Az állábakkal (pseudopodium) mozgó, de – itt szokatlan módon – ostorral is bíró amőba az orrnyálkahártyán és a rostacsonton át verekszi be magát az agyba, majd néhány napon belül el is árasztja.
Közönséges náthás, torokfájásos panaszok után az ízérzés, szaglás csökkenése, majd – az egyre erősödő fejfájással egyidejűleg – láz, hányinger, hányás, letargia, zavartság jelentkezik. Látászavarok előfordulhatnak, de vakság nem jellemző. A betegség 1-2 naptól egy hét időtartamig is lappanghat, a kezdeti tüneteket követő 5-6. napon a beteg kómába esik.
A kórokozó kimutatása nehéz. A liquorban (gerincvelői folyadék) sok lehet a fehérvérsejt és a vörösvértest. A fehérjetartalom és a cukorszint nem feltétlenül mutat eltérést (előbbi esetenként enyhén emelkedik, utóbbi csökken). A liquor patogén mikroorganizmusok kimutatását célzó hagyományos vizsgálatai legtöbbször eredménytelenek.
Próbálkozni kell tenyésztéssel, egéroltással, de mindezek előtt mikroszkóppal meg kell tekinteni a natív gerincvelői folyadékot. Naegleria fertőzés esetén a látótérben élénken mozgó amőbák fedezhetőek fel. A liquor hűtése immobilizálja őket, így gyakorlatilag észrevehetetlenek (nem különíthetőek el a fehérvérsejtektől), és nyilván nincs értelme tárgylemezre vinni centrifugált folyadékból származó mintát sem.
A fertőzés kimutatására megbízható immunológiai módszer sajnos nincs. Egyesek szerint tünetmentes (illetve fel nem ismert) fertőzések lezajlása, valamint hordozóállapot is előfordul. Ez elvileg segítheti egy megfelelő ellenszer kifejlesztését.
Gyógyulást hozó kezelés egyelőre nem áll rendelkezésre. Bizonyos „koktélok” beválhatnak (amphotericin B, rifampin, mikonazol, tetraciklin összetevőkkel), de az amőba központi idegrendszerbe jutása a legtöbb esetben kilátástalan küzdelmet, szomorú prognózist vetít előre.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu