A Listeria monocytogenes a nem spĂłrakĂ©pzĹ‘, pálca alakĂş, gram-pozitĂv festĹ‘dĂ©sű baktĂ©riumok csoportjába tartozik, csakĂşgy mint a szervezet baktĂ©riumflĂłrájának (szájĂĽreg, bĂ©lcsatorna, hĂĽvely) egĂ©szsĂ©ges fenntartásában központi szerepet játszĂł lactobacillusok.
Azonos osztályuk és hasonló morfológiájuk ellenére az utóbbi nélkülözhetetlen, az előbbi viszont súlyosan patogén.
A liszteriózis betegség fertőzött hús, többnyire nem pasztőrözött tej, illetve tejtermék, mosatlan zöldség elfogyasztása után jelentkezhet.
A baktĂ©rium elsĹ‘sorban állatpatogĂ©n, embereknĂ©l a magzatot Ă©s az ĂşjszĂĽlötteket veszĂ©lyeztetheti, felnĹ‘tteket pedig akkor, ha azok immunstátusza valamilyen okbĂłl kifolyĂłlag nem megfelelĹ‘. Ekkor sĂşlyos agyhártyagyulladás, szepszis lĂ©phet fel. Ritkábbak az egyĂ©b, lokális megnyilvánulások, mint pĂ©ldául az ĂzĂĽleti- vagy szĂvbelhártya-gyulladás.
A kĂłrokozĂł a bĂ©lcsatornában kolonializálĂłdik, a bĂ©lhámsejeteken kĂvĂĽl az immunrendszer vĂ©delmi vonalába tartozĂł, bekebelezĂ©sre kĂ©pes sejteket (makrofágokat) is felhasználja szaporodásához. UtĂłbbiak – paradox mĂłdon – a bacillusok szervezetben törtĂ©nĹ‘ elterjedĂ©sĂ©t is segĂtik.
A listeria biztosra megy: serkenti a monocita-makrofág rendszert, ennek jele a vérképben is észrevehető monocita-felszaporodás (neve innen származik, L. monocytogenes), melyet a kórokozó egy speciális sejtkomponense indukál. Emellett egy a vörösvértestek károsodását, szétesését okozó exotoxint is termel.
A Listeria monocytogenes vĂ©rbĹ‘l Ă©s gerincvelĹ‘i folyadĂ©kbĂłl tenyĂ©szthetĹ‘, ez egyben a diagnĂłzis felállĂtásának egyik alappillĂ©re. GyĂłgykezelĂ©se idejekorán elkezdett, masszĂv, többnyire intravĂ©nás antibiotikus terápiát jelent (ampicillin, eritromicin, gentamicin, bizonyos szulfonamidok), esetenkĂ©nt kombináciĂłban is. A már kialakult betegsĂ©g mortalitása mind a mai napig igen magas.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu