Peritonitis – Hashártyagyulladás

A közelmúltban egy budapesti tömegközlekedési eszközön a szó szoros értelmében átdöfött fiatalember életét a gyors és szakszerű sebészorvosi ellátás mentette meg. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az ilyen és hasonló esetekben magas százalékban fellépő és könnyen végzetessé váló másodlagos hashártyagyulladás nem komplikálta a sérült állapotát.

A peritoneum az emberi anatómia elsajátítása során az orvostanhallgatóknak is igen sok nehézséget és fejtörést okozó, fejlődésében is bonyolult, csaknem két négyzetméter összfelületű savóshártya kettőzet. Vannak szervek, melyek teljesen beboríttatnak általa (pl. gyomor, lép), vannak melyek előtt csupán elvonul (pl. hasnyálmirigy). A zsigeri és fali lemez közötti térben kb. 100 ml folyadék könnyíti meg a hasi szervek elmozdulását. Egyéb funkciói is vannak, de ezeket illetően itt és most nem érdemes részletekbe bocsátkoznunk.

Baktériumok vakbél- vagy epehólyaggyulladásból történő „átszivárgása” során keletkezett gyulladásos gócot a hashártya a felszínek összetapadásával képes körülhatárolni. Ennek a körülírt peritonitisnek a kórlefolyása általában kedvező. Annál kedvezőtlenebb lehet a súlyos (szúrt, roncsolásos) sérülések vagy műtéti fertőzések során kialakuló heveny, diffúz bakteriális hashártyagyulladás prognózisa.

A folyamatban a kórokozók leggyakrabban a hasi üreges szervekből kerülnek a hashártyára. A buszon átszúrt fiatalember belső szerveiben ehhez fúrt közlekedő „alagutat” az a bizonyos kard. Megjegyzendő, hogy a kard szennyezettsége tovább emelte volna a hashártyagyulladás kockázatát, arról már nem is beszélve, hogy ha a szúrási csatorna csak néhány fokos eltéréssel más lett volna, az áldozat egy élettel összeegyeztethetetlen sérülésben (hasüregi vérzésben) a helyszínen meghal.

A hashártyagyulladás okán izzadmány keletkezik, a bélmozgások megszűnnek, gáz és folyadék gyűlik meg bennük, súlyos só- és folyadékházartási zavar jelei mutatkoznak. A betegnek heves fájdalmai lehetnek, melyet mozgás, mély belégzés, köhögés tovább fokoz. Jellemző a láz, émelygés, hányinger, hányás. Csökken az oxigenizáció (a légzés felületessé válik, a tüdő bazális területei ellégtelenednek), a romló szöveti tápanyagellátás miatt csökken a pH (acidózis), romlanak a szív működésének a feltételei is. Az elsavasodás, a kórokozókból származó toxinok a vörösvértestek széteséséhez, szeptikus sokkhoz, tüdő- és vesekárosodáshoz, a vértérfogat csökkenése keringésösszeomláshoz vezet.

A terápia kulcsmomentumai a gyors felismerés és a fertőzés forrásának megszüntetése műtéti úton (átfúródott szerv elvarrása vagy csonkolása, gyulladt, roncsolt, elhalt szövetek eltávolítása). Előnyös a hasüreg bő átöblítése antiszeptikus folyadékkal. Masszív, széles spektrumú antibiotikus kezelésre van szükség, ügyelni kell a folyadék- és ionháztartás mielőbbi helyreállítására. A beteg a műtét után intenzív osztályon gondozandó.

Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu

(050527)