Már az Ăłkori gyĂłgyĂtĂłk is tapintották a pulzust, de hosszĂş idĹ‘nek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kĂĽlönbözĹ‘ ritmuszavarokat az orvosok azonosĂtsák, jelentĹ‘sĂ©gĂĽket Ă©rtĂ©keljĂ©k. Szabálytalan pulzus Ă©szlelĂ©sĂ©rĹ‘l már az 1700-as Ă©vekbĹ‘l maradtak fenn adatok, de e kĂłr jelentĹ‘sĂ©gĂ©t csak a huszadik század elejĂ©n sikerĂĽlt felismerni.
A pitvarfibrilláció – pitvarremegés – az egyik leggyakoribb olyan ritmuszavar, melynek klinikai jelentősége sem elhanyagolható. A 60 év feletti korosztály 5-10 százalékában van jelen. A kor előrehaladtával előfordulása gyakoribbá válik. Több nemzetközi tanulmány igazolta e ritmuszavar jelentőségét.
A vĂ©r elĹ‘ször a pitvarokba kerĂĽl, onnan pedig a kamrákba. A kamrákbĂłl lökĹ‘dik ki a vĂ©r a nagyerek felĂ©: a bal kamrábĂłl a friss, oxigĂ©ndĂşs vĂ©r a test vĂ©rerei felĂ©, mĂg a jobb kamrábĂłl az elhasznált, frissĂĽlĂ©sre várĂł vĂ©r a tĂĽdĹ‘ felĂ©. Normálisan a pitvarok percenkĂ©nt 72-szer telĂtĹ‘dnek meg vĂ©rrel Ă©s 72-szer lökik át a vĂ©rt a kamrákba. A kamrák ugyanĂgy, hetvenkĂ©tszer továbbĂtják a vĂ©rt a nagyerek felĂ©.
Ez a ritmusos szĂvműködĂ©s biztosĂtja azt, hogy a szĂv pitvarai, kamrái a lehetĹ‘ legnagyobb mennyisĂ©gű vĂ©rt juttassák tovább a szĂvbĹ‘l a test szövetei felĂ©, Ă©s frissĂtĂ©s cĂ©ljábĂłl, a tĂĽdĹ‘ felĂ©. Ha ebben az ĂĽtemben valami zavar támad, a szĂv hasznos munkája csökken, kevesebb vĂ©rt tud továbbĂtani. Ilyen zavar lehet a pitvarremegĂ©s, orvosi nyelven pitvarfibrilláciĂł, vagy a pitvarlebegĂ©s, a pitvari flutter.
A pitvarremegĂ©s Ă©s lebegĂ©s igen gyors elektromos kisĂĽlĂ©sek eredmĂ©nye, amikor a pitvar összehĂşzĂłdása rendkĂvĂĽl szapora Ă©s ezzel a kamrákat is gyors, kevĂ©sbĂ© hatĂ©kony összehĂşzĂłdásra kĂ©szteti. ĂŤgy a kamrákbĂłl kevesebb vĂ©r kerĂĽl a vĂ©rpályákba, mint normális ritmus esetĂ©n. Ez a kĂłros ritmus fellĂ©phet alkalmankĂ©nt, de állandĂłsulhat is. A pitvarremegĂ©s legalább 350/perc ĂĽtemű, szabálytalan, kis amplitĂşdĂłjĂş, mĂg a pitvarlebegĂ©s 240-340/perc frekvenciájĂş, magasabb amplitĂşdĂłjĂş, ritmusos, gyors tevĂ©kenysĂ©get mutat.
A pitvarremegĂ©sben Ă©s lebegĂ©sben nem mindegyik pitvari összehĂşzĂłdást követi kamrai összehĂşzĂłdás. Ha mindegyiket követnĂ©, akkor az a keringĂ©s gyors összeomlásához vezetne. PitvarlebegĂ©sben azonban nagy a veszĂ©lye annak, hogy legalább minden második pitvari kontrakciĂłt kövessen kamra-összehĂşzĂłdás. Ilyenkor a szĂvfrekvencia 120-170 percenkĂ©nt, amit a beteg szĂvdobogáskĂ©nt Ă©l meg, esetleg gyengesĂ©g fogja el, verejtĂ©kezik, lĂ©gzĂ©se nehezebbĂ© válik, rossz közĂ©rzetrĹ‘l panaszkodik. Lehet az is, hogy váltakozva minden harmadik, negyedik, nĂ©ha második stb. pitvari inger vezetĹ‘dik át, ami szabálytalan ĂĽtemű, de normális kamrafrekvenciát idĂ©z elĹ‘.
A pitvarlebegés veszélyes ritmuszavar, mert magas kamrafrekvencia esetén keringés-összeomláshoz vezethet, és nagymértékben növeli az embólia lehetőségét. Ez utóbbinak pedig az az oka, hogy a pitvarlebegésben vagy remegésben a pitvar nem tud minden ütés alkalmával teljes egészben kiürülni a kamrák felé. Egy idő elteltével, kisebb-nagyobb vér mennyiség mindig a pitvarban marad és e pangó vérben, könnyen keletkezik vérrög.
Az alvadék darabjai leszakadhatnak és a bal kamrába, majd a vérkeringésbe jutva a kisebb artériák elzáródásához vezetnek. A véralvadékok általában akkor szakadnak le, amikor a pitvarok kezelés hatására, vagy spontán, ismét normális ritmusban vernek. Az agyi artériában létrejövő embólia agylágyuláshoz vezet, sokszor ez az első tünete a ritmuszavarnak.
A pitvarfibrilláciĂłban – remegĂ©sben – a pitvar normális összehĂşzĂłdásának hiánya, a szapora, nem szabályos kamraműködĂ©s csökkenti a szĂv hatĂ©kony működĂ©sĂ©t. A beteg terhelĂ©se során e nem gazdaságos működĂ©s lĂ©gszomjhoz, szĂvelĂ©gtelensĂ©ghez vezethet, Ă©s ugyanĂşgy kialakulhat embĂłlia, mint a lebegĂ©s esetĂ©n. A gazdaságtalan kamraműködĂ©s a szĂĽksĂ©gletet meghaladĂł gyors kamraműködĂ©st idĂ©z elĹ‘, ami a kĂ©sĹ‘bbiekben szĂvizom-elfajulást okozhat.
A lebegĂ©s (flutter) ritkán marad fenn, általában hirtelen keletkezik, pár perctĹ‘l, nĂ©hány napig tarthat. Ritkán azonban Ă©veken át fennállhat. A pitvarremegĂ©s gyakran állandĂłsul, szabálytalan, de normális frekvenciájĂş szĂvműködĂ©st okozva. A kĂ©t ritmuszavar gyakran ugyanazokban a betegekben jelentkezik, Ă©s az egyik átmehet a másikba. IdĂĽlt tĂĽdĹ‘betegsĂ©gekben, a kĂ©thegyű Ă©s a háromhegyű billentyűk elváltozásában, pajzsmirigy tĂşlműködĂ©sben, veleszĂĽletett szĂvhibákat helyreállĂtĂł műtĂ©tek után, bizonyos szĂvizom elfajulásban is találkozunk velĂĽk. Nem árt tudni, hogy a szĂvizom-elfajulás egyik kiváltĂłja lehet Ă©veken át fennállĂł, nem kellĹ‘en kezelt magas vĂ©rnyomás betegsĂ©g is.
A gyĂłgyĂtás a kamrai összehĂşzĂłdás ritmusának szabályozását, a szabálytalan ritmust kiváltĂł ok kezelĂ©sĂ©t Ă©s a normális szĂvritmus helyreállĂtását jelenti. A kezelĂ©shez hozzátartozik a vĂ©rrögkĂ©pzĹ‘dĂ©s Ă©s az embĂłlia megakadályozása vĂ©ralvadásgátlĂł kezelĂ©ssel, feltĂ©ve, ha ennek más orvosi okbĂłl ellenjavallata nincsen. A gyĂłgyĂtás elsĹ‘ lĂ©pcsĹ‘je a kamrai ritmus oly mĂ©rtĂ©kű lassĂtása, amellyel növelhetĹ‘ a vĂ©rpumpálás hatĂ©konysága. Az alapbetegsĂ©g gyĂłgyĂtása ritkán enyhĂt a ritmuszavaron, kivĂ©ve, ha a háttĂ©rben pajzsmirigy tĂşlműködĂ©s áll.
A gyĂłgyszeres kezelĂ©s hatására sokszor visszatĂ©r a normális ritmus, de számos esetben az elektromos sokk a leghatásosabb beavatkozás. Ezt alkalmazzuk akkor is, ha a ritmuszavar jellege olyan, hogy fennmaradása a keringĂ©s összeomlásához vezethet. A pitvarfibrilláciĂłban szenvedĹ‘ beteg gondozásában a háziorvos mellett helye van a kardiolĂłgusnak, aki eszközös vizsgálatokkal kĂsĂ©ri nyomon a beteg szĂv állapotát, funkciĂłjának változását.
Ha bármilyen ritmuszavart érez, haladéktalanul keresse fel az orvost, hogy a baj háttere mielőbb tisztázható legyen és a megfelelő kezelés időben elkezdődhessen.
Dr. Szirmák Eszter
kardiológus főorvos
forrás: archĂvum
(Patika Tükör – 010401)