A karácsonyi ĂĽnnepkör advent elsĹ‘ napjával kezdĹ‘dik Ă©s vĂzkeresztig tart. Az Ă©v legszebb ĂĽnnepĂ©n megprĂłbáljuk szĂĽleinktĹ‘l, nagyszĂĽleinktĹ‘l örökölt szokásainkat, hagyományainkat megĹ‘rizni, továbbvinni. TermĂ©szetesen a hagyományok körĂ©be tartoznak Ă©tkezĂ©si szoká-saink is.
A karácsonyesti vacsora az ĂĽnnep egyik fĂ©nypontja, melyre általában halĂ©teleket, töltött káposztát, pulykát, diĂłs Ă©s mákos bejglit kĂ©szĂtenek, családonkĂ©nt eltĂ©rĹ‘en. E "tradicionálisan magyar Ă©telek" legtöbbje azonban kĂĽlönbözĹ‘ országok gasztronĂłmiai szokásait ötvözve Ă©rkezett egykor Magyarországra.
A töltött káposzta az egyetlen olyan Ă©tel, amely már a nĂ©pvándorlás idejĂ©n is a magyarok egyik kedvenc Ă©tele volt. A pulykát Ă©s a belĹ‘le kĂ©szĂĽlt Ă©telkĂĽlönlegessĂ©geket azonban Mátyás király Ă©s olasz felesĂ©ge, Beatrix nĂ©pszerűsĂtette elĹ‘ször Magyarországon.
Karácsonyi étkek
Szentestén rántott halat Podmaniczky Frigyes Drezdából származó szász édesanyja fogyasztott először, aki hazájából hozta azt a szokást, hogy rántott pontyot tálaltatott karácsonyeste vacsorára, ami a szászok hagyományos böjti karácsonyi étele volt.
ElĹ‘ször az arisztokrácia, majd a polgárság is átvette ezt a NyugatrĂłl Ă©rkezett szokást. A XIX. század közepĂ©tĹ‘l országszerte elterjedt, ámbár akadtak családok, akik a hagyományos karácsonyi Ă©telekhez, a bableveshez Ă©s a mákos gubához ragaszkodtak. Sok vidĂ©ken nemcsak a karácsonyi menĂĽ elengedhetetlen rĂ©sze volt az imĂ©nt emlĂtett kĂ©t Ă©tel, hanem a böjtĂ© is.
A böjti napokon szerényebb ételeket ettek, mégis sokat és sokfélét, hogy a következő évben elegendő élelmük legyen. Úgy hitték, akinek az ünnepi asztalára bab, tök, mákos tészta vagy guba, újabb szokás szerint hal kerül, annak a jövő esztendőben sok pénze lesz.
A karácsonyi asztalra általában mĂ©g diĂł, alma, szentelt ostya Ă©s mĂ©zbe mártott fokhagyma is jutott: ezek a nĂ©phit szerint biztosĂtották a család tagjainak egĂ©szsĂ©gĂ©t. A mĂ©zbe mártott fokhagymát bármennyire is furcsa, nemcsak a magyarok fogyasztották elĹ‘szeretettel, hanem az Ăłkori rĂłmaiak is. A lucullusi lakomák legkedveltebb Ă©telei közĂ© tartozott a mĂ©zes fokhagyma, a mĂ©zzel kĂ©szĂtett rĂ©pa, retek Ă©s savanyĂş káposzta mellett.
Varázsos növények, mágikus tárgyak
A nĂ©phagyomány fontos jelentĹ‘sĂ©get tulajdonĂtott annak is, hogy milyen tárgyak kerĂĽlnek a karácsonyi asztal közvetlen közelĂ©be, az ĂĽnnepi asztal körĂ© elhelyezett eszközöknek ugyanis mágikus erĹ‘t tulajdonĂtottak. Az asztalra Ă©s az asztal alá általában gabonanövĂ©nyeket, magvakat, szĂ©nát, szalmát helyeztek, mert Ăşgy tartották, hogy Ăgy a következĹ‘ Ă©vben bĹ‘sĂ©ges lesz a termĂ©s. A magvakbĂłl adtak a baromfinak is, hogy az Ăşj Ă©vben bĹ‘sĂ©gesen tojjanak. A szĂ©nát Ă©s a szalmát az állatok alá tettĂ©k, vagy megetettĂ©k velĂĽk, hogy egĂ©szsĂ©gesek legyenek.
Egyes vidĂ©keken mĂ©g ma is Ă©lĹ‘ hagyomány, hogy szenteste a családfĹ‘ egy almát annyi felĂ© vág szĂ©t, ahány tagja van a családnak, hogy ezzel is megerĹ‘sĂtse összetartozásukat. A kosárbĂłl vĂ©letlenszerűen kivett egĂ©szsĂ©ges diĂł a jövĹ‘ Ă©vre egĂ©szsĂ©get, a rossz pedig betegsĂ©get jĂłsol. (Lásd rĂ©szletesebben Tátrai Zsuzsanna: Karácsony, Molnár Erika: Jeles napok, ĂĽnnepi szokások) Az alma Ă©s a diĂł azonban nem csak a karácsonyi asztalra kerĂĽlt, a karácsonyfa "elĹ‘djĂ©t", a termőágat is ezekkel a gyĂĽmölcsökkel Ă©s mĂ©zeskaláccsal dĂszĂtettĂ©k.
Ünnepi kalács
MĂ©zeskalácsot elĹ‘ször az egyiptomiak kĂ©szĂtettek idĹ‘számĂtásunk elĹ‘tt több ezer Ă©vvel, tĹ‘lĂĽk vettĂ©k át a görögök a mĂ©zes sĂĽtemĂ©ny kĂ©szĂtĂ©sĂ©nek fortĂ©lyait. A mĂ©zeskalácsnak ekkoriban mĂ©g vallási jelentĹ‘sĂ©get tulajdonĂtottak. A görög hajĂłsok pl. a jĂł szĂ©ljárás Ă©rdekĂ©ben a templomban mĂ©zeskaláccsal áldoztak.
A mézeskalács áldozati szerepével nemcsak a ró-maiaknál és a görögöknél találkozhatunk. A skandinávok és a germánok hálából - a nappalok a téli napforduló idején hosszabbodni kezdtek - az isteneknek vaddisznó formájú mézeskalácsot sütöttek, és élő állat helyett ezzel áldoztak.
A közĂ©pkorban EurĂłpa-szerte szaporodni kezdtek a mĂ©zeskalácssĂĽtĹ‘ cĂ©hek, sĂĽtemĂ©nyeik egyetlen fontos ĂĽnneprĹ‘l sem hiányozhattak. Az Ă©vszázadok során azonban a mĂ©zesbá-bok elvesztettĂ©k eredeti kultikus áldozati szerepĂĽket. Az a szokás azonban a mai napig megmaradt, hogy kĂĽlönbözĹ‘ formájĂş mĂ©zes sĂĽtemĂ©nyeket sĂĽtnek karácsonyra, amelyek egy rĂ©szĂ©vel a karácsonyfát dĂszĂtik.
A karácsonyi ünnepkörrel kapcsolatos hagyományok, szokások sok családban még ma is élnek. Ünnepeljünk bármilyen hagyomány szerint is a keresztény egyház, s egyben a családok egyik legszebb ünnepét, a legfontosabb, hogy a szeretet és az összetartozás hassa át ezeket a meghitt napokat.
Potondi Eszter
forrás: archĂvum
(Patika Tükör – 021202)