A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik és vízkeresztig tart. Az év legszebb ünnepén megpróbáljuk szüleinktől, nagyszüleinktől örökölt szokásainkat, hagyományainkat megőrizni, továbbvinni. Természetesen a hagyományok körébe tartoznak étkezési szoká-saink is. A karácsonyesti vacsora az ünnep egyik fénypontja, melyre általában halételeket, töltött káposztát, pulykát, diós és mákos bejglit készítenek, családonként eltérően. E "tradicionálisan magyar ételek" legtöbbje azonban különböző országok gasztronómiai szokásait ötvözve érkezett egykor Magyarországra. A töltött káposzta az egyetlen olyan étel, amely már a népvándorlás idején is a magyarok egyik kedvenc étele volt. A pulykát és a belőle készült ételkülönlegességeket azonban Mátyás király és olasz felesége, Beatrix népszerűsítette először Magyarországon.
Karácsonyi étkek
Szentestén rántott halat Podmaniczky Frigyes Drezdából származó szász édesanyja fogyasztott először, aki hazájából hozta azt a szokást, hogy rántott pontyot tálaltatott karácsonyeste vacsorára, ami a szászok hagyományos böjti karácsonyi étele volt. Először az arisztokrácia, majd a polgárság is átvette ezt a Nyugatról érkezett szokást. A XIX. század közepétől országszerte elterjedt, ámbár akadtak családok, akik a hagyományos karácsonyi ételekhez, a bableveshez és a mákos gubához ragaszkodtak. Sok vidéken nemcsak a karácsonyi menü elengedhetetlen része volt az imént említett két étel, hanem a böjté is. A böjti napokon szerényebb ételeket ettek, mégis sokat és sokfélét, hogy a következő évben elegendő élelmük legyen. Úgy hitték, akinek az ünnepi asztalára bab, tök, mákos tészta vagy guba, újabb szokás szerint hal kerül, annak a jövő esztendőben sok pénze lesz. A karácsonyi asztalra általában még dió, alma, szentelt ostya és mézbe mártott fokhagyma is jutott: ezek a néphit szerint biztosították a család tagjainak egészségét. A mézbe mártott fokhagymát bármennyire is furcsa, nemcsak a magyarok fogyasztották előszeretettel, hanem az ókori rómaiak is. A lucullusi lakomák legkedveltebb ételei közé tartozott a mézes fokhagyma, a mézzel készített répa, retek és savanyú káposzta mellett.
Varázsos növények, mágikus tárgyak
A néphagyomány fontos jelentőséget tulajdonított annak is, hogy milyen tárgyak kerülnek a karácsonyi asztal közvetlen közelébe, az ünnepi asztal köré elhelyezett eszközöknek ugyanis mágikus erőt tulajdonítottak. Az asztalra és az asztal alá általában gabonanövényeket, magvakat, szénát, szalmát helyeztek, mert úgy tartották, hogy így a következő évben bőséges lesz a termés. A magvakból adtak a baromfinak is, hogy az új évben bőségesen tojjanak. A szénát és a szalmát az állatok alá tették, vagy megetették velük, hogy egészségesek legyenek. A mezőgazdasággal foglalkozó vidékeken a gazdasági egész országban hagyományai voltak és vannak. Egyes vidékeken még ma is élő hagyomány, hogy szenteste a családfő egy almát annyi felé vág szét, ahány tagja van a családnak, hogy ezzel is megerősítse összetartozásukat. A kosárból véletlenszerűen kivett egészséges dió a jövő évre egészséget, a rossz pedig betegséget jósol. (Lásd részletesebben Tátrai Zsuzsanna: Karácsony, Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások) Az alma és a dió azonban nem csak a karácsonyi asztalra került, a karácsonyfa "elődjét", a termőágat is ezekkel a gyümölcsökkel és mézeskaláccsal díszítették.
Ünnepi kalács
Mézeskalácsot először az egyiptomiak készítettek időszámításunk előtt több ezer évvel, tőlük vették át a görögök a mézes sütemény készítésének fortélyait. A mézeskalácsnak ekkoriban még vallási jelentőséget tulajdonítottak. A görög hajósok pl. a jó széljárás érdekében a templomban mézeskaláccsal áldoztak.
A mézeskalács áldozati szerepével nemcsak a ró-maiaknál és a görögöknél találkozhatunk. A skandinávok és a germánok hálából - a nappalok a téli napforduló idején hosszabbodni kezdtek - az isteneknek vaddisznó formájú mézeskalácsot sütöttek, és élő állat helyett ezzel áldoztak. A középkorban Európa-szerte szaporodni kezdtek a mézeskalácssütő céhek, süteményeik egyetlen fontos ünnepről sem hiányozhattak. Az évszázadok során azonban a mézesbá-bok elvesztették eredeti kultikus áldozati szerepüket. Az a szokás azonban a mai napig megmaradt, hogy különböző formájú mézes süteményeket sütnek karácsonyra, amelyek egy részével a karácsonyfát díszítik.
A karácsonyi ünnepkörrel kapcsolatos hagyományok, szokások sok családban még ma is élnek. Ünnepeljünk bármilyen hagyomány szerint is a keresztény egyház, s egyben a családok egyik legszebb ünnepét, a legfontosabb, hogy a szeretet és az összetartozás hassa át ezeket a meghitt napokat.
Potondi Eszter
forrás: Patika Tükör - 2002-12-02