A XX. század első évtizedei sorra hozták magukkal azokat a döntő jelentőségű felfedezéseket, melyek nélkül ma aligha tudnánk elképzelni a modern orvosi diagnosztikát és terápiát.
Tán a legnagyobbak mind között Karl Landsteiner felfedezése a vércsoportokat, valamint Sir Alexander Fleming szintén Nobel-díjjal elismert felfedezése a penicillint illetően. A harmincas évek elején már a szulfonamid terápiás hatását is felismerik.
Penicillin - az új időszámítás kezdete
" A penicillint senki sem találta fel, mert végtelen idők előtt a természet és egy bizonyos penész már előállította..." (A. Fleming)
1928 nyarán Alexander Fleming három hétre szabadságra ment a londoni St. Marry’s kórház fertőzőbeteg-osztályáról. Nyaralása előtt sztafilokokkuszok tanulmányozásával és tenyésztésével foglalkozott. (Ezek olyan kórokozó törzsek, amelyek a sebeket megfertőzve, azok gennyesedését okozzák.) Mire azonban újra munkába állt, a hanyagul kint felejtett és lefedetlen petricsészében lévő baktériumtörzset egy ismeretlen gomba elpusztította. Fleming ekkor még nem sejtette, hogy figyelmetlenségének köszönheti majd a világ az antibiotikumok megszületését, az orvoslás egy új szakaszának kezdetét.
Az orvos gyakran teszi fel betegének a következő kérdések valamelyikét: „Érzékeny-e valamilyen gyógyszerre? Gyógyszerallergiáról tud-e? Kapott-e valaha valamilyen gyógyszertől kiütést?”
Az allergia a szervezet túlérzékenységi reakciója.
Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.