A csontok képezik az emberi test vázát, támasztékát, szolgálják a mozgáshoz szükséges izomtapadási alapokat, ízületeket, és védelmet jelentenek a különlegesen érzékeny szerveknek, mint az agy, a szem, a fül, a tüdők, a szív. A csontok kollagén alapból, és az abban lerakódott ásványi anyagokból (kalcium, magnézium, nátrium, foszfát, karbonát) állnak. A csontokban állandó építési és lebontási folyamatok játszódnak le.
A mellékpajzsmirigy hormonja aktiválja a lebontást végző sejteket, amelyek más hormon (pl. a női ösztrogén) hatására csontot építő sejtté alakulnak. Ha az egyensúly a lebontás irányába tolódik el, a csontok tömege csökken, csontritkulás jön létre. A gyermek és fiatal felnőtt korban a nemi hormonok következtében az építési folyamatok dominálnak, a legnagyobb csonttömeg a harmincadik év tájékára alakul ki, majd negyvenedik év után csökkenni kezd.
A csontok legfontosabb ásványi anyaga: a kalcium
A felnőtt férfiak szervezetének több mint 1000 grammnyi, a nőkének közel 800 grammnyi kalciumkészlete 99,5 százalékban a csontokban és a fogakban található. A táplálék kalciuma a vékonybél kezdeti és középső szakaszán szívódik fel, aktív, szabályozható sejtfolyamatok útján, azonban passzív, a sejtektől független felszívódás az egész bélrendszerben megfigyelhető. A felszívódás hatékonysága 20-60 százalék között mozog. A felszívódást számos tényező befolyásolja: hormonok, a táplálékban foglalt kalciumvegyületek oldhatósága, előmozdítják a szerves savak, egyes aminosavak, a tejcukor, valamint a D-vitamin.
A felszívódott kalcium a véráramba kerül, azonban a hormonális szabályozás rendkívül gyorsan a sejtekbe juttatja, ezért a vérplazmában a kalcium szintje gyakorlatilag nem változik. A csontokban – az építés és lebontás következtében – naponta akár 1000 mg kalcium is cserélőd het, de ez a rendelkezésre álló foszfáttól, a folyamatot irányító alkalikus foszfatáz enzimtől is függ. A kalcium nélkülözhetetlen az ingerület közvetítésében, a véralvadásnál, egyes enzimek működésénél, bizonyos hormonok termelésénél és más élettani funkcióknál is.
Honnan kapunk kalciumot?
A kalcium legfontosabb forrása a tej és a tejtermékek, főként a keménysajtok, de a lágysajtok is tetemes mennyiséget tartalmaznak. Azoknál a savanyított tejtermékeknél, amelyeknél a savót eltávolítják (pl. túró), a kalciumtartalom lényegesen kisebb, mert a kicsapódott kalcium a savóban van. Egy, a mindennapi gyakorlatban érvényesíthető egyszerű információ: minél zsírosabb a tejtermék, annál kevesebb benne a kalcium.
Egyes zöldségfélék is jó kalciumforrások: a brokkoli, édeskömény, kelkáposzta, hagyma. A petrezselyemben, metélőhagymában és más, fűszerként használt növényben is bőven van kalcium, de ezekből nagyon keveset fogyasztunk, ezért az ellátásban nem játszanak szerepet. A mogyoró, mandula, szezámmag kalciumtartalma jelentős, azonban általában ezekből sem eszünk nagy mennyiséget.
A csontképzés vitaminja, a D-vitamin
A D-vitamin rendkívül érdekes biológiai anyag. Egyrészt azért, mert az egyetlen olyan vitamin, amely a szervezeten belül is képződik éspedig a napfény ibolyántúli sugarainak hatására a bőrben levő koleszterinszármazékokból. A D-vitamin külső forrásai a máj, tengeri halak, a tej, pontosabban a zsíros tejtermékek: ugyanis itt egy zsírban oldódó vitaminról van szó. A belső és külső eredetű vitamin a májba kerül, ott meghatározott módon átalakul, majd továbbjut a vesékbe, ahol hatékony formája, a kalcitrol keletkezik, amely már hormonként fejti ki a hatását.
Elegendő napozással megfelelő mennyiségű D-vitamin termelődik a bőrben, azonban a jelenlegi, a szabadban kevés tartózkodással járó modern életmód, valamint az öltözködési szokások mellett feltétlenül szükség van a táplálék D-vitaminjára is. (Pl. felmérések szerint a napos, mediterrán országok lakóinak jelentős része D-vitamin hiányos.) Különös hangsúlyt kap ez a keveset mozgó, állandóan zárt térben tartózkodó időseknél.
A D-vitamin klasszikus hatása az állandó kalcium- és foszfátszint fenntartása a vérszérumban.
A csontképződés folyamatában több támadáspontja is van: elősegíti a kalcium felszívódását a bélből, növeli a kalciumkötő anyag termelését a csontképző sejteknél, a kollagén szintézisét, az olyan sejtek elkülönülését, amelyek a csontok hossznövekedését határozzák meg, indukálja a kalciumkötő/szállító fehérjét, amely a felszívódásban játszik szerepet, fokozza a csontok anyagcseréjét, a csontépítést. A D-vitamin előmozdítja a vékonybél alsó szakaszán a foszfát felvételét.
A csontok egyéb ásványi anyagai
- Magnézium
Az emberi testben foglalt magnézium lényegesen kevesebb, mint a kalcium, mindössze kb. 24 gramm, melynek kétharmada van a csontokban. A táplálék magnéziuma a vékonybél teljes hosszában felszívódik. A magnézium - csontépítő feladata mellett - kiemelten fontos szerepet tölt be az anyagcserében, mintegy 300 enzim alkotóeleme.
Honnan kapjuk a magnéziumot? A magnézium az élelmiszerek széles körében megtalálható, de viszonylag kevés élelmiszer tartalmazza bőségesen. Ilyenek a gabonacsírák, a korpa, a napraforgómag. A gyakorlatban a teljes kiőrlésű gabonából készült termékek a legfontosabbak, de nem jelentéktelen mennyiségű magnéziumot nyerünk zöldségfélékből és a húsokból is.
- Foszfor
A foszfor a testünkben csaknem kizárólag foszfát formájában van jelen. Honnan kapjuk a foszfort? A foszfor a táplálékban is foszfátként található, főként a fehérjékben gazdag élelmiszerekben van bőségesen, így húsban, halban, tejtermékben.
Mit is tegyünk?
A csontok minden látszat ellenére távolról sem állandóak, mindig változnak, élnek, anyaguk cserélődik. Éppen ezért az élet egész folyamán igénylik a gondozást: a gyarapodásukhoz szükséges tápanyagokat a születéstől a fiatal felnőtt korig, majd ugyanezeket az állapotuk megőrzéséhez, a lebontási-építési folyamatok egyensúlyának fenntartásához az élet végéig. A csontozat egészségének megtartása számos betegség megelőzésének egyik nélkülözhetetlen, aktív tényezője.
Dr. Bíró György
forrás: archívum
(Patika Tükör – 021106)