" Mit csinál egy szőke nő két fakockával egy zárt szobában? Az egyiket elrontja, a másikat elveszíti."
Néhány éve a viccek fő célpontja a rendőr volt. Ha butaságról vagy értetlenségről szóló történeteket mesélt valaki, biztosan egy kék egyenruhás volt a főszereplő. Mára Móricka és a BM-es alkalmazottak helyét átvették a szőke nők. Mármint a viccekben.
A viccek a városi folklór részei, tehát jól tükrözik az általános vélekedést, mert bár senki sem veszi igazán komolyan ezeket, ám valahol mégis az össznépi véleményt fogalmazzák meg.
S hogy miért pont a szőkék a legfőbb célpontok? Ennek több oka is lehet.
A női "butaságnak" hosszú története van. Már a kora újkori Európában az "asszonyi állat" volt a zabolátlanság és a meggondolatlanság mintaképe. Az akkori doktorok úgy vélték, hogy a nő teste hideg és nyirkos nedvekből áll, szemben a férfiéval, aki tüzes és száraz. Márpedig a nyirkosság a megtévesztő csalfa alkatot jellemzi, tehát minden asszony (függetlenül származásától) alacsonyabb rendű. A testnedvek által magyarázott különbség egy évszázad alatt (tehát a XVIII. századra) eltűnt, ennek ellenére a nők értelmi képességeinek lebecsülése továbbra is megmaradt, sőt fokozódott.
A férjes asszonyok nem számítottak önálló jogi személynek, a dolgozó nők már akkor is jóval kevesebb pénzt kaptak munkájukért, mint a férfiak. A politikai és gazdasági döntéshozó szerepekről már ne is beszéljünk! A női egyenjogúsági mozgalmak a XX. században teljesedtek ki, és szépen lassan elérték a két nem jog előtti egyenlőségét. Ez azonban nem jelentette és nem jelenti azt, hogy az élet más területein ne lenne különbség. A tudósok a mai napig vitatkoznak azon, hogy a férfiak és nők viselkedése és életszemlélete közötti különbségek mennyire biológiai és mennyire nevelésbeli differencián alapulnak. Abban azonban, azt hiszem megegyezhetünk, hogy a nőket a mai napig ostobábbnak tartják a férfiaknál...
Ám egészen a modern korig nem tettek különbséget a szőke és a barna nők értelmi képességei között. Vajon honnan ered e hajszínbeli elkülönítés? Az ok minden valószínűség szerint a modern szexszimbólumok kialakulásánál és annál a vélekedésnél keresendő, mely szerint egy szép nő soha nem okos. A modern nőideál képét a múlt század első felében alakították ki, ebben a filmnek volt a legmeghatározóbb szerepe. Ekkor törtek előre a szőkék.
A filmezés kezdeteinél a fekete-fehér technológia volt csak ismert, és e filmeken a szőke nők mutattak a legjobban. Sokan úgy magyarázták, hogy a szőke haj a tisztaságot és a fiatalságot szimbolizálja - ezért előnyösebb egy világos hajú színésznő szerepeltetése. Ám valószínűleg az esztétikai szempontok játszották a legnagyobb szerepet. Így aztán Hollywood egymás után "termelte ki" a szőke sztárokat: Greta Garbo és Marilyn Monroe után már egyértelmű volt a szőkeség győzelme.
Innen már csak egy lépés a butaság és a szőkeség közé egyenlőség jelet tenni. Ki ne hallotta, sőt mondta volna már élete során legalább egyszer, hogy nem az esze, hanem a külseje miatt kapta meg valaki az állást, a jutalmat, a magasabb fizetést. Ebben a nők talán még szigorúabbak saját nemükkel, mint a férfiak a nőkkel szemben. Gyorsabban ítélkezünk csinos és tehetséges kolléganőink felett és nehezebben ismerjük el tehetségüket.
Persze a szőke nős viccek és a mögöttük álló vélekedés előtörésének egyik fontos oka az is, hogy a hajfestés technikája egyre elterjedtebb, így egyre többen választhatják meg hajszínüket. Régen a vállalt és nem született szőkeség áldozatokkal járt, hiszen az erős vegyszerek roncsolták a hajat. Ma már, hála a kémiának, kisebb a kockázat, és egyre több a vállalkozó. És a nagy számok törvénye alapján több szőkéből több a buta. Persze a butaság éppen olyan viszonylagos, mint a szőkeség.
Tudományos kutatásról, mely bizonyította volna a hajszín és az IQ közötti összefüggést, nem tudok.
Jómagam született (és festéssel súlyosbított) szőkeségem miatt sokat gondolkodtam azon, hogyan is kell viselkednem, ha egy szőke nős viccet hallok. Én azt a taktikát választottam, hogy ha jó a vicc, nevetek, ha nem, nem. De sajnos a vicceken kívül is sokszor szembetalálkozom az előítélettel, ami riporterként néha jól jön. Mert ki gondolná egy kedvesen mosolygó, fiatal szőke nőről, hogy belekérdez a dolgok közepébe és nem hiszi el az előregyártott sablonszöveget.
Ugyanakkor néha rosszul esik a "csak egy szőke nő" pillantás, sőt gyakran emiatt rosszul is járok. Az autóvezetői vizsgán a vizsgabiztos az első pillanattól éreztette velem, nem tudhatom a műszaki kérdésekre a választ. Hiába mondtam szóról szóra azt, amit az oktatóm elsorolt, nem felelt meg. A benzinkútnál is mindig meg kell számolnom a visszajáró pénzt, mert ha valakit, hát engem biztos megpróbálnak átverni. Az érveimet meg sem hallgatják. Ha reklamálni megyek, ha hisztibe kezdek, végül intézkednek, de közben látom az eladó szemében: már megint egy buta szőke. Ilyenkor szeretném, ha valahonnan felharsanna az Illés slágere: Az ész a fontos, nem a haj!
-práger-
forrás: archívum
(Patika Tükör – 010110)
