Korunk jinje és jangja: hit és ráció

A kilencvenes évek közepén-végén már arról győzködtem magam, hogy a kép összeállhat. Ennek egyik eredménye volt egy írás, amely a „tudós” aspektusából vizsgálja az általunk megismerhető világot, heuréka élményekkel kísérten beillesztve a racionális megközelítésben kevéssé értelmezhető jelenségeket. A "Válasz feltevése" az, ahol a normális a paranormálissal, a tudomány a paratudománnyal találkozik anélkül, hogy kioltanák egymást. Ha érez magában az olvasó elég elszántságot, a jövőkutató blogon megjelent írást itt elolvashatja.

Az antik görög éra legnagyobb gondolkodó koruk valódi polihisztorai lehettek. Napjainkban erre nincs mód, hiszen az ismeretanyag az egyedüli ember számára felmérhetetlen és felölelhetetlen. A dolog mégsem reménytelen, hisz az egyes tudományágak, amelyek között még néhány évvel-évtizeddel ezelőtt is áthidalhatatlan szakadék tátongott, egyre közelednek egymáshoz. Le kell venni a szemellenzőt, rá kell csodálkoznunk a határterületekre, majd az ezeken túlmutatóakra, akkor is, ha ingoványos, akkor is, ha idegenkedünk tőlük. A kulcs a szintézisre való törekvés.

Az Ember mérföldkőhöz érkezett, paradigmaváltás előtt állunk. A részecske- és kvantumfizika, az energia merőben szokatlan megnyilvánulásai, az információ eddig ismeretlen hordozói és terjedése kaphatnak főszerepet. Ezek számos ma még csupán tapasztalati tény, jelenség magyarázatát alapozhatják meg. Ne essünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk, jelenlegi tudásunkkal, műszereinkkel és észleleteinkkel világunk maradéktalanul leképezhető. A megismerés korlátai az emberi elmében keresendők. Ezért szükséges a filozófiai alapvetés és megközelítés. Ez egyre több szálon kapcsolódhat a ráció elkötelezett híveinek megvetésével kísérten vallási-vallástudományi, ezoterikus és spirituális területekkel, valamint – ugyanezen tudós embereket már zavart összenézésre késztetve – a modern fizikával, kvantummechanikával.

A mai tudomány jeles képviselőinek sajnálatos többsége – van Lommel holland kardiológus, kutató megfogalmazásával élve – ugyanazt a szerepet játsszák, mint három vagy négy évszázaddal ezelőtt az egyházak. Ami nem illik bele az általános képbe azt száműzik, elhallgatják vagy semmibe veszik, olykor megpróbálják nevetség tárgyává tenni, lejáratni.

Pedig korunk tudósának nem csúszhat ki kezéből az Élet, nem tévesztheti szem elől, hogy szellemi béklyóink okán jobbára tejüvegen keresztül szemléljük létezésünket. Lehet egy jelenség, észlelés zavarba ejtő, egy feltételezés vagy következtetés idegen, de a kulcsszó itt a tolerancia, amennyiben meghallgatjuk mások véleményét, nyitottak vagyunk érvelésükre, elfogadjuk meggyőződésüket, hitüket életmódjukkal, saját létük vagy betegségük értelmezésével, egészségük megőrzésével, helyreállításával kapcsolatosan.

Noha a komparatív megközelítések tágítják a horizontot tudományban, gyógyításban egyaránt, azt sem rejthetjük véka alá, hogy a természetes életmódra való kritikátlan törekvés, az ortodox „bioelkötelezettség” olykor öncélúvá, rögeszmévé, alapvető ismeretek hiányában pedig kifejezetten veszélyessé válhat.

Számomra nem kérdés, hogy az ember a távolabbi jövőben képes lesz szubtilis bioenergiával bármilyen betegséget, elváltozást befolyásolni. Virális infekcióktól malignus folyamatokig bármit, gyógyítással, öngyógyítással egyaránt. Lehetnek közöttünk olyanok, akiknek ez már ma módjukban állna.

A túlnyomó többség viszont nincs és sokáig nem is lesz ilyen képesség és tudás birtokában. Alternatív irányú elkötelezettséggel, holisztikus szemlélettel, spirituális fogékonysággal együtt sem. Közvetett megoldások azonban ma is rendelkezésünkre állnak. Talán már kitalálták: tucatnyi hatékony természetgyógyászati módszer formájában. Ezek gondos mérlegeléssel és józan belátással vethetőek be, szem előtt tartva, hogy a teljes gyógyulás érdekében bizony szükség lehet gyógyszerre, betegségek megelőzéséhez szűrésre, védőoltásra. Az esetek jelentékeny hányadában elsőbbséget kell hogy élvezzenek az evidencia alapú orvoslás beavatkozásai. Más megfogalmazásban: ha a tudomány jelenlegi állása szerint határozott, eredményes választ tudunk adni egy kihívásra, akkor azzal élnünk kell, mert ma még erre szorít a ráció, modern életünk jangja.

A már emlegetett szegedi tanár úr írja, hogy az irracionalizmus egyik oka, hogy az ember genetikainak tűnő vonzalmat érez a miszticizmus iránt. Ez bizony nem véletlen. Létezésünk a végtelen Univerzumban önmagában misztikus. Elménk visszatükrözi a „valóságot”, létezésünk misztikus valóját.

(–VBE–)

jovokutato.blog.hu