Az újszülött fektetésével kapcsolatos vélemények időről időre megoszlanak, sőt, változnak is. Mérlegelni kell az egyes fekvési módok előnyeit és hátrányait, a kiválasztásnál szem előtt tartva azt, ami a csöppségnek a legmegfelelőbb.
A kisbabák fektetésének kérdése csupán az első 3-4 hónapban bír jelentőséggel, mert azután már képes önállóan megfordulni. Alvás közben akaratunk ellenére is felveszik a számukra legkényelmesebb helyzetet.
Embrióként
Lefektetéskor a csecsemők többsége még néhány hétig, megtartja a magzati életben szükségszerűen kialakult kucorgó testhelyzetet: bólintó fej, finom ívben hajlított hát, térdben behajlított, felhúzott lábacskák és könyökben behajlított karok. Hasra fektetéssel a gerinc kiegyenesedik, így a görbülethez szokott egyenes hátizmok és a nyakizmok kényelmetlenül megfeszülnek.
Az érett, erős újszülöttek többsége ezt azzal korrigálja, hogy fejecskéjét oldalra fordítja, és nem az arcán, hanem a koponya falcsonti részén (a fül fölötti koponyarész) fekszik. Jellemző, hogy eközben térdét maga alá húzza, és alkarján támaszkodik. A támaszkodásban segíti a pelenkacsomag is, amely kitölti a hasa alatti űrt.
Hasalva
Az újszülöttet a köldökcsonk leeséséig nem tanácsos hasra fektetni. Amikor a kicsi "négykézláb" hasal, a tüdő szabadon tágulhat, könnyebb a légvétel. Ha viszont lábait szétvetve hasal, akkor az elnyomott telt has felnyomja a rekeszizmokat, szűkül a mellkas, és rosszabbul szellőzik a tüdő. A hason is mozgolódó csecsemő megtornáztatja a csípőízületeit. Ám az elterülő babánál, kifelé vagy befelé forduló lábtartási hiba alakulhat ki, és megnyúlhatnak a csípőízületi szalagok. A laza ízület és a lábtartási ortopédiai rendellenesség később korrigálásra szorulhatnak.
Az izgő-mozgó hason fekvő baba kevésbé hasfájós, a hasra nehezedő enyhe nyomás jólesik a görcsölő beleinek, könnyebben büfög, a szelek is könnyebben távoznak. A hasra fektetett, bukós babánál kicsi a félrenyelés esélye, azonban egy nagyobb mennyiségű hányadékba akár bele is fulladhat. A retteget bölcsőhalál gyakrabban fordul elő a hason fekve alvó babáknál.
A bölcsőhalál kockázatában többféle ártó tényező halmozódik. A kiváltó okok közé sorolható a túlfűtött helyiség, a puha, süppedős, befülledésre alkalmas ágyalj és párna, a mesterséges táplálás, a túletetés, az elhízás, valamint az oxigénszegény elhasznált vagy dohányfüsttel mérgezett levegő. Minél éretlenebb (koraszülött) a baba, annál nagyobb veszélyt jelentenek számára a fent említett környezeti ártalmak.
Ahogy a méhben
A háton fekvő baba szabadon mozoghat, forgolódhat, nézelődhet. Az anyaméhben a nyújtózkodás puha, süppedős, ellenállást jelentő, lágy szövetek között történt. A tágas kiságyban a kicsi kilendülő végtagjai nem ütköznek semmilyen olyan ellenállásba, ami ijedséget, félelmet kelthet benne. Ez lehet az oka annak, hogy a háton fekvő újszülött szereti, ha takaróval vagy pólyával ölelik körbe. Ennek hiányában sírással kiharcolja magának a gyakori ölbevételt, a biztonságot jelentő anyai ölelést.
A hanyatt fekvő újszülött alá vékony párnát vagy összehajtogatott takarót kell tenni, amely a felső testrészt a pelenka által megemelt popsihoz igazítja.
Hasfájás
Az oldalra fektetésnél a szülő jól látja a kicsi arcát, így figyelheti légzését, bőrszínét, arcjátékát. A baba a méhen belüli élethez hasonlóan tud mozogni, nyújtózkodni, érintheti arcát, kezét, kapaszkodhat a ruházatába. Ha bukik, minimális a leszippantás, fulladás veszélye. Hátránya viszont az, hogy az oldalra fektetett babáknál gyakoribb az első hetekben jelentkező hasfájás.
Ezen úgy segíthetünk, hogy szoptatás és büfögtetés után tíz-húsz percre a bal oldalára fektetjük. Ha ez idő alatt mocorog vagy nyugtalan, újra megböfögtetjük. Ezután átfordítjuk a jobb oldalára, és egy összehajtogatott, puha takaróval megtámasztjuk a hátát.
Négy-hat héten keresztül megfigyelhetjük, tetszik-e csöppségünknek az oldalra fektetett testhelyzet. Ha elmozdul és igyekszik hanyatt feküdni, akkor vegyük el a takarót, a továbbiakban pedig bízzuk rá a döntést. Ha hanyatt fekve is nyugtalan, akkor megpróbálhatjuk a hasra fektetést. Ha leginkább hason szeret feküdni, így is aludhat, de fontos, hogy ezt csak nappal, illetve felnőtt felügyelete mellett tegye.
Érdeklődő
A kisbabák kéthetes koruktól a fény felé fordítják fejecskéjüket, két hónapos koruktól meg már intenzíven figyelnek minden mozgásra, a körülöttük zajló életre. Hathetes korra az izmok is ellazulnak, megszűnik a méhen belüli pozíció merevsége. A babát ekkortól már lehet tornáztatni, masszírozni. Az érdeklődő csöppség elkezdi emelgetni a fejét, ami jó nyakés gerincizom-erősítő torna.
Két hónapos kortól, ébrenlét idején gyakran forgassuk a kicsit, és többször változtassunk testhelyzetén. Így több szemszögből is szemlélheti a világot. Ezzel elősegítjük a látás tudatosodását, az értelem fejlődését, és kivédhetjük azt is, hogy a kicsi elfeküdje a fejét.
forrás: archívum
(Baba Magazin – 0510)
