A nő élete során mintegy ötszázszor kap lehetőséget arra, hogy életet adjon. Vajon mi magyarázza ezt a magas számot, amely oly hatalmas a valóban megszülető néhány gyermekéhez képest? Ráadásul ennél is több petesejt érik meg hiába, hiszen születéskor a nők hárommillió petesejttel rendelkeznek, kamaszkorra már "csupán" négyszázezer marad.
Alacsonyabb szintű létformánk mellett egykor talán több utódunk született. Lehetséges, hogy az evolúciós folyamatok ilyen lassan reagálnak a megváltozott körülményekre? Vagy a természet szeretné megadni a lehetőséget, hogy akkor foganjon gyermekünk, amikor azt a legjobbnak látjuk? Esetleg a szelekciót szolgálja a tény, hogy havonta csak egy sejt, a legéletképesebb érik meg? Minden ciklus során több száz sejt indul fejlődésnek, de csak egy érik meg. Eszerint a petesejtek éppúgy versengenek, mint az ondósejtek?
A menstruáciĂł 3-6 napja alatt az agyalapi mirigy már utasĂtja a petefĂ©szket, hogy kezdje meg a tĂĽszĹ‘k Ă©rlelĂ©sĂ©t. KözĂĽlĂĽk csak egy Ă©rik meg, belsejĂ©ben a kiszabadulásra várĂł petesejttel. A nĹ‘ kĂ©t petefĂ©szke közĂĽl havonta csak az egyik dolgozik. A munkát azonban nem igazságosan osztják meg, hiszen nem felváltva termelnek petĂ©t. A kutatĂłk nem tudnak választ adni e szerepcsere okára. Eközben a petefĂ©szek másik hormonja, a progeszteron a mĂ©h nyálkahártyáját kĂ©szĂti elĹ‘ a petesejt fogadására, arra az esetre, ha a sejt megtermĂ©kenyĂĽlne, mĂg a mĂ©hbe Ă©r.
A testhĹ‘mĂ©rsĂ©klet csak a tizennegyedik napon emelkedik – akár 37 fok fölĂ© is –, a nĹ‘k ebbĹ‘l tudhatják, hogy ciklusuk termĂ©keny idĹ‘szakában járnak. Olyannyira, hogy többnyire az egyĂĽttlĂ©tet is jobban kĂvánják, mint máskor.
A petesejt elindul a petevezetĂ©ken át a mĂ©h felĂ©. A következĹ‘ huszonnĂ©gy Ăłra döntĹ‘ jelentĹ‘sĂ©gű, ennyi idĹ‘ alatt kell spermiummal találkoznia, ahhoz, hogy a szeretkezĂ©sbĹ‘l gyermek szĂĽlessen. A nĹ‘ azonban jĂłval hosszabb idĹ‘n át megtermĂ©kenyĂthetĹ‘, hiszen a spermium három-öt napig Ă©letkĂ©pes, akár ennyi idĹ‘t is várhat a nĹ‘ testĂ©ben. EzĂ©rt a termĂ©szetes fogamzásgátlás hĂvei ne csak a tizennegyedik napon, de már elĹ‘tte is tartĂłztassák meg magukat.
Akik azonban felkĂ©szĂĽltek a gyermek fogadására, prĂłbálják minĂ©l inkább megközelĂteni a közĂ©pidĹ‘t, hiszen az akkor Ă©rkezĹ‘ spermium a "legjobb minĹ‘sĂ©gű". A nĹ‘k termĂ©keny idĹ‘szakában könnyebb a spermiumok Ăştja. Ilyenkor a szeretkezĂ©stĹ‘l számĂtott negyedĂłrán belĂĽl elĂ©rik a cĂ©lt. A fogamzás akkor jöhet lĂ©tre a legnagyobb esĂ©llyel, ha az aktus ideje pontosan egybeesik a tĂĽszĹ‘repedĂ©ssel Ă©s a petesejt petevezetĂ©kbe kerĂĽlĂ©sĂ©vel. Ennek felismerĂ©sĂ©re Ă©pĂĽl a hĹ‘mĂ©rĹ‘zĂ©s mĂłdszere.
A méhnyak fertőzött ondósejtet nem enged be, s további "társak" pusztulnak el a hüvelyben, illetve a méhnyakban. A bejutott, körülbelül 150 millió ondósejtből alig száz kerül a petesejt közelébe.
A mĂ©hbeli környezet a 15. Ă©s a 28. nap között válik ideálissá a magzat fejlĹ‘dĂ©sĂ©hez. Ekkor azonban többnyire az derĂĽl ki, hogy a szervezet hiába kĂ©szĂĽlt, nem alakult ki terhessĂ©g, mivel a petesejt nem találkozott spermiummal. A mĂ©h falának megvastagodott rĂ©tege Ăgy feleslegessĂ© válik, Ă©s görcsös összehĂşzĂłdások segĂtsĂ©gĂ©vel vĂ©rzĂ©st okozva kilökĹ‘dik.
A termékenység az emberéhez hasonló ciklikusságot csak egyes majomfajoknál mutat. Ennél az állatnál ismert olyan működés is, amikor az ivarsejt-termelődést éppen a közösülés váltja ki.
A nőgyógyászok, szexuálpszichológusok ismerik azt a jelenséget, amikor az egyik vagy másik fél teste nem engedelmeskedik, önkéntelenül is védekezik. Mivel a hormonrendszer idegi és pszichés hatás alatt is áll, a megtermékenyülésnek a kedvezőtlen fizikai adottságok mellett a zaklatott, bizonytalan párkapcsolat, vagy az önmagunkból hiányzó harmónia hiánya is akadálya lehet, de az okok kutatásánál fontos kérdés az is, hogy az együttlétek felszabadult örömet okoznak-e.
Kempf Zita
forrás: archĂvum
(Patika Tükör – 030604)