"A penicillint senki sem találta fel, mert vĂ©gtelen idĹ‘k elĹ‘tt a termĂ©szet Ă©s egy bizonyos penĂ©sz már előállĂtotta..." (A. Fleming)
1928 nyarán Alexander Fleming három hétre szabadságra ment a londoni St. Marry’s kórház fertőzőbeteg-osztályáról. Nyaralása előtt sztafilokokkuszok tanulmányozásával és tenyésztésével foglalkozott. (Ezek olyan kórokozó törzsek, amelyek a sebeket megfertőzve, azok gennyesedését okozzák.)
Mire azonban Ăşjra munkába állt, a hanyagul kint felejtett Ă©s lefedetlen petricsĂ©szĂ©ben lĂ©vĹ‘ baktĂ©riumtörzset egy ismeretlen gomba elpusztĂtotta. Fleming ekkor mĂ©g nem sejtette, hogy figyelmetlensĂ©gĂ©nek köszönheti majd a világ az antibiotikumok megszĂĽletĂ©sĂ©t, az orvoslás egy Ăşj szakaszának kezdetĂ©t.
Azt azonban nagyon is Ă©rezte, hogy valami fontosat talált. MegprĂłbálta laboratĂłriumában előállĂtani az általa penicillinnek elnevezett anyagot. 1929-ben siker koronázta munkáját. FeltĂ©rkĂ©pezte a penicillin tulajdonságait, s rájött, hogy ez az anyag sok bakteriális eredetű betegsĂ©gnek lehet a gyĂłgyĂtĂłja. MegállapĂtotta azt is, hogy nem károsĂtja az egĂ©szsĂ©ges szerveket, tehát gyĂłgyszerkĂ©nt kellene használni. S itt lĂ©nyegĂ©ben vĂ©get is Ă©rt a kutatĂłmunkájának törtĂ©nete.
1929-ben Fleming ugyan közölte megfigyelĂ©seit egy tudományos szaklapban, de a baktericid hatásĂş gyĂłgyszer kifejlesztĂ©sĂ©t a gombábĂłl nem követte tovább. Ennek rĂ©szben az lehetett az oka, hogy annak az intĂ©zmĂ©nynek az igazgatĂłja, ahol Fleming dolgozott, semmi jelentĹ‘sĂ©get nem tulajdonĂtott a kĂsĂ©rletek eredmĂ©nyeinek, s ezĂ©rt a munkát sem támogatta.
Fleming korszakalkotĂł felfedezĂ©sĂ©t a nĂ©met származásĂş Ernst B. Chain Ă©s az ausztrál Howard W. Florey tette elĂ©rhetĹ‘vĂ© a betegek számára. 1941-ben elkezdĹ‘dött a penicillin klinikai alkalmazása, a második világháborĂş idejĂ©n már használták az amerikai katonák gyĂłgyĂtásában. A háborĂş után vált egyre általánosabban alkalmazottá, elĹ‘ször Amerikában, majd szerte a világon. Sokak szerint a penicillin a XX. század legnagyobb vĂvmánya.
A penicillinrĹ‘l ma már sokat tudunk, azt is, hogy a baktĂ©riumok nem egyformán reagálnak rá. Az általános alkalmazás magával hozta a baktĂ©riumtörzsek ellenállĂłvá válását is. A kutatĂłk Ă©s a termĂ©szet versenyfutását az is nehezĂti, hogy a penicillinnel szemben rezisztens (ellenállĂł) baktĂ©riumtörzsek elĹ‘fordulása terĂĽletfĂĽggĹ‘. Ma már a kutatĂłk egĂ©szen kis tĂ©rsĂ©gekre lebontva is meg tudják határozni bizonyos baktĂ©riumtörzsek elĹ‘fordulását, gyakoriságát, Ă©s azt, milyen fokĂş a penicillinnel szembeni ellenállĂł-kĂ©pessĂ©gĂĽk.
Ez persze semmit sem von le Alexander Fleming felfedezĂ©sĂ©nek jelentĹ‘sĂ©gĂ©bĹ‘l. Az 1881-ben szĂĽletett orvos, a penicillin gyakorlati alkalmazásának bevezetĂ©se után, 1945-ben – Chainnel Ă©s Floreyjel egyĂĽtt – megkapta munkájáért az orvosi Nobel-dĂjat. Fleming 1955-ben halt meg.
Ha az antibiotikumokrĂłl, illetve a penicillinrĹ‘l szĂłlunk, nem feledhetjĂĽk el veszĂ©lyeiket sem, Ăgy az ilyen tĂpusĂş gyĂłgyszereket csak orvosi javaslatra szedjĂĽk! Fontos megjegyezni, hogy nemcsak a baktĂ©riumoknak árthat a penicillin, de egyre gyakoribb az is, hogy allergiás tĂĽneteket vált ki a gyĂłgyszer használata. Az Ă©rzĂ©kenysĂ©g bármely korban kialakulhat, Ă©s nagyon kellemetlen tĂĽneteket produkálhat.
- p -
forrás: archĂvum
(Patika Tükör – 040303)