Jelentése "becsövezés", célja a biztonságos légzés/lélegeztetés, illetve – műtét esetén – a gázkeverékkel történő narkózis biztosítása, fenntartása.
Sürgősségi orvoslásban az endotracheális (légcsőbe történő) intubáció az eszméletlen beteg légzési reanimációjának, a légutak szabadon tartásának legfontosabb eszköze. Az intubálást, illetve a tubus bevezetéséhez szükséges gégebemenet feltárást laringoszkóppal végzik.
Az eszközre általában a nyelvhát görbületének megfelelően hajlított, különböző méretű lapocok csatolhatók. A lapocok végén fényforrás van a garatban/gégében történő tájékozódás megkönnyítése végett.
A tubus kb. 30 cm hosszú, egyik végén (ami a légcsőbe kerül) mandzsetta található. Ez a 6-8 ml levegővel felfújható, körkörös "párnácska" biztosítja azt, hogy a tubus – miután a laringoszkóp segítségével a légutak legszűkebb részén, azaz a hangrésen is átvezetésre került – légmentesen feküdhessen neki a légcső falának. Enélkül nyál, vér, felöklendezett gyomortartalom kerülhetne a tüdőbe (aspiráció).
Intubálás előtt (még narkózis és eszméletlenség esetén is) javasolt csökkenteni a nyálkahártya reflexingerlékenységét. Gyakorlat, hogy a tubus végét is befújják Lidocainnal, így azt a beteg öntudatának visszanyerése után is jobban tűri (az eszméletére tért betegnek a tubus jelenléte igen kellemetlen).
A gyors és helyes intubálás nagy gyakorlatot igényel. Spontán légzés hiányában általában egy percen belül sikerülnie kell, ellenkező esetben be kell fejezni, és a beteget az újabb próbálkozás előtt maszkon keresztül alaposan át kell lélegeztetni.
A tubussal a beteg biztonságosan lélegeztethető (pozitív nyomással is, a gyomor felfújódásának veszélye nélkül), kiküszöbölhető a maszkos lélegeztetésnél fellépő holttér-növekedés, megelőzhető az aspiráció, megtisztíthatóak (leszívhatóak) a mélyebb légutak is.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
(040812)
