Nem lehet elég korán elkezdeni a gyermekek egészséges életmódra nevelését, amelynek szerves részét képezi a káros szenvedélyek hatásaival, veszélyeivel kapcsolatos ismeretterjesztés is. A KamaszPanasz október elején kreatív pályázatot hirdetett tizenévesek számára a dohányzásról való leszokás elősegítése céljából.
A kamaszkor sok szülő számára az aggodalom időszaka, hiszen ezek azok az évek, amikor a gyermekük átmegy a legmeghatározóbb test-lelki változásokon.
Remek dolog minden nap tanulni valamit, akár kutatva, saját elhatározásból, akár készen tálalva, gyűjteményesen, "instant" jutunk hozzá. Utóbbi példája egy írás az alkohol metabolizmusáról, amely közelmúltban jelent meg az egyik vezető hírportálon.
Két cikkünket is ennek apropóján ajánljuk figyelmükbe, melyek a témában reményeink szerint még emészthető módon mélyednek el és világítják meg az összefüggéseket.
Tragédia árnyékolja be év végi ünnepeinket. Gyerekek haltak meg, akik már nem kereshetnek ajándékot a karácsonyfa alatt, nem mosolyoghatnak vissza szüleikre. A gyász órái ezek, és most úgy érzem, hogy valóban itt a világvége.
Megváltozott az életünk. Emberi értékek, a józan belátás, a valódi, nem prédikált erkölcs feláldozását kell megéljük modern létünk „vívmányainak” oltárán.
Gyermekeink nevelésében az egyre szélesebb korosztályok által fetisizált elektronikus médiumok, a „képmutatók” lelki szőnyegbombázása az, amivel szemben fel kell vennünk a kesztyűt.
Hallhattuk a hírt a minap. Egy hazánkfiát kiebrudaltak Ausztriából, mert 250 km/h-s sebességgel hajtott motorkerékpárjával. Az egyik országos kereskedelmi televíziós csatornán meg is szólalhatott az illető. Az éjszakai műsor ezen része nagyjából arról szólt, milyen "jó srác vagyok is én, mert eddig még nem értek utol és nem kaptak el soha". A műsorvezető ehhez asszisztált.
Ugye, milyen karakánok vagyunk mi magyarok?! Valahogy mégsem vagyok büszke.
Az utcán jártomban-keltemben – természetesen maszkban – szomorúan konstatálom, hogy hiába minden ismeretterjesztés, az emberek óvatlanok, nem érzik a súlyát saját cselekedeteiknek, akár a saját, akár embertársaik egészségéről van szó.
Most kerülni kell a társas érintkezést, a csevegést a szomszéddal, parolázást a régen látott ismerőssel, fennhangon értekezni a lépcsőházban, a zöldségesnél vagy a közértben. A közértben, mert ez az idősebbeknek kedves szó, értik is, de azt már kevésbé, hogy a legnagyobb veszélynek ők vannak kitéve.
Nem, a cím nem egy szappanoperára utal. Ezeket ha nem akarom, nem nézem. A reklámokkal azonban kénytelen vagyok szembesülni, még akkor is, ha ott szűröm meg őket, ahol csak tudom. Televízió esetén például lehalkítom a készüléket, rádióban másik csatornára kapcsolok, a nyomtatott sajtóban észre sem veszem. Van benne némi elfogultság, de az internettel vagyok a legelnézőbb – az itt megjelent reklámokon átfuttatom a tekintetemet, itt-ott kattintok is, a felugró ablakok sem zavarnak különösebben, persze nem is látogatok olyan webhelyeket, ahol ezek garmadája terítené be a képernyőt.
A tévében futó reklámszpotokkal szemben nehéz védekezni. Bevett szokásukká vált az ilyen filmek gyártóinak, hogy produktumaik átlagos hangerejét a természetesnél magasabbra állítják. Ezt technikailag addig tehetik meg, amíg a hang nem torzul. Ügyesen játszanak a frekvenciákkal, dinamikai tartománnyal, hangszínekkel, filterekkel, így még halkra állított televízió készülék esetén is elérik, hogy a reklámok a hírműsoroknál, filmeknél hangosabban, esetenként bántóan hangosan szólaljanak meg. Megélni kifejezetten frusztráló, az ember nem győz kapkodni a távirányító után, de a bosszúságot a legtöbb esetben már nem tudja elkerülni: arcunkba ordíthat a mosópor, a kozmetikum, az autó, egy sportesemény beharangozója egyaránt.
A kreativitás körébe nehezen rendelhető módszert egyre többen olvassák a reklámfilmeket futószalagon ontó médiacégek és televíziós csatornák „kreatív” munkatársainak a fejére. Legutóbb Kaliforniában telt be a pohár és indult „népi kezdeményezés” a manipulált reklámfilmek betiltása érdekében. Ami esetemben az utolsó cseppet jelentette a pohárban, az az egyik hazai sportcsatornán (SportTV) látható, a svájci jégkorong világbajnokságot népszerűsítő reklám idillt sugárzóan induló, csendesen folytatódó, majd a végén éjjeli lámpát hokiütővel „lekapcsoló”, elképesztően durva üvegcsörömpölésbe torkolló borzalma.
A demokrácia szülőhazájaként számon tartott Görögország társadalmi problémái önmagukban aggodalomra adnak okot, kiváltképpen akkor, ha az utcai zavargások során szemben álló felek fegyverarzenálja egy könnyedén beszerezhető, veszélyes eszközzel látszik bővülni. Ez pedig nem más, mint maga lézer.
A korábban inkább a science fiction világából ismert koherens, nagy energiát hordozni képes fénysugár békés felhasználásában jól szolgál ipari körülmények között, laboratóriumi berendezésekben, a hétköznapok szórakoztató elektronikai, számítástechnikai termékeiben egyaránt.
Hazai tájaink éghajlatát szem előtt tartva tekintjük át az általuk kínált főbb terápiás lehetőségeket.
Alföldi klímánkat nagy napi és évi hőmérsékleti ingadozás jellemzi. Sok a napfény, csekély a páratartalom és a felhőzet, a csapadékmennyiség kevés, a szél mérsékelt erősségű. Ingerklíma, azaz a szervezettől alkalmazkodást követel. Rheumás betegeknél jótékony, különösen, ha gyógyvíz is rendelkezésre áll. Emellett kedvezően hathat az anémiára.
Egy orvosnál csőtörés van, így hát hív egy vízvezeték szerelőt. A szerelő ki is jön, egy fél óra alatt kicseréli a hibás csőszakaszt, majd benyújtja a számlát 30.000 forintról. Az orvos teljesen elképed:
- Ez hihetetlen! Ennyit én, mint elismert orvos sem keresek!
A szerelő csak mosolyog:
- Tudom, én sem kerestem ennyit, amíg orvos voltam!
Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.