő.
- A kalciumszegény táplálkozás szintén rizikótényező.
- Bizonyos endokrin (hormonális) betegségek esetén szintén csontritkulással lehet számolni. Ilyen betegségek pl. a férfi nemi hormon hiánya, a pajzsmirigy túlműködés, Cushing sy. stb.
- A dohányzás káros hatása szintén bizonyított.
- Bizonyos gyógyszerek alkalmazása szintén csontritkulást okoz. Ilyen gyógyszerek pl. a szteroidok, pajzsmirigyhormonok, illetve egyéb egyes rosszindulatú daganatok kezelésében használatos szerek.
- Mozgásszegény életmód.
- Krónikus alkoholizmus.
- Krónikus vesebetegségben és cukorbetegségben a betegség gyakrabban fordul elő.
DIAGNÓZIS
Tekintettel arra, hogy a betegség korai szakaszában fájdalmat nem okoz, gyakran egyszerű röntgenfelvétel során merül fel a csontritkulás gyanúja. A mai napig a legelterjedtebb vizsgálati módszer az úgynevezett DEXA vizsgálat (csontsűrűség-mérés), amely szintén a röntgenvizsgálat elvén működik, fájdalmatlan és segítségével a diagnózis kétség kívül felállítható.
Nőknél a változókor után ajánlatos szűrő jelleggel elvégezni ezt a vizsgálatot.
A CSONTRITKULÁS SZÖVŐDMÉNYEI
A legsúlyosabb következményeket a különböző törések jelentik. A törések leggyakrabban azokat a csontokat érintik (csípő, csigolya, combcsont), amelyek egyébként is nagyobb tehertételnek vannak kitéve. Csigolya-összeroppanás különösebb sérülés nélkül is felléphet. Eleséskor különösen a téli hónapokban, csúszós járda esetén igen gyakran csuklótörés, vagy combnyaktörés (combcsont) lép fel. Az időskori halálozási okok között a csonttörések következtében történt halálozás tekintélyes helyet foglal el.
KEZELÉS
Először a betegség hátterében álló egyéb okot (pl. endokrin megbetegedések) kell kizárni.
Menopauza utáni csontritkulás esetén választott elterjedt kezelési mód az úgynevezett hormonpótló terápia. Ekkor ösztrogént juttatnak a szervezetbe, amely olyan hormon amely a csonttömeg csökkenését lassítja. Ügyelni kell azonban arra, hogy a hormonpótló kezelésnek ritkán súlyos szövődményei (pl. emlőrák) lehetnek.
Ismertek ezen kívül egyéb gyógyszerek pl. bisphosphonat-ok, vagy kalcitonin, amelyek használatosak a csontritkulás kezelésében.
A dohányzásról való leszokás, a szigorú alkoholtilalom, a fokozott kalciumbevitel (pl. tejtermékek formájában), a fokozott testmozgás szintén a terápia lényeges elemei.
Kialakult betegség esetén ügyelni kell arra, hogy a csontritkulásban szenvedő beteg otthonában megfelelő kapaszkodó felületek legyenek, a csúszós felületeken pl. járdán vagy fürdőszobában óvatosan mozogjon, nehéz súlyt ne emeljen és tartózkodjon minden olyan tevékenységtől amely sérülés kockázatát rejti.
Dr. Igaz Iván
